Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei I. - Balogh Jenő festőművész, tanszékvezető főiskolai tanár vitaindítója

tantárgy önállóságát• Aggódtak, hogy egzisztenciálisan már amúgyis veszélybe került tantárgyunkat feloldjuk a pedagógia - szakmánk szempontjából közömbös - közegében. A félelmeknek - ezt ma már bevallhatjuk - volt némi alapja. Elgondolásainkban ugyanis valóban szerepelt egy önmagunk ellen is fordítható kérdés: nem kellene-e felváltani a ra.jz-tanitás hagyományos elvét olyan koncepcióval, amely mai nyelven szólva /akkor még a célzott fogalom nem volt széles körben ismerős/ - interdiszcip lináris. A kérdést, ha kockázatos is, fel kellett tenni, mert a pedagógiai közgondolkodásban igancsak ellaposodott a rajztanítás fogalma. A "rajzolni tudás" formális követelményei /ezeket szakmánk egyébként sohasem helyezte a központba/ valóban távol állónak minősíthetők a megújulásra törekvő neveléselmélet, a matematikai és természettudományos szemléletre alapozó pedagógia céljaitól. Bem voltunk elég éberek, a félreértést nem tudtuk elháritani, s Így még hivatalos iratokban is "készség"-tárgyként, nem hivatalosan pedig melléktárgyként emlegetik a rajzot, és helyzetét az iskolában elszigeteltnek minősitik. A műhelymunkát egy jól ismert követelmény nehezítette: egy tantárgy rendszerének tisztázása csak a tantárgy fejlődése folyamatosságának biz-