Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei II. - Kőfalvi Istvánné tanszékvezető, főiskolai tanár. Tanárképző Főiskola, Szombathely

Kőfal

vi Iatvanné: 1972-ben a nagy felelősség súlyát átérezve indítottuk el a rajz szakosok képzését. Azóta sokszor feltettük magunknak a kérdést, vajon helyes-e az ut, amin járunk? Mit kellene máaképpen, jobban csinálni, hogy a képzőművészetre neveléshez tanítványaink megazerezzék azt a biztos tudást, esztétikai izlést, amellyel a reájuk bizott fogékony korosztályba igazi értékeket plántálhatnak. S hogy megbirkózhassanak azokkal a gondokkal, amelyek már moat jelentkeznek az érték, az izlés fellazulásában. A jelen és jövő, amelynek képezünk, részben ismert, részben elképzelt. Pontosan meghatározni, hogy a 2000-ben élő gyerekeknek és a rajztanároknak mivel kell megbirkózniuk, még 20 év távlatából is nehéz. Egy azonban biztos, aki a tudás és a tudás iránti vágy birtokosa, azt nagy baj nem érheti. Világos érzékelésre, józan tudásra nevelt tanárok lesznek képesek megfelelő életprogramot teremteni önmaguknak és tanítványaiknak. Ezért tartjuk fontosnak - hallgatóinknál - a mesterségbeli tudás megszerzését és az esztétikai izlés Kialakítását. Ezen mindazokat az ismereteket képességeket értjük, amelyek a képzőművészetre neveléssel foglalkozó tanár jellemzői: a magasfoku vizuális érzékenység, formák, arányok, szinek, tónusok helyes értelmezése, az együttlátás, a képi megjelenítés, stb., hogy csak néhányat emlitsek. - 10 9 -