Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
52 Egy edényünkön leltünk máltai kereszt alakú bélyeget (52. tábla 1), amelynek több hazai283 és külföldi párhuzama is ismert.284 A borsodi anyagban ugyancsak egy töredéken tudtunk megfigyelni pentagrammát ábrázoló fenékbélyeget. Ez jel is gyakori mind a magyarországi,285 mind a külföldi leletanyagban.286 Szintén egy edényünk alján látható több részre osztott téglalap alakú fenékbélyeg, amely bár ritka, de nem egyedülálló a korszak kerámialeletei között (16. tábla 3).287 A fenékbélyegek kutatásával igen régen foglalkozik a nemzetközi szakirodalom.288 A kutatók egy része szimbolikus tartalmat lát ezekben a jelekben, más részük mesterjegynek, esetleg tulajdonjegynek tekinti őket. A téma már a középkori kerámiakutatás hazai úttörőjének, Höllrigl Józsefnek az érdeklődését is felkeltette.289 Nyomában a magyar régészeti kutatás a fenékbélyegek praktikus értelmezésére hajlik, többnyire mesterjegyként értelmezi őket.290 Ugyanakkor bizonyos jelek mágikus, óvó, védő szerepe a vallástörténeti, néprajzi irodalomból közismert.291 így például a kereszt ősidők óta a négy égtáj, évszak, tér-idő jelképe. Nem keresztény környezetben (Anatólia) is használták, még a 20. században is. A magyarságnál elsősorban óvó, baj elhárító jel, amelyet előszeretettel alkalmaztak többek között a tejesköcsögökön. A kör a folyamatosság, örökkévalóság jelképe. A bekerítés, körülkerítés célja a gonosz távoltartása, bezárása. A két szimbólum, a kör és a kereszt együttes alkalmazása erősíti a hatást. A négyszög univerzális jelkép, a kör ellentétpárja, állandóság, szilárdság szimbóluma.292 A pentagramma ősidők óta használt baj elhárító, mágikus jel, amelynek roppant gazdag a szimbolikája. A magyarságnál óvó, bajelhárító szerepe a néprajzi anyagból a közelmúltig kimutatható.293A sort hosszan folytathatnánk. Anélkül, hogy a kérdést mélyebben érinteném, meg kell jegyeznem a következőket. Jelenlegi tudásunk szerint a 10-11. században a magyar fazekasság önellátó, háziiparszerü lehetett. Kevéssé valószínű, hogy ebben a korban olyan műhelyek, illetve mesterek dolgozhat283 Tiszaeszlár-Bashalom: Kovalovszki 1980, 37, 46, 26, rajz 4, 18. tábla 2a, Halimba: Török 1962, II. 38. tábla, 69. tábla, Csekély: Rejholcová 1995b, C tábla 8, Majs: Kiss 1983, 67. ábra. Az ábrát négyszirmú virágként is értelmezhetjük. 284 Zoll-Adamikova 1966,1. tábla 4, ua. 10. kép, 285 Muhi: Éri Bálint 1959, 17. tábla 3, 10, Halimba: Török 1962, II. 47. tábla, Balogh 1927, 213, 113. kép, III. 4-5. 286 Doncseva-Petkova 1977, 41. kép 22. 287 Majs: Kiss 1983, 67. ábra. 288 Balog 1927, 209-217, Parádi 1960, 92-93, Pletnyeva 1967, 125- 128, Doncseva-Petkova 1980, 49-51, Petrovna 1992, 50, Bollók 2006, 74-75. Legutóbbi összefoglalása: Bíró 2015. További irodalommal. 289 Höllrigl 1930,142-170. 290 Parádi 1960, 93, Szőke 1992b, 66-67, Szőke 1994b, 257. 291 Gunda 1941,66-67. További irodalommal, Sági 1967, Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám 1997, Brather 2000, 77. 292 Hoppál-Jankovics-Nagy—Szemadám 1997, 115-116,128, 160-161. 