Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P.: A Bakony-Balaton felvidék vulkáni terület földtana
28 Kónya P: predominantly by clastic sediments (Tekeres Schlier and Szilágy Clay Marl), but carbonates are also widespread along the margins of the shallow basins (Pécsszabolcs, Rákos and Tinnye Formations). In the Pannonian Basin intensive subside started from the end of the Miocene onwards. The southern foreland of BBHVF is covered by formations of marginal Pannonian facies, while lagoon facies sediments fill the shallow intramontane basins (Nagyvázsony and Vigándpetend Basins). Significant eruptions and lava flows occurred at the end of the Miocene and in the Pliocene as a result of post-orogenic basalt volcanism. Quaternary is characterised by denudation, incision of streams and valleys, and continental sedimentation. The Holocene is represented by the sedimentation of mud in Lake Balaton. Összefoglalás A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület (BBVT) a Pelsói nagyszerkezeti egység Dunántúli-középhegységi egységének a déli területéhez tartozik, a középhegység szinklinális szerkezetének déli szárnyát alkotja. A legidősebb (alsó-paleozoos) képződményeket gyengén metamorfizált agyagok, agyagpalák, aleurolitpalák és metahomokkövek képviselik (Balatoni Fillit Formációcsoport). Az üledékes kőzetek lerakódását a késő-ordovíciumban savanyú (Alsóörsi Metariolit), az ordovícium-devon folyamán intermedier (Révfülöpi Metaandezit), míg a szilurban bazaltos vulkanizmus (Litéri Metabazalt) szakította meg. A vulkáni és üledékes kőzetek a variszkuszi orogén fázis (327-311 millió éve) során metamorfizálódtak. Az orogén fázisokat követő nagyarányú lepusztulást és törmelékfelhalmozódást a Dunántúli-középhegység területén a Balatonfelvidéki Homokkő Formáció képviseli. A kora-triász során a Tethys selfjén sziliciklasztos (Arácsi és Csopaki Márga, Zánkai Homokkő) és karbonátos (Köveskáli és Hidegkúti Dolomit) üledékképződés zajlott. A kora-anizusi karbonátos rámpa üledékei (Aszófői Dolomit, Iszkahegyi Mészkő) fölött a középső-anizusit egymással heteropikus platformkarbonátok (Megyehegyi Dolomit, Tagyoni Mészkő) és medencefáciesű üledékek építik fel (Felsőörsi Mészkő). A késő-anizusi és a ladin túlnyomórészt medence fáciesű mészkövekkel és vulkánitokkal képviselt a BBVT-n (Vászolyi és Buchensteini Formáció), amelyeket ÉK és É felé karbonátplatform helyettesít (Budaörsi Dolomit). A felső-triász elején nagy vastagságú, pélites (Veszprémi Márga), majd felfelé egyre karbonátosabbá váló üledékösszlet (Sárdorhegyi Formáció) rakódott le. A következő tenger-előrenyomulást platform karbonátok (Sédvölgyi Dolomit, Edericsi Mészkő) képviselik. Az egységes Fődolomit platform kialakulása a karni végén kezdődött. A platform feldarabolódása a Dunántúli-középhegység egész területén a középső-felső-nori extenzív szerkezeti mozgások hatására indult. A Balaton-felvidék területén felső-triásznál fiatalabb és miocénnél idősebb képződmények nem ismertek. Fejlődéstörténete az alpi felgyűrődési fázisait megelőző időszakokban valószínűleg nem különbözött a Déli-Bakonyétól. A középső-krétában a bakonyi szinklinális szárnyain gyűrődés és pikkelyeződés történt, majd a kiemelkedést követően megkezdődött a mezozoos-paleogén rétegsorok lepusztulása. A Bakony területén a jura elején folytatódott a karbonátplatform épülése (Kardosréti Mészkő), majd megkezdődött a platform feldarabolódása (Pisznicei Mészkő). A blokkos feldarabolódás eredményeként különböző karbonátos környezetek alakultak ki (sekélytenger—Hierlatzi Mészkő, sekély medence—Isztiméri Mészkő, blokkoktól távoli területeken a Tűzkövesárki Mészkő). Sekélytengeri viszonyokat jelez az Úrkúti Mangánérc Formáció oxidos változata. Az apti korszak végén rövid ideig tartó, általános regresszió köszöntött be. A lepusztulás után a Dachsteini Mészkő töbreiben akkumulált Alsóperei Bauxit a már újra induló üledékképződés első jele. A regressziót követően mocsári-tavi (Tési Agyagmárga), majd sekélytengeri (Zirci Mészkő) környezetben folyt az üledékek lerakódása. Ezt a felső-krétában folyóvízi, mocsári-tavi (Csehbányái Formáció), majd később kőszénlápi (Ajkai Barnakőszén) rétegek képződése követte. A kréta végi kiemelkedést követően, a paleocén-alsó-eocén folyamán a Bakony szárazulattá vált. Erőteljes areális lepusztulás, tönkösödés ment végbe. A lepusztulást követő kontinentális üledékképződés során halmozódtak fel bauxittelepeink (Gánti Bauxit). A bauxitot a középső-eocén kezdetén DNy-ról érkező transzgresszió üledékei fedték be (Darvastói Formáció, Szőci Mészkő). Az eocén tenger regressziója után az alsó-oligocénben újra areális lepusztulás és tönkösödés zajlott. A középső-oligocén végén a Dunántúli-középhegység feldarabolódott, majd egyenlőtlenül, lassan süllyedt. Ugyanekkor a Bakony területén szárazföldi üledékfelhalmozódás kezdődött (Csatkai Kavics). A nyugat-bakonyi neogén medencék (Tapolcai-, Várvölgyi- és Nagygörbői-medencék) a Keszthelyi-hegység, a Balaton-felvidék és a Bakony blokkjainak egymáshoz viszonyított vízszintes és függőleges mozgása során alakultak ki. Az üledékképződést a törmelékes képződmények (Tekeresi Slír, Szilágyi Agyagmárga) dominanciája jellemzi, de a sekély medenceperemeken jelentős területű volt a karbonátok elterjedése (Pécsszabolcsi, Rákosi és Tinnyei Formációk) is. A miocén végén a Pannon-medence intenzív süllyedésnek indult. A BBVT déli előterében a pannóniai üledékek hegységperemi kifejlődésűek, míg a triász vonulatok közötti sekély medencéket (Nagyvázsonyi-, Vigántpetendi-medence) lagúna fáciesű rétegsor töltötte ki. A posztorogén bazaltvulkanizmus eredményeként jelentős explóziók és lávaömlések játszódtak le a miocén végén, ill. a pliocénben. A negyedidőszakra elsősorban a lepusztulás, a patakok bevágódása és völgyképződés, valamint szárazföldi üledékképződés volt a jellemző. A holocénben, a Balatonban főként iszap jellegű üledékképződés folyt. Kutatástörténet A Bakony és a Balaton-felvidék, így a BBVT földtani kutatásának kezdete a 19. sz. elejére nyúlik vissza. Ebben az időszakban több külföldi utazó (pl. Bright 1818, Beudant 1822) is járt a Dunántúlon, akik számos, ma is helytálló megállapításokat tettek a BBVT földtani felépítésére vonatkozóan. Közülük kiemelkedik Beudant munkássága, aki 1:100 000-es méretarányú átnézetes földtani térképet is készített Magyarországról. A következő évtizedekben egyre nagyobb lendületet vettek a földtani vizsgálatok és az ezekhez kapcsolódó földtani térképek készítése. Partsch (1835) megállapította, hogy a Balaton környékén faunában dús congeriás rétegek vannak. Haidinger (1845) Beudant és Carl Lili v. Lilienbach térképeit felhasználva elkészítette az 1:864 000-es méretarányú átnézetes térképét.
