Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P.: A Bakony-Balaton felvidék vulkáni terület földtana
32 KÓNYA R: 3. ábra. A Kab-hegy és környékének földtani szelvénye (Gyalog & Császár 1990) Figure 3. Geological profile of Kab Hill and its vicinity (Gyalog & Császár 1990) felgyűrődött hegységek lepusztulása eredményeként a vörös homokkőből, konglomerátumból és aleurolitból álló Balatonfelvidéki Homokkő Formáció (bP2) rakódott le, amely szinte a teljes vulkáni terület alatt megtalálható (Majoros 1980,1999, Haas 2001). Mezozoikum / CSEHMASSZfVUM TETHYS NE ОТ,ETI IYS-ÓCEÁNÁG nCMJZUG ■Szávai k. E./ DR1NÁ4 IVANÍICA- k. I A mezozoikum elején a BBVT-t is magába foglaló Dunántúli-középhegységi szerkezeti egység a Tethys (pontosabban a Neotethys-óceánág) nyugati el végződésénél, a self Déli-Alpok és Északi-Mészkő-Alpok üledékgyűjtői között helyezkedett el (4. ábra). A perm/triász határ közelében bekövetkező vízszintemelkedés után a BBVT-n egy igen enyhe lejtésű rámpa alakult ki. A rámpa belső, többnyire elzárt részén rakódott le a Köveskáli Dolomit Formáció (kT,), míg középső részén — ahová jelentős mennyiségű finom sziliciklaszt érkezett — az Arácsi Márga Formáció (aT,) (Bence et al. 1990, Haas 2004) mészköves, márgás és dolomitos rétegei. A kora-triász közepe táján (kb. 245 millió évvel ezelőtt) felerősödött a terrigén törmelék beszállítódása, amit vörös aleurolit és finomszemcsés homokkő rétegsor jelez (Hidegkúti Formáció Zánkai Homokkő Tagozata hzT,) (Budai et al. 1999b). Az időszak második felében a tengerszint esése nyomán hiperszalin lagúna jött létre (Hidegkúti Formáció Hidegkúti Dolomit Tagozata — hhT,), majd a következő transzgresszió eredményeként mély rámpa alakult ki (Csopaki Márga Formáció — CT,) (Koloszár 1999). Az anisusi elején az üledékképződés kezdetben egy időszakosan beszáradó, sekély szubtidális, illetve arid árapályövi síkság környezetben folyt (Aszófői Dolomit Formáció — aT2) (Koloszár & Tóthné Makk 1993). A meleg, sivatagi éghajlatra a dolomitban található száradási repedések és a gipszkiválások utáni apró „sejtüregek” utalnak. A lagúna a következő relatív vízszintemelkedés eredményeként félig elzárt, rosszul szellőzött belsőself medencévé alakult át (Iszkahegyi Mészkő Formáció — ’T2) (Budai et al. 2002). Az üledékgyűjtő sekélyülése következtében a korábbi belsőself karbonátos rámpává alakult (Megyehegyi Formáció — mT2) (Budai et al. 1999b). A középső-anisusiban (kb. 235 millió évvel ezelőtt) a rámpa szerkezeti mozgások hatására ÉNy-DK- i csapású vetők mentén széttagolódott (5. ábra). Ezt követően a különálló részeken eltérő jellegű üledékképződés folyt. A kiemelt helyzetben maradt szigetplatformokon sekélytengeri karbonátok (Tagyoni Mészkő Formáció — *T2) keletkeztek (Budai 1999, Budai et al. 2002). A megsüllyedt területeken ammoniteszes, bitumenes mészkő (Felsőörsi Mészkő Formáció — T2) képződött (Gyalog & Császár 1990). Az anisusi korszak végén valószínűleg a korábbi tektonikus mozgások hatására tenger alatti vulkanizmus indult, amely átnyúlt a ladinba is. Ennek eredményeként jelen-IS/AI I RAM \ - J - ~ : z 'jysígi déli alm-é ~ ~ ИЛИ szárazulat / continent HŰÉI szárazföldi üledékgyűjtők / continentaI basins ПИ karbonátplatform f carbonate platform Hl pelágikus karbonátok i pelagic carbonates ш óceáni aljzatú medence / oceanic basin 4. ábra. Ősföldrajzi vázlat a Nyugati-Tethys felső-triászáról, a Kárpát-medence aljzatát alkotó egységek rekonstruált helyzetével (Haas et al. 1990) Figure 4. Palaeogeographical sketch of West Tethys in Upper Triassic with the reconstrued position of basement units in Carpathian Basin (Haas et al. 1990)