293 Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám 1997, 177, Khín 1941, 60. tak, akik termékeik megkülönböztetésére törekedtek volna.294 Ez az eddig ismertnél jóval nagyobb kereskedelmi forgalmat is feltételezne. Ennek azonban több más érv mellett ellentmondanak a korszak kerámialeleteinek természettudományos vizsgálatai is.295 De nem ismerünk mesterjegyet a korszak más, nemesfém vagy vastárgyain sem, és nem általános ez még a jóval későbbi időszakokban sem.296 Bizonyáranem véletlen, hogy bizonyos jelek (kereszt, körben kereszt, András-kereszt, szvasztika) évezredeken keresztül, a világ számos pontján újra és újra feltűnnek. Ép ezért úgy vélem, a fenékbélyegekben sokkal inkább láthatunk szimbólumokat, mint mesterjegyeket. Az lehetséges, hogy a fazekasok nem minden esetben voltak tisztában a különféle jelek fentebb leírt, szabatos magyarázatával. Azt azonban pontosan tudták, hogy milyen edényre milyen jelet szokás tenni, hogy bizonyos dolgoktól megvédjen, vagy valamit elősegítsen. Ami pedig a borsodi edényeket illeti, az egymást metsző négyszögekből álló fenékbélyegben nem nehéz felfedeznünk az emberiség egyik legősibb, egyetemes alapszimbólumát, a szvasztikát.297 294 Hasonlóan vélekedett Parádi Nándor is, aki szerint a fenékbélyeg arra az időre lehet jellemző, amikor még a fazekasság mellékfoglalkozásnak számított. Parádi 1960, 93. Ezzel szemben Szőke úgy gondolja, hogy a fenékbélyegek akkor jelenek meg az edényeken, amikor a „házifazekasságról” az iparszerü gyártásra tértek át. Szőke 1992b, 66. Szőke szerint a fenékbélyegek a manufaktúrák feltűnésének időszakára jellemzőek, egyfajta belső bizonylatként, kezdetleges termékvédj egyként értelmezhetők. Vő.: Szőke 1994b, 257. 295 Erről az alábbiakban még szó lesz. 296 A teljesség igénye nélkül itt csak néhány későbbi példát említek. Az Étén feltárt fazekasház több száz edénye közül egyen sem találtak mesterjegyet. Miklós-Vizi 2006, 91-99. Mesterjegyről nem tesznek említést a fazekas céhszabályzatok sem. Kresz 1960, 375, Jeney-Tóth 2006, 101-107, P. Szalai 2006, 109-125. A népi fazekasságban még a hamisítás elkerülése érdekében sem alkalmaztak megkülönböztető jeleket. Nagy Molnár 2006, 137. 297 Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám 1997, 211. Szvasztikát ábrázoló fenékbélyeges edények egy csoportját a közelmúltban Bollók Ádám ismertette. A motívum készenléti íjtartó tegezen, hajfonatkorongokon, cserépedényeken való megjelenésének magyarázatát, illetve a különböző, részben az elit, részben a köznépi kultúrába tartozó tárgyak összekapcsolását problémásnak Ítéli. Véleménye szerint a motívum mögött nem feltételezhetünk közös ősi tudati tartalmat. Sokkal valószínűbbnek tartja, hogy a két kulturális szinten két különböző, egymástól független irányból terjedt el. Úgy véli, hogy a míves ötvöstárgyakon bizánci, a cserépedényeken azonban szláv hatásra kezdték el használni őseink a szvasztikaábrázolás. A szerző magával is ellentmondásba keveredik azonban, amikor megemlíti a motívum időben és térben igen eltérő megjelenéseit, illetve megállapítja, hogy a magyarság különböző társadalmi rétegeiben is megtalálhatjuk azt. Bollók 2006, 73-77. Ha ugyanis a szvasztika az elmúlt évezredekben a világ legkülönbözőbb tájain és népcsoportjainál egyaránt feltűnt, miért ne tételezhetnék fel a magyaroknál is közös, ősi tudati tartalmát? Miért pont a magyarság eltérő társadalmi rétegei kellett, hogy különböző helyről vegyék át ezt a motívumot?
