Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei II. - Kovács Károly főmunkatárs. Országos Pedagógiai Intézet

taxiit ványaink óráninkon. Szerintem tehát a vizuális nevelés fejlesztésének lehetősége, a rajztanítás hatásfokának növelése ebben rejlik. Nem a modellek száma, nem a technikák sokfélesége, nem is a -módszertani fogások, az ötletek emelik magasabb szintre Magyarország lakosainak vizuális kultúráját, hanem a példaadó humanitás, átérzett felelősséggel, pedagógus lelkiismerettel, igazi pedagógus magatartással végzett munkánk. Legelőször a legterhesebb felelősséget viselőkről, a főiskolai tanárokról szólnék. Ők kétszeresen pedagógusok: pedagógusokat képző pedagógusok. 0-| yan módon kell végezni munkájukat, hogy magatartásuk, egyéniségük példa-, minta adása hallgatóikban továbbélve az általános iskolai tanulók számára is modell lesz. Személyiségük áttételesen a fél, vagy az egész országon érvényesül valamiképp. Semmivel sem kisebb felelősség nyugszik a közvetitők, a főiskolai vizsgák után tanitó rajztanárok vállán. A velük született, a természettől adott egyéniségük megtartásával a főiskolán szerzett szakmai ismereteket, a szakma szeretetét, a világra mindig érzékenyen figyelő szemet és a szépre-jóra való érzékenységet kell ötvözni ök önmagukban. Az igyekezet nem elég, a tanulás, az önművelés sem, az örökölt képességek szintén nem elegendőek, mert ez a munka áldozatvállalás, áldozat bemutatása egy életen át a humanitás oltárán.