Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei I. - Balogh Jenő festőművész, tanszékvezető főiskolai tanár vitaindítója

nyitotta, hogy a részvevők - különösen a szakmánkon kívüliek - a kiállítási anyagot és pedagógiai konklúzióit összpedagógiai szempontból is értékelhetőnek Ítélték. Azt hiszem, elöljáróban el kellett mondanom ezeket; ez kiállitánunk "menlevele". XXX Áttérek most már az egész kérdéskör kulcsának tekinthető probléma tárgyalására. A rajztanítás elmúlt két évtizedét mind a cél, mind a módszer tekintetében egyaránt kihegyezett, olykor heves, sokszor mértéktelenül szerteágazó viták jellemezték. A műhelyek, intézmények és a magánvélemények különféle szemszögből vizsgálták az ügyet. Nem egészen tisztázott fogalmak alapján kardoskodtunk művészeti nevelés, esztétikai nevelés, praktikus rajztanítás mellett, vagy hangoztattuk az ujabb keletű vizuális nevelést. Műhelyünk a legkorábbi hive, s talán a szellemi vezére is volt a vizuális nevelésnek. Sokan és sokáig nem értették, miért akarjuk a rajztanitást vizuális neveléssé átalakítani, s hogy egyáltalán mi itt a különbség. Féltették a