Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P.: A Bakony-Balaton felvidék vulkáni terület földtana
A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület földtana 35 kora-középső-oligocénben a középhegység kiemelt helyzetű részei letarolódtak és tönkösödtek. Aközépső-oligocén végén a klíma hűvösebbé vált és a középhegységet övező hegységperem kiemelkedett. Ezzel egy időben a Bakony területén üledékfelhalmozódás kezdődött (Csatkai Kavics Formáció) (Korpás 1981, Bence et al. 1990). A miocén során az alpi hegységképződés hatására az egykori Tethysből tengerágak fűződtek le. A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ekkor a Paratethys-tengerhez tartozott. A szerkezeti mozgások következtében megkezdődött a Ny-bakonyi neogén medencék (Tapolcai-, Várvölgyi- és Nagygörbői-medencék) kialakulása, amelyben a Keszthelyi-hegység, a Balatonfelvidék és a Bakony blokkjainak együttes vízszintes és függőleges mozgása játszott szerepet. A vízszintes mozgások során a Keszthelyi-hegység a bakonyi blokkhoz viszonyítva az óramutató járásával ellenkező irányban fordult, míg a Balaton-felvidék balosán tolódott el. A blokkok közötti medencék a fellépő helyi tágulás hatására süllyedtek be (Dudko 1999) (8. ábra). A medencék süllyedése a kárpáti-kora-bádeni határán (kb. 17 millió évvel ezelőtt) indult meg, amelynek során agyagos, márgás, homokos üledékképződés folyt (Tekeresi Slír Formáció — teMk-b,). Az üledékek közé tufa- és tufitrétegek települnek (Tari Dácittufa Formáció — 'Mk), melyek a BBVT nagy részén megtalálhatók. Ugyanebben az időben a medencék tagolt 8. ábra. A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület szerkezeti vázlata (Dudko 1999 után módosítva) 1 - Litéri-törés; 2 - Déli-törés; 3 - normál vető; 4 - törés általában; 5 - Veszprémi-törés; 6 - pannóniai formációk; 7 - szarmata és idősebb miocén formációk; 8 - paleozoos és mezozóos formációk; 9 - miocén medence; 10 - pannóniai vulkánitok; Medencék: Ng - Nagygörbői-medence; Vv - Várvölgyi-medence; Та - Tapolcai-medence Figure 8. Structural sketch of the Bakony-Balaton Highland Volcanic Field (modified after Dudko 1999) 1 - Literfault; 2 - Southern fault; 3 - Dip fault; 4 - Fault; 5 - Veszprém fault; 6 - Pannonian formations; 7 - Sarmatian and older Miocene formations; 8 - Paleozoic and Mesozoic formations; 9 - Miocene basin; 10 - Pannonian mlcanics; Basins: Ng - Nagygörbő Basin; Vv - Várvölgy Basin; Та - Tapolca Basin partvonalú peremi területein sekélytengeri karbonátok lerakódása volt jellemző (Lajta Mészkő Formáció — psMbj). A későbádeni tagolt partvonalú üledékgyűjtő viszonylag nyílt, parttól távoli medencéiben (Tapolcai-, Várvölgyi- és a Nagygörbőimedencék) finomhomokos, aleuritos agyagmárga (Szilágyi Agyagmárga Formáció—szMb2), míg sekélytengeri környezetben karbonátok (Rákosi Mészkő Formáció — rMb2) képződtek (Bence et al. 1999, Budai et al. 1999b). A szarmatára (kb. 14 millió évvel ezelőtt) az eddigi miocén süllyedékek lényegében feltöltődtek, a következő ciklus üledékei a korábbi medencék területén lényegesen túlterjedtek. A kezdeti tufaszórást („felső riolittufa”), illetve rövidebb szárazulati szakaszt (Gyulafirátóti Formáció — gMs) követően sekély, csökkent sós tengeri környezetben folyt a sziliciklasztok (Kozárdi Formáció — kMs) képződése. Flelyenként sekély, meleg vizű szigettengerben mészköves képződmények (Tinnyei Formáció — ’Ms) rakódtak le (Bence et al. 1999, Budai et al. 1999b). A szarmata végére a tengerágak nyugati kapcsolatai nagyrészt elzáródtak, vizük sótartalma hirtelen lecsökkent. A későmiocén elejére (kb. 12 millió évvel ezelőtt) a Pannon-medence keleti vízi összeköttetése is megszűnt és így létrejött a Pannon-tó (Budai et al. 2002) (9. ábra). A delta progradáció következtében a medencében általánossá vált a sekélyvízi, parti, deltafront, deltasíkság, folyóvízitavi homokos-agyagos üledékképződés. A már kialakult deltarendszerek tovább nyomultak a medence belseje felé.
