Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P.: A Bakony-Balaton felvidék vulkáni terület földtana
36 KÓNYA P: 9. ábra. Ősföldrajzi vázlat a kora-pannóniai korszak elején (Müller 1998) Figure 9. Palaeogeographical sketch at the beginning of the Lower Pannonian (MÜLLER 1998) Deltasíksági üledékképződést képvisel a medenceperem lejtőjén képződött Somlói Formáció (S0Pa2), deltafrontdeltasíkság-mocsári környezetet a Tihanyi Formáció ('Pa2) (Korpásné-FIódi 1998). A belső medencékben (pl. Nagyvázsonyi-medence) lagúna alakult ki, amelyben karbonátos és pélites üledékképződés folyt. Később a Tapolcai-medence kisebb megsüllyedése miatt a hullámverés Monostorapátinál gátat épített, s a mögötte kialakuló lagúna vize fokozatosan kiédesedett (Kapolcsi Mészkő Formáció — kaPa2). A belső medencék további feltőltődését a Taliándörögdi Márga Formáció (“Ta^ agyagmárgás rétegei jelzik. A feltöltődés végső stádiumában tavi karbonátképződés zajlott (Nagyvázsonyi Mészkő Formáció — "Taj) (Jámbor 1980, Budai et al. 1999b, Csillag & Budai 1999). Az alpi hegységképződési ciklus záró szakaszában intenzív bazaltvulkanizmus kezdődött a Balaton-felvidék és a Déli- B akony területén kb. 8 millió évvel ezelőtt (Tapolcai В azalt Formáció—^Pa-,). A kezdeti piroklasztit-szórást freatomagmás explóziós, majd kb. 3 millió éve effuzív vulkáni működés követett, amit általában Stromboli típusú kitörés zárt le. Feltehetően a miocén és pliocén fordulóján (kb. 5,2 millió évvel ezelőtt) lezajlott utóvulkáni működés eredményeként rakódtak le a vulkanotektonikus törésvonalak mentén felszínre tört hévforrások üledékei (tihanyi „gejziritek” — taPa2gc) (Németh & Csillag 1999, Budai et al. 2002). A pleisztocén fejlődéstörténetét a további szerkezeti mozgások és az éghajlatváltozás határozták meg. Ebben az időszakban tovább folytatódott a Bakony emelkedése, ami kb. 100-300 m-re becsülhető. A Balaton-felvidéken a pliocénben megindult pedimentációt a kora-pleisztocén végén, középső-pleisztocén elején a völgyképződés váltotta fel, melynek eredményeként folyóvízi és proluviális hordalékkúpok keletkeztek a völgyek nyílásában (Bence et al. 1990, Budai etal. 1999b). A Balaton szerkezeti medencéjének kialakulása a középső-pleisztocénben (kb. 750 000 évvel ezelőtt) kezdődött eleinte 160-190 m, majd 120-150 m magas peremekkel (Marosi & Szilárd 1981). A medence kimélyüléséhez a szerkezeti mozgásokon kívül a pleisztocén hideg periódusaiban a szelek felszínalakító hatása is hozzájárult. Maga a tó csak kb. 15 000 éve, a késő-pleisztocénben jelent meg. A mai tó helyén kb. 12 000 éve négy részmedence alakult ki, amelyek egymástól függetlenül fejlődtek a pleisztocén során. A hőmérséklet emelkedésével és a klíma csapadékosabbá válásával megindult a medencerendszer nyugatról kelet felé történő feltöltődése (Nagyné Bodor & Cserny 1997,1998a, b). A holocénben folytatódott a részmedencék további feltöltődése és a tó kb. 5000 évvel ezelőtt összefüggővé vált. A tó vízszintje azonban nem volt mindig állandó. Csapadékos időszakokban megemelkedett (112,5 m), míg száraz időszakokban lesüllyedt (104,5 m) (Bendefy & Nagy 1969). Irodalom — References Balla, Z. (1999): On the tectonic subdivisions of Hungary. — M. Áll. Fölelt. Int. Évijei 1992-1993-ról, II., 9-14. Bárdossy Gy. (1957): A Szőc és Nyirád környéki bauxit (Der Bauxit der Umgebung von Szőc und Nyirád). —M. Áll. Földi. Int. Évk., 46 (3), 433—452. (In Hung, with German and Russian abstracts) Bárdossy Gy. (1961): A magyar bauxit geokémiai vizsgálata [Geochemical evaluation of the Hungarian bauxites ]. — M. Áll. Földt. Int. Alkalmi Kiadv. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. (In Hung, with French and Russian abstracts)
