Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P.: A Bakony-Balaton felvidék vulkáni terület miocén-pleisztocén bazaltvulkazinumusa
48 KÓNYA R: pórusvízével, valamint a paleozoos és mezozoos képződmények karsztvízével történő keveredése okozott. A bőséges vízutánpótlás többszöri gőzrobbanásokat eredményezett, ami miatt Tihanyban a BBVT többi területeihez képest mélyebb maarkráterek keletkeztek. A TMVK-n belül három (nyugati, központi és keleti) maar kráter maradványa azonosítható. Ezek közül a keleti és a központi maar a legidősebbek, míg a nyugati a legfiatalabb (Németh et al. 1999,2001, Martin & Németh 2004). A vulkanizmus négy szakaszra bontható: 1) Magmabenyomulás és magma-víz kölcsönhatás a nedves, üledékes kőzetekbe; 2) freatomagmás robbanásos kitörések; 3) az üledékes rétegsorok kőzeteinek kiszáradása és az explóziós centrum mélyebbre húzódása; 4) magma/víz kölcsönhatás karsztvízforrásból, állandósuló robbanásos kitörések. Az előbbi folyamatok során létrejött vulkánokat Tihany-típusú maar vulkánoknak nevezzük (Németh et al. 2001). A vulkáni képződményeket települési helyzetük alapján három csoportba sorolták (Németh et al. 2001): 1) A legalsó és egyben legidősebb egységet a freatomagmás explóziók során keletkezett üledékek képviselik, melyek legjobban a Barátlakásoknál tanulmányozhatók (4. ábra). A rétegsor legalsó részén jelentős mennyiségű plasztikusan deformált, sárgás agyagból álló elnyúlt bombák, míg feljebb akkréciós lapilliben gazdag tufák, lapillitufák, nagyméretű bombák és dűne szerkezetek figyelhetők meg. Az üledékekből arra következtettek, hogy a gőzrobbanások sekély mélységben (néhányszor tíz méterre a felszín alatt) következtek be. Ezek a sárszerű anyagot szétvetették, majd a kitörési felhő nagy sebességgel szétterült (alapi torlóár). A szállítási irány ÉK-DNy-i lehetett. A nagy mennyiségű és jelentős méretű alaphegységből származó bombák a kürtőfalból származhatnak, amelyeket a fal időnkénti beomlását követő magmafeláramlások hozták a felszínre. A Barátlakások feltárása középső részének piroklaszt kőzeteiben nagy méretű kőzetbombák, ópaleozoos fillitből és kvarcitból álló zárványok jelennek meg. A rétegsor tufabreccsából, közép- és durvaszemű lapillitufából, tufából épül fel, amelyek közé dűne szerkezetek települnek. A nagy mennyiségű akkréciós lapillik és a szemcsék irányítottsága a kürtő körül horizontálisan mozgó vulkáni anyagárak lerakódásai. A mélyről származó kőzetzárványok nagy számából arra következettek, hogy a kitörési centrum több száz méter mélyen lehetett. A rétegsor legfelső részén bazaltsalakban gazdag lapillitufa jelenik meg. A vulkáni működés e szakaszában a robbanások száma lecsökkent és a gázok szerepe nőtt meg. 2) A középső egységben salakos, közepesen vagy jól osztályozott, közép-, durvaszemcsés lapillitufák figyelhetők meg. A rétegek elsősorban Stromboli salakkúp, kisebb részben Hawaii fröccskúp maradványai. A képződmények a középső maar északi részén és a Tht-2 fúrás felső 12 méterében jelennek meg. 3) A legfelső egységet a maartavi üledékek képviselik. A képződmények a középső és nyugati maar területén jelennek meg. Az egység alsó szakaszán inverz vagy normál rétegzettségű lapillitufa és tufa figyelhető meg, amelyeket kaiéit cementál. Bár a rétegsor döntően bazaltsalakból áll, szedimentológiai jellegük alapján nem Stromboli-típusú vulkáni működés, hanem gravitációs tömegárak üledékei, amelyek a vulkáni anyag utólagos áthalmozódására utalnak (Gilbertdeltafrontok és turbiditek). A magas bazaltsalak-tartalom a kráter közelében egykor létezett salakkúp-mezőre utal. Az egység felső szakaszán finom laminációjú karbonátok rakódtak le, és hévforrás-kürtők keletkeztek (Németh et al. 2001, Martin & Németh 2004). A tűzhányók tevékenységét hévforrásos utóvulkáni működés zárta. A képződményeket általában gejziritként említik, bár arra nincs bizonyíték, hogy ezek valóban gejzírként működtek (5. ábra). A vulkanotektonikus törések mentén ásványi anyagokban és szilikagélben gazdag forró vízből karbonátos üledékek rakódtak le, vagy a kicsapódó kova átitatta a finomszemcsés tavi üledékeket. Az így kialakult hévforrás-üledékekből épülnek fel a Tihanyi-félsziget híres ovális alakú hévforráskúpjai. A félszigeten hajdan 5. ábra. Hévforráskúp keresztmetszete. Tihany. Fotó: Korpás László százötvennél is több lehetett belőlük, mostanra 60-80 körül Figure 5. Cross section of geyserite cone. Tihany. Photo by László Korpás lehet a számuk. Többnyire csoportosan helyezkednek el. 4. ábra. Kőzetbombák becsapódási nyoma a piroklasztit rétegsorban. Tihany, Barátlakások. Fotó: Szerző Figure 4. Impact sag of rock bombs in the pyroclastic sequence. Tihany, Barátlakás. Photo by Author
