Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P.: A Bakony-Balaton felvidék vulkáni terület miocén-pleisztocén bazaltvulkazinumusa
A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület miocén-pleisztocén bazaltvulkanizmusa 51 & Csillag 1998). A záró szakaszban vörös salakos bazalt keletkezett, amelybe fekete bazalttal kitöltött telér nyomult be. A két utóbbi képződmény jól tanulmányozható az egykori bányaudvarban (Budai et al. 2002). Az 40Ar-39Ar mérések szerint a salakkúp kora 4,08, a lávafolyás- kora 3,82 millió év (Wijbrans et al. 2007). Időben elhúzódó vulkanizmusra utal a korábban mért 3,25 millió éves K-Ar koradat (Balogh et al. 1986). Balázs-tető A Szentantalfától К-re található hegy (310 m — 3. ábra 15.) aljzatát anisusi mészkő alkotja. Az erre települő lávafolyás építi fel a tetőn található kis dómszerű képződményt. A bazalt sötétszürke, réteges-pados, tömött (Jugovics 1954). A geofizikai mérések a vulkáni képződmények észak-déli irányítottságát jelezték, ami hasadékvulkánként vagy telérként értelmezhető (Bence et al. 1990, Budai & Csillag 1998). Hegyes-tű A hegy 336 m magas és kb. 200 m széles (3. ábra 16.), oszlopos bazaltból álló kúp, melyet a vulkanizmus utáni erózió preparált ki környezetéből. A hegy E-i oldala az egykori kürtő falához közeli szakaszt tárja fel, ahol a peperites jellegű kőzetanyag a magma és az áttört, üledékes összlet keveredésére utal. Mindezek vízben gazdag üledékeknek vagy magának a víznek a jelenlétét jelzik. A bányászat által feltárt bazaltoszlopok a második lávabenyomulásból származnak. Az oszlopok elsősorban vertikálisak, a peremi zónák mentén hajlottak, szabályosak, öt- és hatszögletűek, átmérőjük 10-45 cm. A hegy egy vulkáni kürtő maradványa (alsó diatréma zóna) (Martin & Németh 2004) (7. ábra). A 40Ar-39Ar koradatok szerint a Hegyes-tű a BBVT második legidősebb vulkánja, a bazalt kora 7,94 millió év (Wijbrans et al. 2007). Szentbékkálla A község északi részén található feltárásban, egy ősi völgyben lezúdult vulkáni tömelékár (piroklasztár) képződményei figyelhetők meg (3. ábra 17.). A vulkáni rétegek és a fekü pannóniai képződmények kontaktusa 185-190 m közötti tengerszint feletti magasságban ismert jelenleg. Az egykori völgy a laza pannóniai üledékekbe vágódott bele. Az egykori kiemelt térszín azóta lepusztult, és a völgyet kitöltő, ellenállóbb kőzet, a piroklasztár anyaga kipreparálódott. A magma/víz kölcsönhatás révén meginduló freatomagmás kitörés központja innen északi irányban néhány kilométeres távolságra lehetett, és talán a Kopácsihegy kráterével azonosítható. A feltárásban a rétegsor két, egymástól jól elkülöníthető kőzettestre osztható. Az alsó, tömeges, rétegzetlen, durvaszemcsés összlet az egykori ár fő tömegéből alakult ki a völgy középvonalában (völgyi fácies) (8. ábra). Anyagában az elsődleges vulkáni kőzetek mellett nagy mennyiségben találhatók lekerekített vagy félig lekerekített peridotitzárványok (9. ábra), törött olivin- és piroxén-megakristályok. Ezen kívül gyakoriak a vulkáni anyag által áttört idős alaphegység rétegsorából kiszakított perm, triász és pannóniai kőzetekből álló zárványok (xenolitok) is. A piroklasztár magas hőmérsékletére utalnak a feltárásban látható gázkilépési csatornák, amelyeken keresztül mintegy „kifújt” a forró gőz, magával ragadva a finom port és a homokszemcse méretű törmeléket. A rétegsor tömör szerkezete ugyancsak a gőzök és gázok gyors távozásával magyarázható. A 9 * 9. ábra. Lherzolit (lh) és neogén (n) zárványok a piroklaszt-ár „meder” fáciesének mátrixában. Szentbékkálla. (www.elte.pompt.hu) Figure 9. Lherzolite (lh) and Neogene (n) xenolilhs in the matrix of “channel" facies of the pyroclastic flow. Szentbékkálla. (www.elte.pompt.hu) 7. ábra. Vulkánikürtő-maradvány. Hegyes-tű. Fotó: Szerző Figure 7. Volcanic vent remnant. Hegyes-tű Hill. Photo by Author 8. ábra. Piroklaszt-ár tömeges, rétegzetlen „meder” fáciese (alul), valamint ferde és párhuzamosan rétegzett peremei fáciese (fent). Szentbékkálla. Fotó: Szerző Figure 8. Massive, unbedded „channel"facies of the pyroclastic flow (bottom) and its oblique to parallel stratified marginal facies (top), Szentbékkálla. Photo by Author
