Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei I. - Balogh Jenő festőművész, tanszékvezető főiskolai tanár vitaindítója

tositása mellett lehetséges. Korszerűsíteni és a terveket tételesen elfogadtatni a hagyomány felboritásával nem lehet. Baj származhat abból is /éa napjainkban van rá példa/, ha jól hangzó, de megalapozatlan hipotézisek állításával próbáljuk megoldani a problémáinkat. Műhelyünk a kérdést igy tette fel: átalakitható-e tantárgyunk - a folyamatosságot és az eredményeket megtartva - olyan interdiszciplináris tárggyá, amaly a tanuló gondolkodásának egészére hatva, más ismeretekkel összekapcsolódva, mégis speciális, pótolhatatlan eszközök megismerésével segíti a világ teljesebb megismerését, szélesebb összefüggések értését. Az interdiszciplináris jelleg kézenfekvő. Hiszen - nemzetközileg elfogadott nézet szerint információink 80-90 %-a vizuális, megismerésünknek a vizualitás a leggazdagabb csatornája. A látás nevelése tehát - amennyiben ez szervezetten lehetséges - valóban a megismerés egészére hat. Ez evidencia. Ám az evidencia nem mindig hasznos. Komoly pedagógiai gondok származnak például abból, hogy látásunk evidencia-élmények sora, ez, persze csak látszat, s megfeledkezünk a vizualitás sajátos absztrakciós rendszeréről. Pedig, ha valamit megfigyelünk, vizsgálunk, vizuális "üze-