Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
53 II.3.2. A borsodi település kerámialeleteinek archaeometriai vizsgálata: nyersanyag- és készítéstechnológia-azonosítás (Szilágyi Veronika) Az archeometriai vizsgálatok elvégzésére azért volt szükség, mert a kerámia-leletanyag klasszikus régészeti feldolgozása során nem derült ki, hogy • a fazekasárut helyben készítették-e vagy sem, • a makroszkópos jellegeikben eltérő edényleletek valóban más eredetűek-e, • az egyéb égetett agyagáru (pl. orsógomb) készítéséhez más anyagot használtak-e, • milyen készítési technológiát alkalmaztak a fazekasok (anyag előkészítés, kiégetés). Borsod leletanyagát vizsgálva - a leletegyüttes zárt jellegéből, illetve a telep felhagyásának hirtelenségéből adódóan -jó esély mutatkozott arra, hogy ne csak a lelőhelyre, hanem a tágabb régió (a mai Északkelet-Magyarország, az Északi-középhegység középső és keleti része) 10. századi fazekasságára, kézműves ipari színvonalára és esetleg a kereskedelmi (azon keresztül a kulturális) kapcsolatrendszerre vonatkozóan is megállapításokat tehessünk. Borsod az első 10. századi település volt Magyarországon, amelynek kerámia-leletanyagának kiválasztott részén átfogó archeometriai vizsgálatot végeztek. Ezáltal az alapvető adatszolgáltatás is fontos feladatunk volt, mintegy előzetes eredményeket szolgáltattunk a későbbi lehetséges anyagvizsgálatokhoz.298 11.3.2.1. Mintavételezés A kerámiák anyagvizsgálatát gondos mintaválasztás előzte meg, amikor a régészeti szempontok alapján csoportokba rendezett leletegyüttesből anyagvizsgálati szempontok szerint, minőségileg és mennyiségileg reprezentatívnak tekinthető mintákat választottunk ki. Mivel a vizsgálat elsősorban a leletanyag domináns részét képező főzőfazekakra irányult, ezért a teljes, 57 darabos vizsgálati mintacsoportból 44 darab a fazéktöredékek közül származott. Ezek mellett 5 darab láthatóan megégett (felhólyagosodott) felületű fazéktöredék, 6 darab régészeti szempontból egyedinek minősülő tárgy (1 besimított díszítésű edény, 3 bordásnyakú edény, 1 köpülő és 1 pithosz), illetve 2 darab orsógomb került be az anyagvizsgálatra kiválasztott minták közé. A részletes anyagvizsgálatra kiválasztott minták listáját és makroszkópos leírását az 1. táblázat tartalmazza. A mintaválasztás folyamán célunk az volt, hogy létrehozzunk egy olyan referenciacsoportot, amely a 298 A kutatómunka a szerző diplomadolgozatának anyagát képezte, amelyet 2004-ben az ELTE TTK Kőzettan-Geokémiai Tanszékén dr. Szakmány György és dr. Wolf Mária témavezetésével készített (Szilágyi 2004). A témában eddig megjelent publikációk (Szilágyi et al. 2004,2006a, 2006b) alapot nyújtottak későbbi, kora középkori kerámiákon végzett anyagvizsgálatokhoz mind a szűkebb földrajzi térségben (Szilágyi 2013a, 2013b), mind pedig az ország más régiójában (Szigeti-Szilágyi 2013). régészetileg egységes és helyi kerámiának ítélt csoportban anyagi szempontból is helyinek bizonyul. Ehhez a referenciacsoporthoz hasonlítva akartuk megvizsgálni a régészetileg elkülönülő leleteket, hogy valóban eltérő eredetűek-e. A minták kijelölése során minden esetben az edények oldaltöredékeit igyekeztünk megmintázni, hogy ne olyan anyagi eltéréseket detektáljunk a vizsgálatokkal, amelyek esetleg az edény egyes részeinek (talp, fül) kialakításánál lehettek szükségesek, és nem az általános nyersanyag használatot tükröznék. A kiválasztott kerámiatöredékek lehetőség szerint akkorák voltak, hogy a konkrét vizsgálatra előkészített, legalább 2x2 cm-es méretű részeik leválasztását követően is megmaradjon régészeti információtartalmuk. Erre azért volt szükség, mert a tervezett anyagvizsgálati eljárások roncsolásosak. A régészeti leletek mellett a lelőhely szükebb környezetét bejárva összehasonlító, természetes talaj/üledékmintákat is gyűjtöttünk. A lehetséges nyersanyagok forrásainak ilyen jellegű kutatása azért hasznos, illetve azért érdemes a régészeti leletek vizsgálatával párhuzamosan folytatni, mert ugyanazokat a módszereket alkalmazva összehasonlítható eredményeket kapunk. Az edelény-borsodi lelőhely esetében összesen 9 darab összehasonlító mintát választottunk ki. Három minta a régészeti lelőhely közvetlen környezetéből származik (2. táblázat): egy nyers, vörös agyagos talajminta (továbbiakban BORSOD-NYA néven) a földvár belső részéről (az ásatás során 40-80 cm vastagságban tárták fel), egy, a kultúrszintből előkerült, repedezett felszínü, mérsékelten megégett agyagtest (továbbiakban BORSOD-EA néven), illetve a Bódva folyó medréből származó homokos üledék (továbbiakban BORSOD-H néven). A földvártól északkeletre, megközelítőleg 1 km távolságra, a dombsor alján, illetve a domboldalban (a balajti útelágazásnál) feltárt neolit bükki kultúrához tartozó (illetve bronzkori leletekkel is datált) Borsod-Derékegyháza nevű lelőhely kerámia-leletanyagának anyagvizsgálati feldolgozása során kézi fúróval gyűjtött talaj-üledékminták is begyűjtésre kerültek.299 A két fúrás (BD1 és BD2) rétegsorából kiválasztott 3-3 db minta makroszkópos petrográfiai és műszeres kémiai adatait értelmezéseink során felhasználtuk. 11.3.2.2. Az alkalmazott módszerek A kiválasztott kerámialeletek archeometriai vizsgálatának alapvető és első részét a polarizációs mikroszkópos petrográfiai (kőzettani) vizsgálatok jelentették. Az alkalmazott műszer egy Nikon ALPHAPHOT-2 típusú polarizációs mikroszkóp volt, amely az ELTE FFI Kőzettan-Geokémiai Tanszékén található. A vizsgálathoz speciális preparátumot, ún. vékonycsiszolatot kell készíteni a mintákból. A folyamat visszafordíthatatlanul 299 A lelőhely vizsgálatát magába foglaló projekt leírása a www.ace.hu/ daad/daad2 honlapon található.
