Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)
A vizuális nevelés műhelyei II. - Németh Lajos művészettörténész, tanszékvezető egyetemi tanár. MTA. Vizuális Kultúrakutató Bizottság
ti s kell a felismert szükségszerűségeket, de tudni kell, hogy a színdinamikai tételek tiszteletben tartása még nem szül sem művészetet, sem vizuális kultúrát. Számos példa mutatja, hogy az önmagában igaz színdinamikai összefüggéseknek a direkt áttétele például az építészetbe - egy tér házai szinkompoziciójába -, csődhöz vezet, ha nem veszi figyelembe a környezetet, a történelmi miliőt és ezer más összetevőt, amely sokkal, de sokkal komplexebb, mint a pszichofiziológiai meghatározók figyelembe vétele. Sok rossz példát lehetne mutatni, mikor is összekeverik a házat egy non figurativ képpel - de elég csupán Szentendrére utalni. Ami a rajzasztalon és a színdinamikai táblázat szerint jó a valóságban nem feltétlenül az. E példa is mutatja, hogy a vizualitás nyelve "grammatikáját" kereső iránynak számos vonatkozásban igaza van, nehezen elképzelhető egy modern szellemű oktatás, amely ne alapozna rá - ám itt is szükséges a korrektivum. Nagyon fontosak azok az alapkutatások, amelyekről például Soltra Elemér beszélt - ám ezektől a gyakorlati oktatási módszerek kialakításáig még igen sok interdiszciplináris, komplex szempontot kell figyelembe venni. Ugy vélem, a vizuális oktatásnál is nélkülözhetetlen az a dialektikus szemlélet, amely véleményem szerint minden oktatás előfeltétele: egyszerre kell megpróbálni bizonyos szükségszerű összefüggések felsimeréaére oktatni és ugyanakkor ezeknek az összefüggéseknek az érvényét relativizálni. Meg kell tanitani tehát a grammatikát - de ugyanakkor azt a kreativ
