Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei II. - Németh Lajos művészettörténész, tanszékvezető egyetemi tanár. MTA. Vizuális Kultúrakutató Bizottság

bázisára kell helyezni - ám a megoldás gyakran stilromantika vagy külsődleges, népinek vélt ornamentika adaptálása. Nagyon fontos a paraszti kultúra, az u.n. népművészet kutatása - oktatási metodikánkat azonban fenntartás nélkül nem alapozhatjuk rá, nem lehet a népművészetet - mint általában a homogén archaikus kultúrákat - leegyszerűsítetten jövő modellnek tételzni. A kiállitás is bizonyitja, hogy az oktatás ujabb irányai igen gyakran hivatkoznak á vizuális nyelv önelvüségére, autonom problémakörére és valamiként e nyelv grammatikáját helyezik a kutatás és a gyakorlati oktatás fókuszába. Mint emiitettem, nagyon pozitiv e jelenség és kétségkivül jelzi, hogy be akarjuk pótolni az eddigi mulasztásokat, integrálni akarjuk a leegyszerűsítem - a "bauhaus koncepciót". De ahogy a népművészetre alapozásnál számos probléma merül fel, itt is számos veszély jelentkezik, mindenekelőtt az, hogy a vizuális oktatás felszívódik az experimentális pszichológia tesztvizsgálataiba, a pszichofiziológiai meghatározók kutatásába. Ezek tisztázása alapvető, és mindenfajta vizuális oktatásnak figyelembe kell venni az experimentális pszichológia felismeréseit - ám ez még csak kiindulópont. Ha nem vigyázunk, vértelen design kultúrára oktatunk, mint példázza az a számos nyugati jelenség, iskola, amely az experimentál pszichológia tételeire támaszkodva hozta létre a maga élettelen esztétikum világát. Nézzük meg például a szindinamikát. Külön tudomány foglalkozik vele és tanitani