Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
IV. A borsodi ispánsági vár templomai
317 IV.7. A BORSODI VÁRNÉPEKRŐL1582 A feltárt temetőrészletből 101 egyénhez tartozó csontmaradványt gyűjtöttünk össze.1583 A vizsgált anyagban a nemek aránya teljesen kiegyenlített, 39 nőt és ugyananynyi férfit találtunk. A 15 év alatti gyermekek száma 22 volt. Az antropológiai vizsgálat kimutatta, hogy a borsodi tisztán europid népesség nem különbözik az Északi-középhegység Árpád-kori lakóitól. Amint láttuk, az egyetlen kivétel a 67. sírban nyugvó férfi, aki embertani szempontból jelentősen különbözik a többi férfitól, idegen eredete valószínűsíthető.1584 A népesség patológiás elváltozásai egyértelműen arra mutatnak, hogy nem élhettek békés körülmények között.1585 Mint már említettük, a sírok között több esetben is bizonyos csoportokat tudtunk megfigyelni. Ezek némelyikénél az antropológiai vizsgálat kimutatta a rokonságot. Más esetben azonban csak a helyzetükből (férfi-nő egymás mellett, felnőtt és gyermek egymásra temetve, felnőtt és több gyermek egymás közelében) következtethetünk a családi kapcsolatokra. Ez, valamint a nemek kiegyenlített aránya, és a felnőttekkel csaknem azonos számú gyermeksír egyértelműen arra mutat, hogy itt nem egy túlnyomórészt férfiakból álló, katonai kísérettel, helyőrséggel, hanem családi kötelékben élő népcsoporttal állunk szemben. Hogy azonban ez a népesség katonáskodott is, azt jól mutatják a sérüléseik. Nem kétséges tehát, hogy a borsodi vár sáncán kívüli templom a vámépeké volt, a körülötte elhelyezkedő temető idáig feltárt sírjaiban pedig ők és családtagjaik nyugodhattak. Ezt nemcsak az antropológiai vizsgálat fentebb idézett megállapításai, hanem az a tény is bizonyítja, hogy ugyanebben az időben, e templom körüli temető mellett létezett a helyi közösségnek egy másik temetője is. A feltárt templom- és temetőrészlettől mintegy 500 méterre délkeletre ugyanis két ezüst, bordázott S-végű karikaék-1582 Tisztában vagyok vele, hogy a vámép/civis, civilis, castrensis hosszú idő óta vitatott fogalom. Míg egyesek szerint a vámépek kizárólag termelő, szolgáltató tevékenységet folytattak, addig mások úgy vélik, e mellett mindenkor végeztek katonai feladatokat is. Molnár 1959, 233, Györffy 1977, 205, Borosy 1983, 19-20, Kristó 1988, 159-162, Zsoldos 1991, 49. Jelen esetben a vámép szót tágabb, „várhoz tartozó” értelemben használom, és mint alább látható, a borsodi temető esetében ez helyénvaló is. 1583 Amint a sírleírásokból kitűnik, 77 sírszámot adtunk ki. Ebből azonban két szám téves volt, két csontváz pedig csak oly csekély részben esett a feltárt területre, hogy a csontmaradványokat nem szedtük fel. A 101 egyént a beszámozott, többé-kevésbé ép csontvázak közül, illetve a szórványcsontokból különítette el az antropológiai vizsgálat. A szelvényeink felső rétegében lelt, erősen töredékes, újkori törmelékkel, szeméttel összekeveredett csontokat nem gyűjtöttük be, hanem visszatemettük. Az antropológiai vizsgálat részletes eredményét lásd: Bemert Zsolt - Kustár Ágnes fentebbi írásában, valamint Bemert et al. 2001b, 295-320, Bernert-Kustár 2005, 141-149. 1584 Bemert et al. 2001b, 301, Bemert-Kustár 2005, 145. 1585 Bemert et al. 2001b, 299, Bemert-Kustár 2005, 143. szer és egy elkalapált végű, három ezüstszálból sodrott gyűrű látott napvilágot (I. tábla 7, 10 ll).1586 Ezeket a leleteket, amelyek minden bizonnyal egy temetőből származtak, jelenlegi tudásunk szerint all. század végénél korábbra nem keltezhetjük.1587 S mivel a templom körüli temető legkorábbi leletei is ebből az időszakból valók, nem gondolhatunk másra, minthogy Borsodon a templom körüli és a soros temetőt all. század végén legalábbis egy ideig, párhuzamosan használták. Itt tehát a soros temető megszűnése nem esik egybe a templom építésének idejével, mint ahogyan azt korábban oly egyértelműnek tekintették.1588 Az újabb kutatások azonban rávilágítottak, hogy nem Borsod az egyetlen olyan hely, ahol a két temetőtípus egymás mellett létezett.1589 Szabó János Győző úgy vélte, hogy a központokban nemcsak az előkelők, hanem a szegényebb rétegek is keresztény módra temetkeztek már a 10. század végén is. 1590 Ez azonban Borsodon nem igazolódott be. Sokkal valószínűbb Györffy György elképzelése, amely szerint „A harcos jobbágyok mint a köznéptől idegen elnyomók nem temetkezhettek a helyi közösség pogány rítusokat őrző temetőjébe. Mint a keresztény rend bevezetésének »rendőrei« igen korán keresztény módon kellett temetkezniük. Valószínűleg velük indult a templom melletti ló nélküli temetkezés.”1591 Igaz, hogy Borsodon ez a Györffy által feltételezettnél egy évszázaddal később történt. A fentebbi adatok óvatosságra intenek bennünket a magyarországi kereszténység időrendi kérdéseivel kapcsolatban is. Hogy a borsodi ispánsági várban éltek idegen eredetű, nagy valószínűséggel besenyő népelemek, azt a líra alakú csattal és viselőjével kapcsolatos észrevételeinken kívül további két tárgy is bizonyítja. Ezek egyike az esperesi templom mellett lelt kengyel (116. tábla 1, 172. kép). E vállába kovácsolt fülü kengyeltípus eredete Közép-Azsiában kereshető. Kelet-Európábán ez a forma all. századig ismeretlen volt, noha körte alakú változata már a honfoglalás kori anyagban feltűnt. Tipológiailag ebből származtatható az a keskeny talpalójú, kerek változat, amely a 11-12. században általánosan elterjedt kengyelformává vált a dél-oroszországi sztyeppezónában. Ez az úgynevezett besenyő-úz, csomije klobuki tí-1586 K. Végh 1970, 80. Az Edelény-Borsod Fő u. 268. néven nyilvántartott lelőhely, amint azt már fentebb említettük, azonos a mai borsodi temető területével. 1587 K. Végh 1970, 88, Szőke-Vándor 1987, 51-52, Horváth 2016, 82. 1588 Vályi 1994, 396, Kiss 2000, 382. 1589 Soros és templom körüli temető egymásmellettiségéről van tudomásunk Ducón: Ruttkay 2005, 33, 39, Budapest területén elhelyezkedő falvakban: Irásné Melis 2005, 75, Perkáta-Nyúli dűlőn: Hatházi-Kovács 2014, 251-252, és Szombathelyen: Ilon 2002, 187-188, Kiss 2005, 152. Kiss Gábor azonban éppen a soros, pogánynak tartott temetőben véli felfedezni a szombathelyi várhoz tartozó besenyő eredetű vámépek sírjait. Vö.: Kiss 2005, 154. 1590 Szabó 1980, 51. 1591 Györffy 1977, 105-106.
