Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)

II. Az ispáni várat megelőző falu

48 A bényi vár újabb ásatási eredményei és az ezek kap­csán végzett természettudományos vizsgálatok sem iga­zolták a sánc 10. század végi, 11. század elejei építését. A vizsgálatba bevont sírok és házak, közöttük a Habosti­­ak által feltárt 5/63. ház is, a sánc lecsúszott oldala alatt helyezkedtek el, így a sánc építési idejét tekintve, leg­feljebb terminus ante quemként vehetjük őket figyelem­be.238 A sánc legnagyobb valószínűség szerint a 8. század közepe és a 9. század közepe (750-850) közötti időszak­ban épült.239 Az 5/63-as ház tehát nem megelőzte, hanem követte a sánc építését, a belőle előkerült bográcstöredék pedig semmiképpen sem bizonyítja az edénytípus 10- 11. század fordulója előtti használatát. Takács a bográcsok 10. századi létével kapcsolatos második érve Szelezsény-Poloha Domovina (STazanyz, Szlovákia) 16. objektumából előkerült bográcstöredék, amely egy kéttagú, líra alakú csattal együtt látott napvi­lágot.240 A 16. objektum azonban egy ház és egy gödör egymásba ásott komplexuma. A publikációból pedig nem derül ki, hogy a benyomott fogaskerékmintával dí­szített bográcsot és a líra alakú csatot ténylegesen egy objektumban lelték-e. A szerző egy malomfalvi (Morééi, Románia) analógia alapján a bográcsot all. századra, a csatot viszont szlovákiai párhuzamok révén a 9-10. szá­zadra keltezte.241 Jelenlegi tudásunk szerint azonban a hasonló csatokat más időben használták. A kéttagú, lira alakú csatokkal legutóbb Révész László foglalkozott. Az általa felállított tipológiai rendszerben a szelezsényi csat az A típusba tartozik. Az A típusú csatok pedig a 10-11. században végig használatban voltak, a honfoglalók által megszállt területeken mindenütt kimutathatók, köznépi temetőkben és az előkelők sírjaiban egyaránt megtalálhatók.242 Hogy a csattípus nemcsak korai honfoglalás kori leletegyütte­sekben fordul elő, azt az is bizonyítja, hogy egy jól datált példányát Armeniai Gregorius püspök sírjából (t 1093) ismerjük.243 De megtalálható még például a pénzleletek­kel a 12. századra keltezhető zabolai (Zäbala, Románia) temetőben is.244 Úgy vélem tehát, hogy a szelezsényi lelet szintén nem alkalmas a bográcsok 10. századi használatának igazolá­sára.245 rácsra (sic!), és a bográcsok használati idejét a 11-13. századra tette. Maga azonban még csak kísérletet sem tett arra, hogy a bényi várral kapcsolatos „történeti tényeknek” utána járjon, vagy akár csak az ásató, Habostiak által ténylegesen leírtakat figyelembe vegye. Vö.: Vaday-Takács 2011, 554, 557. 238 Henning-Ruttkay 2011, 275. 239 Henning-Ruttkay 2011, 278. 240 Takács 2009,237, Takács 2012, 230. 241 Ruttkay 1992, 605. 242 Révész 1989, 527. 243 Bóna 1998, 97-98, 45. kép 244 Székely 1993-94, 286, 290, 7. ábra 4. 245 A lelettel kapcsolatos nehézségekre Takács is felfigyelt. Maga is elismerte, hogy a szelezsényi bogrács nem tekinthető oly értékű kronológiai fogódzópontnak, mint a bényi. Véleménye szerint A gömbölyű aljú, fémüstöt utánzó, korongolt bog­rácsok 10. századi létét igazoló harmadik érvként egy Kompokon előkerült leletegyüttest ismertet Takács.246 Itt három egymásba ásott objektum, egy kút (405.) és az északi oldalán elhelyezkedő két gödör (406, 439) látott napvilágot. A 406. objektumból késő avar korra keltezhe­tő kerámiatöredékekkel együtt került elő egy korongolt, gömbölyű aljú bogrács több töredéke. Stratigráfiai hely­zete Takács szerint kizárja, hogy rituális céllal utólagosan beásott edénynek tekintsük. A késő avar kornál későbbre keltezhető objektum nem került elő sehol sem a feltárás területén. Ez a tény a szerző szerint ugyancsak kizárja, hogy másodlagos beásásként értelmezzük a korongolt bográcsot.247 Úgy vélte, a 406. objektum a 405-ös első, kútként használt periódusával egyidős, annak használa­ti felületeként értelmezhető.248 Ez azonban ellentmond a feltáró, Vaday Andrea egy korábbi munkájában leír­taknak, amely szerint az ásatás során jól látszott, hogy a legkorábbi a 406. objektum, ebbe ásták bele a 439- es objektumot, majd a legkésőbbi a 405. kút.249 Takács mindhárom objektum leletanyagát a „postavar” korra, a 8-9. század fordulója utáni időszakra keltezte, megálla­pítva, hogy leleteik nem különböznek az ugyanitt feltárt fazekaskemencék anyagától. 250 A korongolt cserépbog­rács analógiáit viszont a 11. századi példányok között találta meg.251 Ennek ellenére a leleteket egykorúnak ítélte. Olyan idősíkot próbált találni, ahol az avar kori ha­gyományok alapján készülő edények és a gömbölyű aljú cserépbográcsok együtt fordulhatnak elő. Ez, véleménye szerint a 9-11. század közötti időszakra tehető. Különbö­ző érvek alapján azonban mind a 9., mind all. századot kizárta, valószínűség számítási alapon úgy vélvén, hogy a tárgyak együttes használati ideje a két szélső időpont között, valahol középen, 950 körül található. Azaz a 406- os és a vele egyidősnek tekintett 405. kút használati ide­je legnagyobb valószínűség szerint a 10. század közepe lehetett.252 Ez az állítás azonban mindenféle alapot nélkülöz. El­lentmond az objektumok és a lelőhely fentebb említett, Vaday Andrea és Takács Miklós által megállapított, már azonban további vizsgálata fontos adatokat szolgáltat a 10-11. szá­zadi edényművesség ismeretéhez. Vö.: Vaday-Takács 2011, 558, 189-191. j. 246 Takács 2009, 237, Vaday-Takács 2011, Takács 2012, 230. 247 Vaday-Takács 2011, 524. 248 Vaday-Takács 2011, 523. 249 Vaday 1999, 103. 230 Vaday-Takács 2004, 39^12, Vaday-Takács 2011, 533. 251 Vaday-Takács 2011, 534. Jászapáti: Takács 1986, 40, kát. 45: „kora-Arpád-kori”; Tiszaeszlár-Bashalom: Kovalovszki 1980, 47, 25. tábla 4, 11. század második fele; Dabas-Gyón-Pap-hegy: Ko­vács 1985, 377, 382, 11. század. 252 Az objektumok stratigráfiai helyzetét és az ebből adódó keltezést erősen kétségessé teszi, hogy hol három, hol két egykorú objektum­ról esik szó. A korábban ásatási megfigyelésként leírt stratigráfiai helyzetet nem említi, a 439. objektumot viszont időnként a másik kettőnél későbbinek tartja. Vö.: Vaday 1999, 103, Vaday-Takács 2011,522-523,566.

Next

/
Thumbnails
Contents