Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)
A vizuális nevelés műhelyei II. - Németh Lajos művészettörténész, tanszékvezető egyetemi tanár. MTA. Vizuális Kultúrakutató Bizottság
sem, Miklós Pál, aki nálunk a legelmélyültebben foglalkozik a vizuális kultúra elméleti kérdéseivel, a következőképp határozta meg a vizuális kultúrát. A vizuális kultúrába tartozik: 1. a szem számára is felfogható tárgy és jelenségvilág, 2. a teljes vizuális tárgy és jelenségvilág ember általi használata, alakitása, teremtése és felhasználása, 3. a teljes vizuális tárgy és jelenségvilág használatára való képesség, alkotóképesség és vele élni tudás. Kétségkívül, teoretikus szinten helyes e definíció, a gyakorlat azonban számos kérdést vet fel. Hiszen azonnal felvetődik a kérdés: milyen vizuális kultúra megtanulására, aktiv használatára, továbbfejlesztésére irányuljon az oktatás? Azokban a korokban, mikor a kultúra homogén volt és egyértelmű volt az értékorientáció, megvolt egy szilárd világkép illetve az azon alapuló szilárd kódrendszer - nem volt probléma, hogy milyen vizuális kultúrára oktasson a nevelés. Hiszen, mint tudjuk, az egyöntetű kódrendszer szükségkép kitermelte a maga konvenciótárát, sztereotip sablonjait és az oktatás ezekre bazirozott és nevelt. Most azonban olyan átmeneti világban élünk, mikor is a sztereotipiák, konvenciók elveszítették érvényüket, azokat oktatni hiba lenne. Márpedig az uj metodika még nem alakult ki - és nemcsak az oktatásban, hanem még az oktatók fejében sem. Ez magyarázza, hogy a vizuális oktatásban gyakran különféle próbálkozások figyelhetők meg. Ezt példázza a mostani kiállitás és az ankét is.
