Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P.: A Bakony-Balaton felvidék vulkáni terület földtana
A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület földtana 29 A Bakony és a Balaton-felvidék rendszeres geológiai kutatását az Osztrák-Magyar Monarchia 1850-1865 közötti térképező programja keretében, a bécsi Földtani Intézet geológusai által végzett első alaposabb földtani térképezéstől számíthatjuk. Az eredményeket Stäche (1867) 1:430 000-es és Hauer (1870) 1:576 000-es méretarányú földtani térképeken jelentették meg. A Balatonfüred környéki „werfeni rétegek”-et és a Köveskál környéki „kagylómeszet” Zepharovich (1856) írta le elsőként. A Magyar Királyi Földtani Intézet megalakulása (1869) után indult a Déli-Bakony részletes felvétele, melyben Böckh Jánosnak volt úttörő érdeme, aki két év alatt feltérképezte a területet, majd részletesen ismertette terepi tapasztalatait. E munka legfontosabb eredménye a Balaton-felvidék triász rétegsorának igen alapos és azóta is gyakorlatilag helytálló tagolása. Ezen kívül megtörtént a „litéri vonal” pontos rögzítése (Böckh 1872, 1875-78), valamint a bazaltok részletes leírása (Hofmann 1875-78). A térképezést követően adta ki a Földtani Intézet „Magyarország dunántúli kerületének részletes földtani térképét” 1:144 000-es méretarányban (Böckh 1881). A Balaton-felvidék és a Bakony DNy-i részének földtani megismerésében mérföldkőnek számított a Magyar Földrajzi Társaság 1891-es elhatározása a Balaton környékének földrajzi, geológiai, biológiai és hidrológiai tanulmányozásáról („A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei” monográfia). E munkával id. Lóczy Lajost bízták meg. A komplex kutatások eredményeit 32 kötetből álló sorozat foglalta össze, amelyek közel húsz év alatt jelentek meg. „A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése” című kötethez (ro. Lóczy 1913) négy paleontológiái (1911-12) és egy földtani (1911) függelék-kötet társul. A monográfián belül nagy előrelépés történt a regionális földtani ismeretek bővítésében, amelyet például „Veszprém városának és tágabb környékének geológiai leírása” (Laczkó 1911) jelez. A térképezés eredményeit ro. Lóczy (1920) szerkesztésében 1:75 000-es méretarányú földtani térképen adták közre. A Balaton-monográfia készülésével egy időben tovább folyt a századfordulón megkezdett 1:75 000-es méretarányú, egész középhegységre kiterjedő földtani térképező munka (Taeger 1912). Az I. és П. világháború alatt, illetve a két világháború között jelentősen visszaesett a földtani kutatás, csak egy-egy kisebb régió — elsősorban szerkezeti — feldolgozása történt meg, úgymint Balatonfüred környéke (ifj. Lóczy 1917, 1925, 1937), Veszprémi-fennsík (Erdélyi Fazekas 1943), vagy Litér és Felsőörs környéke (Teleki 1939, 1941). Nagyobb összefoglaló munka „A Bakony regionális geológiája” címmel jelent meg 1:75 000-es méretarányú térképmelléklettel (Taeger 1936). 1945 után a nyersanyagkutatás került a földtani vizsgálat előterébe. A Bakonyban alapvetően bauxit- (Kiss 1955, Bárdossy 1957, 1961), a Keszthelyi-hegység környékén pirít- és bauxit- (Szentes 1948, 1957), а Вalaton-felvidéken bazalt- (Mauritz 1948, Jugovics 1954, 1971) és homokkutatás (Hajós 1959) folyt. A nyersanyagkutatás következtében számos új, elsősorban rétegtani adat járult hozzá a földtani ismeretek bővüléséhez. Ezek közül kiemelkedik a szilur (Oravecz 1964) és a felső-triász képződmények (Oravecz 1963, Végh 1964) rétegtani viszonyainak tisztázása. Az uránérckutatás során feltárt rétegtani viszonyok az alaphegység megismerése szempontjából voltak alapvető fontosságúak. A kapott eredményeket 1:200 000-es méretarányú földtani térképen (Szentes 1969) és annak magyarázójában (Szabó 1972) összegezték. Az 1960-as évek elején indult a Bakony részletes, 1:20 000-es méretarányú térképeket eredményező földtani felvétele, mely 1981-ben fejeződött be. Nyomtatásban az első lapok 1976-ban, az első magyarázók 1978-ban jelentek meg. Az 1:50 000-es méretarányú tájegységi térkép fedett (Császár et al. 1985) és fedetlen változatát (Gyalog & Császár 1990), valamint a magyarázó kötetet (Bence et al. 1990) csak később adták ki. A vizsgálatok során kapott rengeteg új kutatási eredmény nagyban hozzájárult a terület földtani felépítésének részletesebb megismeréséhez (pl. Csima & Mészáros 1979, Peregi & Bence 1987). Ezzel egy időben folyt a Balaton környékének építésföldtani célú térképezése, amelynek felvételi munkáit 1967-78 között végezték el. A térképezés eredményeit 1:10 000-es méretarányú kéziratos — a tihanyi atlasz (Láng et al. 1969) és magyarázó (Láng et al. 1970) kivételével — térképatlaszok és magyarázók, illetve 1:50 000-es méretarányú nyomtatott térképsorozat formájában foglalták össze (Boros et al. 1985). Az 1980-as években kezdődött a Balaton limnogeológiai kutatása (Cserny 1987, Cserny & Corrada 1989, Cserny et al. 1991, 1992, 1995, 1998). A Balaton-felvidék földtani térképezési programját a Magyar Állami Földtani Intézet 1982-ben indította el. Az 1:10 000-es méretarányú topográfiai térképeken alapuló munkák a Keszthelyi-hegységben kezdődtek, és Balatonfűzfő-Berhida térségében fejeződtek be 1988-ban. További cél volt az 1:50 000-es méretarányú tájegységi térkép (Budai et al. 1999c) és a hozzá tartozó magyarázó megjelentetése (Budai & Csillag 1999). A Balaton-felvidék földtani térképezését megelőzően indult, és azzal párhuzamosan folyt a Földtani Intézet Alapszelvény programja, amelynek eredményeként 15 alapszelvény részletes ismertetője jelent meg 1985 és 1991 között. A kétféle tevékenység jól kiegészítette egymást a kiemelt fontosságú fúrások és felszíni feltárások rétegtani, őslénytani és szedimentológiai feldolgozása tekintetében. A kutatások során elsősorban rétegtani problémákat tárgyaló cikkek jelentek meg (pl. Budai & Vörös 1992, Budai & Haas 1997), később összefoglaló ősföldrajzi, fejlődéstörténeti, ill. tektonikai munkák is napvilágot láttak. Utóbbiak közül először a Balaton-felvidék középső részének földtani leírása készült el (Budai & Csillag 1998). A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület földtani kutatása természetesen nem zárult le a térképezés befejeztével, hanem még napjainkban is tart. Erről tanúskodnak a különböző szakcikkek (pl. Csillag 2004, Fodor et al. 2005, Budai & Vörös 2006), a Balaton-felvidék természeti értékeit bemutató sorozat eddig megjelent kötetei (Futó 2000), valamint a Balaton-felvidék felépítését geológiai kirándulás formájában bemutató kiadvány (Budai et al. 2002).
