Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei II. - Németh Lajos művészettörténész, tanszékvezető egyetemi tanár. MTA. Vizuális Kultúrakutató Bizottság

sával és mindenekelőtt a lakételepek, az urbanizáció kérdéseivel függ össze. Magától értetődő, hogy a lakótelepek problémája nem elsődlegesen művészeti, esztétikai kérdés és nem is merül ki csupán a vizuális kultúrához köthető problémakörben, hiszen szociológiai, pszichológiai kérdéskört foglal magába. De érinti a vizuális kultúrát is. Ezért foglalkozni kell vele és ugy vélem - a kiállitás anyaga is bizonyitja - itt még sok a tennivaló. Pedagógiánk eddig nem nézett szembe e problémával, túlzottan csak a vizuális nyelv grammatikájával, az elemi vizuális-plasztikai összefüggések tisztázásával és oktatásával foglalkozik. Persze, ez önmagában már nagy előrelépés. Hiszen régebben a vizuális nevelés kimondva, ki nem mondva, afféle amatőrképzés, müvésznevelés volt. Most ez némikép változott, bár e koncepció nyomai még az oktatásban fellelhetők, bizonyitja a kiállításon bemutatott dokumentatív anyag egy része. A főiskolai rajztanárképzés kimondott célja nem a művészképzés - a gyakorlati oktatás azonban néha bizonytalankodik a művészképzés és a vizuális kultúrára, illetve annak továbbadására való felkészités között. E téren tehát még sok az elméleti tisztázni való. Közismert, hogy mindenfajta pedagógiai munka, nevelés célja, hogy alkalmassá tegye a fiatalokat a társadalomban való élésre, az adott kultúra formáinak elfogadására és továbbfejlesztésére. Nem más a célja a vizuális kultúrára való nevelésnek