Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P.: A Bakony-Balaton felvidék vulkáni terület miocén-pleisztocén bazaltvulkazinumusa
A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület miocén-pleisztocén bazaltvulkanizmusa 43 A bazaltok első részletes leírását Hofmann (1874,1875-78) tette meg, aki kitért az ásványi elegyrészek paragenezisére is. Szerinte a bazalt eredeti elegyrészei a következők: augit, plagioklász, olivin, magnetit, ilmenit, apatit, nefelin, üveg, amfibol, picotit. A másodlagosakról csak említést tett. Az ásványokat három csoportba osztotta: 1. „úgyszólván plutói zárványok a vulkáni kőzetben”; 2. érces ásványok; 3. főelegyrészek. Vizsgálatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy bár bazaltjaink földpát-bazaltok, nefelin-tartalmuk miatt átmeneti helyet foglalnak el a nefelinbazaltok felé. Képződés szempontjából, vagyis, hogy kis vagy nagy nyomáson alakultak ki, megkülönböztet magnetit-bazaltot (Köves-hegy, Halom-hegy, Badacsony, Szigliget, Szt. György-hegy salakkúpja, Gulács, Hegyesd, Kopasztető, Kab-hegy teteje, Agártető tetőkőzete), ilmenit-bazaltot (Kab-hegy alja, Öcs-hegy, Szt. György-hegy alja, Tik-hegy alja, Haláp déli oldala), és a kettő között vegyes magnetites-ilmenites-bazaltot. A századforduló után először Vitális István ismertette részletesen a bazaltos vulkánitok elterjedését, települési viszonyait, ásvány-kőzettanát és korát a Balaton tudományos kutatásának eredményeit összefoglaló 32 kötetes mű geológiai függelékében (Vitális 1911). Vizsgálatai során felismerte, hogy a sarvalyi bánya bazaltjának egy része a felső-miocén összletben rekedt meg (szubvulkáni test). Később a Kab-hegy földtanával foglalkozott és igazolta a hegy lávaömlésének megismétlődését (Vitális 1934). Cholnoky (1937) tömbszelvénysorozatban szemléltette a vulkánok defláció révén bekövetkezett lepusztulását. Elképzelése szerint a kör alaprajzú pajzsok eredeti kiterjedése harmadára csökkent, de viszonylag keveset alacsonyodtak, és a tűzhányóroncsok valamikori formájukat többé-kevésbé megőrizték. A II. világháborút követően több évtizeden keresztül Jugovics Lajos foglalkozott részletesebben a terület vulkanizmusával, aki több évtizedes munkássága során pontosította az elődök megfigyeléseit. Ezen kívül részletes kutatásokat folytatott a vulkánitok elterjedéséről (Jugovics 1948a, 1951b, 1953, 1954, 1959b, c, 1969, 1971a, b), kémiai összetételéről (Jugovics 1976), kőzettanáról (Jugovics 1950b, 1952a, b, 1959a, 1965), bánya- és műszaki földtani viszonyairól (Jugovics 1948b, 1949, 1950a, 1951a, 1952c, 1955a, b, 1958, 1963, 1973). Több évtizedes megfigyelései alapján több szakaszra bontotta a bazalthegyek vulkáni működését, mely általában először piroklaszthullással kezdődött, majd lávaömléssel, végül néhány esetben salakkúp képződésével járt. A Tátika-csoport hegyein többszöri lávaömlést mutatott ki. A fekü- és fedőképződmények ásványtani vizsgálatai alapján kísérletet tett a Haláp és a Tátika vulkánok korának meghatározására is (Jugovics & Csánk 1956,1959). Mauritz (1948) kőzetkémiai tárgyú munkájában igazolta a BBVT bazaltjainak alkáli jellegét. Mauritz, Harwood angol kutatóval együtt elsősorban a bazaltminták ásványos összetevőit, az összetevők kapcsolatát, valamint az elemek gyakoriságát vizsgálta. Ezen kívül felvázolták a kőzetekben megjelenő alkotórészek lehetséges kiválási sorrendjét is (Mauritz & Harwood 1936,1937a, b). Vörös (1962, 1966) Kab-hegyről szóló munkájában a terület vulkanológiai és hegységszerkezeti viszonyait mutatatta be, valamint felismerte a bazalt olivinjeinek iddingsitesedését. A Földtani Intézet bakonyi térképezési programja (1960-1981) keretében került sor a Déli-Bakony vulkanitjainak feltérképezésére. Csima & Mészáros (1976a, b, 1979) a Kab-hegy déli, Bence & Peregi (1988a, b) és Peregi & Bence (1987) a Haláp és az Agár-tető környéki, Mészáros (1976, 1980) és Mészáros & Solti (1976) a Kab-hegy északi területének 1:20 000-es méretarányú földtani térképeit és ehhez kapcsolódó magyarázóit készítették el. Már az 1970-es években megindult, de csak a 90-es években vett nagyobb lendületet a felsőköpeny eredetű xenolitok geokémiai és ásvány-kőzettani vizsgálata, mely jelentős eredményekkel járult, ill. járul ma is hozzá a litoszféra és az asztenoszféra megismeréséhez (Embey-Isztin 1976, Embey-Isztin & Dobosi 1997). Az 1980-as évek elején megkezdődött a bazaltok radiometrikus korának meghatározása, melyben úttörő tevékenysége Balogh Kadosának és munkatársainak volt. A vizsgálatok eredményeként a bazaltvulkanizmus korát 7,6-2,7 millió év közöttinek határozták (Balogh & Ravasz-Baranyai 1979, Jámbor et al. 1980, Balogh et al. 1982, 1986, Borsy et al. 1986). Ekkor indult a Balaton-felvidék újratérképezési programja is, melynek eredményeként 1:50 000-es méretarányú földtani térkép (Budai et al. 1999) és magyarázó készült (Budai & Csillag 1999). Szintén a 80-as években történt meg a bazaltvulkanizmusra vonatkozó térképezési és egyéb eredmények összefoglalása (Jámbor 1980,1990, Jámbor et al. 1979,1981). A bazaltvulkanizmus szempontjából a bakonyi térkpezés közvetlen folytatásának tekinthető a Balaton-felvidék földtani térképezése (1982-1991). Az eredmények kéziratos összefoglalása mellett (Bihari 1991) mindössze néhány publikáció jelent meg meg a térképezés során. Bence et al. (1990) É-D irányú dájkokat mutattak ki geofizikai módszerekkel a Balatonfelvidéken, Budai & Csillag (1998) völgykitöltő lávafolyás maradványát figyelték meg a Halom-hegy lejtőjén. A térképezés eredményeinek összefoglalása már a 90-es években megindult kutatások korszerű szemléletét tükrözi (Budai & Csillag 1999). Az 1990-es években kezdődött a vulkáni folyamatok modern szemléletű vizsgálata, ami első sorban Németh Károly nevéhez fűződik. Ennek a kutatási szakasznak jelentős eredménye a freatomagmás működés felismerése, leírása a BBVT területén. A vulkáni hegyek jelentős része ilyen típusú működés eredményeként keletkezett. Ez alól csak a Tátika-csoport, ahol sziliek (teleptelérek) és dájkok (telérek) nyomultak a felszín közelébe (Budai & Csillag 1999, Budai et al. 2002, Martin & Németh 2004, Csillag & Futó 2005), valamint a Kab-hegy és Agár-tető nagy kiterjedésű lávatakarói jelentenek kivételt. A folytatódó K-Ar kormeghatározások mellett (Balogh & Németh 2005) Ar-Ar vizsgálatok is történtek a BBVT területén (Wijbrans et al. 2007).
