Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)
A vizuális nevelés műhelyei II. - Kovács Károly főmunkatárs. Országos Pedagógiai Intézet
A fellengzősnek is felfogható szavak után viszszatérve a főiskola és a hallgató viszonyához, azt mondanám el, ami velem történt és azért mondom el, nehogy mással is megessen hasonló. Ahogyan a főiskolás éveimben tanultam a rajzolást, festést, ugy tanítottam pályám kezdetén. A szakkifejezéseket ugy használtam, mint a főiskolán, olyan jellegűek voltak elvárásaim, mint amilyeneket tőlem vártak el. Bár pedagógiát és módszertant tanultam, de mintha elfelejtettem volna, amikor rajzoltattam, festtettem a gyerekekkel. Öt nyolc év után eszméltem fel, hogy másról van szó 10-14 éves gyerekek tanitásakor, mint a husz év körüli hallgatókkal a pedagógus pályára való felkészítés idején. Több mint ötéves tapasztalataim, sikertelenségeim, félsikereim, hiába való igényeim tényei döbbentettek rá erre a felismerésre. Komolyan kellett eltöprenkednem azon, hogy tanítványaim milyen életkorban mire képesek, mit tudnak megfigyelni, milyen szinten adják vissza megfigyeléseiket a rajzokon. Ekkor kezdtem sejteni, hogy mit is jelent rajzot tanitani. A pályát kezdők ilyen jellegű első öt évének lerövidítése lenne szerencsés dolog azért is, mert akkor nem jelentene problémát egy uj tanterv uj szemléletére való átváltás. De szemléletváltás az is, amikor a főiskolai tanulmányok után a hallgatói szemléletről kell átállni a tanitá si szemléletre. Talán ahhoz is hozzásegítene ez a rugalmasság bennünket, hogy jobban figyeljünk egymásra,
