Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)

II. Az ispáni várat megelőző falu

49

idézett keltezésének, valamint a logikának. Ha ugyanis a 406. objektumban előkerült leleteket egykorúnak tekintjük, és elfogadjuk, hogy a lelőhelyen az 9. század közepe utánra keltezhető lelet, objektum nem került elő, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a gömbölyű aljú, korongolt cserépbogrács már a 9. század közepén használatban volt. Annak a valószínűsége ugyanis, hogy egy nagy kiterjedésű település megszűnte után száz évvel a számos objektum közül kizárólag egy kút és egy gödör volt használatban, a nullával egyenlő.253

Ha ellenben azt fogadjuk el, hogy a cserépbogrács formai analógiáit all. századi példányok között találhatjuk meg, akkor azt is tudomásul kell vennünk, hogy késő avar kori jellegzetességeket mutató kerámiákat még all. században is használtak. Ez viszont megkérdőjelezi a kompolti és a hozzá hasonlónak ítélt telepek254 keltezését.

Természetesen elképzelhető, hogy a Nagyalföld északi felében léteztek olyan késő avar korban létrejött települések, amelyek megérték a magyar honfoglalást.255 Ennek bizonyítására azonban a kompolti „leletegyüttes” nem alkalmas. A 406. objektum, amelyben a korongolt cserépbogrács és a késő avar korra keltezhető kerámia együttesen került elő, sekély, bolygatott gödör, amelynek beásása nem rajzolódott ki határozottan. Ezt jól mutatja az objektumokról közölt ábra is.256 Ezért az itt előkerült kerámiatöredékeket semmiképpen nem tarthatjuk zárt leletegyüttesnek, keltező értékük igen csekély. Egyáltalán nem tekinthetjük tehát a gömbölyű aljú, korongolt cserépbográcsok 10. századi használatát bizonyító, minden kétséget kizáró adatnak.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a cserépüstök az Árpád-kori magyar fazekasság jellegzetes termékei voltak. 10-11. századi használatukra továbbra sem rendelkezünk semmiféle biztos adattal.257 A tárgytípus

253 A szerző önmagának is ellentmond, hiszen egyik helyen azt állítja, hogy a kútból nem került elő a használati idejére keltezhető lelet, a régészetileg érintetlen rétegek a használaton kívüli időszakára utalnak. Más helyen viszont ugyanezek a leletek szerinte a kút és a gödör használati idejét jelzik.Vaday-Takács 2011, 525, 566.

254 Vaday-Takács 2011, 533.

255 Vaday-Takács 2011, 567.

256 Vaday 1999, 103, 15-16. kép, Vaday-Takács 2011, 522-523, 2. kép 1. Leletei között a késő avar kerámia és a korongolt bográcstöredékeken kívül római kék üvegkarperec töredéke, fenőkő, állatcsont is napvilágt látott.

257 Takács legújabb elmélete szerint a korongolt, gömbölyű aljú cserépbogrács már a 10-11. század fordulója előtt is létezett. Korábbi vélekedésével ellentétben azonban most már nem állítja azt, hogy az edénytípust a magyarok hozták be a Kárpát-medencébe, és ők terjesztették el használatát. Vaday-Takács 2011, 567. Vö.: Takács 1997a, 81-82, Takács 1997b, 210. További munkáiban viszont lehetségesnek, majd pedig valószínűbbnek tartja, hogy ez az edénytípus nem a magyar honfoglalás, hanem a 10. századi délkeleti irányú kereskedelem és/vagy „technológiatranszfer” révén terjedhetett el a Kárpát-medencében. Takács 2012, 230, Takács 2017, 516-517. Különös, sőt értelmezhetetlen viszont az a megjegyzése, miszerint a kutatásban jobban oda kellene figyelni arra, hogy egy adott edénytípus ritkasága és hiánya nem azonos kategória. A darabszámok vizstömeges elterjedése a 12—13. századra tehető.258 Használatának 14. század eleji megszűnése a feltűnéséhez hasonlóan Üstökösszerű. Logikusnak látszik a feltevés, hogy a fémbográcsot utánzó cserépüstök ott alakultak ki, ahol ismerték a fémüstöt.259 Ezért a bográcsleleteink túlnyomó többségét jelentő fémüstöt utánzó edényeink származásának és időrendjének vizsgálatát talán célszerű lenne a kisszámú, ámde kétség kívül meglévő Kárpát-medencei fémüstleletekből kiindulva megkezdeni.260

