Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei II. - Németh Lajos művészettörténész, tanszékvezető egyetemi tanár. MTA. Vizuális Kultúrakutató Bizottság

képességet is, amely szuverén módon mer szembehe lyezkedni a grammatika törvényeivel. Hacaak nem akarunk egy vizuális falanazterre nevelni. Egyetértek azokkal, akik hangsúlyozták, hogy a vizuális nevelésnek se lehet más célja, mint a kultúrára való nevelés, ami ettől elválaszthatatlan, az ember önrealizálására való felkóazitéa. E nevelés pedig nem lehet más, mint az adott iamere tek elsajátítása, a szabályok megtanulása és egyúttal azok tulhaladási kisérlete. Befejezésül csak még egy kérdés. Soltra Elemér emiitette,- és a kiállitás pécsi anyaga is mutatja hogy már foglalkoznak a fotóval is, mint a vizuális nevelés elengedhetetlen részével. Kétségkívül igen fontos - bár tudjuk, hogy e téren igen sok gyakorlati probléma merül fel, számos helyen hiányoznak a feltételek. De foglalkoznunk kell vele, mint ahogy nem zárkózhatunk el - bármennyire is anyagi és szakember gond jelenleg - a video problémájától sem. Korunk vizuális kultúrájának jellemzője, hogy számos uj vizuális médium jelentkezett, a vizuális kultúra ugyancsak kivőbült. Az oktatásnak szembe kell nézni e problémával. Egyéb ként ez is mutatja, hogy mennyire elégtelen már csupán a képzőművészetet és a népművészetet tekin teni a vizuális oktatás eszmei és etikai bázisának. De ismét hangsúlyozni kell, hogy az uj médiu mok mellett nem feledkezhetünk el egy régebbiről sem, az építészetről. A magyar kultúra egyik nagy hiánya, hogy nem alakult ki igazi építészeti kul-