Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei II. - Németh Lajos művészettörténész, tanszékvezető egyetemi tanár. MTA. Vizuális Kultúrakutató Bizottság

magunkévá tettük. Igy tehát például ugy kell az oktatástan integrálni a Bauhaus elveket, hogy egyúttal tul is haladjunk rajta. Nem kell magyarázni, hogy mily nehéz feladat ez. A kiállitás és a hozzászólások tanúsága szerint a másik szakmai és etikai alap, amelyre az oktató munka támaszkodni akar, a népművészet. Elvben ez is helyes, ám a gyakorlat itt is számos problémát rejt magában. Hol van az a szilárd népművészeti alap, amelyre nyugodt lélekkel épithetjük az oktatás alapelveit? Látjuk, hogy miként devalválódik a népművészet a XX. században és hogy inkább csak nosztalgikusán, reflektive lehet hozzá visszanyúlni. Én a magam részéről nehezen tudnám elképzelni, hogy egy Önmagát megujitani akaró nemzeti kultúra lemondhatna a történelmi hagyományáról és annak egyik legoriginálisabb részéről, a paraszti kultúráról. Nehéz alképzelni - a ma divatos szót használva - a nemzeti identitás tudat zavartalan működését, ha az nem integrálja a népi kultúrát. Nem látni a veszélyeket azonban hiba lenne, hiszen itt a legkönnyebb a felületes álmegoldásokba csúszni, olcsó megoldásokkal, puszta folklorizmussal próbálkozni. A népművészet integrálása ugyancsak sokrétű és áttételes folyamat, minden egyszerüsités végzetes hibákhoz vezet. Ismét épitészeti példára utalok - talán azért is tér vissza minduntalan az építészet, mert a kiállításon olyannyira hiányzik. Sokszor hangzik el a követelmény, hogy az internacionalista modernizmussal szemben a modern épitészetet a népi épitészet