A cserépüstök időben és térben több helyen és népnél is feltűnnek, és már csak ezért sem lehet jelenlétüket a magyarság nomád vagy félnomád életmódja bizonyítékának tekinteni.261 Bizonyos edénytípusok eltűnésének hátterében életmód- és étrendváltozás is állhat. Nem kétséges, hogy a cserépbogrács 11. század végi feltűnésének és 12-13. századi nagyarányú térhódításának is meg volt az oka. Ezt az okot azonban egyelőre nem látjuk.

Az újabb kutatások tükrében körvonalazódik korai településeinknek egy olyan csoportja, amelyre a borsodihoz hasonló technikai színvonalú, formakincsü, díszítésű edénykészlet jellemző, és amelynek leletei között nem találjuk meg a cserépbográcsokat. E településeket kerámialeleteik összetétele, a kézzel formált edények, sütőharangok, valamint a korongolt bográcsok hiánya mind a 8-9. századi késő avar kortól, mind pedig a 11-13. századi Árpád-kortól egyértelműen elválasztja.262 *

gálatánál más megvilágításba kell helyeződnie a 0 és az 1, illetve az

1 és 2 közötti különbségnek (sic!). Vaday-Takács 2011, 568. Úgy

vélem azonban, hogy a 0-1 -2 olyan kategóriák, amelyeket statisztikailag nem lehet értelmezni. Korábbi munkáiban ezt még Takács is

így látta. Vö.: Vaday-Takács 2004, 14, 27. j, 28, 45. j.

258 Takács maga is elismeri, hogy a gömbölyű aljú cserépbogrács a 10-11. században jóval ritkább lehetett, mint a 12-13. században. A korainak tartott bográcsok időrendje a 10-11. századon belül pontosabban nem keltezhető, ahol pedig igen, ott az adott periódus kései voltára utal. Az éremmel keltezett darabok közül is a Salamon-denárral datált kolozsmonostori példányok bizonyultak a legkorábbiaknak. Ezzel azonban ismét ellentmond önmagának, minthogy néhány oldallal később, Béna nyomán, ugyanezt a tárgyat a kolozsvári sáncépítés korai, 11. század közepe előtti bizonyítékának tekintette. Vaday-Takács 2011, 548, 133. j, 553-544, 568.

259 Takács 1986, 123.

260 Fodor 1984, 105, Bóna 1973, 81.

261 Mesterházy 1985, 160-161. Vonatkozó irodalommal. Mesterházy 1988, 239.

262 Szeretném leszögezni, hogy a bográcsokkal kapcsolatos vizsgálódásaimmal, Takács vélekedésével ellentétben nem kívántam a 10. századot az Árpád-kor fogalmából kiszakítani. Még kevésbé szerettem volna felújítani Méri elképzeléseit a 10. századi „nomád”

magyar településekről. Vö.: Takács 2009, 235-236. Már csak azért sem, mert amint ezt alább részletesen is kifejtem, pillanatnyilag a borsodi az egyetlen biztosan 10. századra keltezhető településünk, ahol hiteles körülmények között nagy mennyiségű gabonamagot leltünk. E leletek elemzése pedig kétséget kizáróan cáfolja a 10. századi magyarság nomád voltát valló kutatók elméleteit. Szintén nem állt szándékomban egyetlen település leletei alapján a Kárpát-medence teljes területén a 10. és a 11. századi kerámia közé éles határvonalat húzni. Vö.: Takács 2009, 237, Vaday-Takács 2011, 553. Mivel azonban a borsodi roppant szerencsés, zárt leletegyüttes lehetővé teszi, megpróbáltam szűkebb időhatárok között keltezni a kerámiát. Erre, ahogyan már korábban is utaltam, úgy vélem, igen