Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
IV. A borsodi ispánsági vár templomai
283 a hasra vagy mellkasra fektetett karok pedig inkább a későbbi időszakokra jellemzők. Ez a jelenség Európaszerte megfigyelhető.1354 A kartartások és a különböző tájolási irányok között jellemző összefüggést nem tudtam felfedezni. Megemlítem azonban, hogy a legnépesebb, 31 sírt számláló csoportban (tájolása: Ny-K 260-80°) a nyújtott karral való eltemetés volt általános, ettől csupán négy esetben figyelhetünk meg eltérést. A karok és a fej együttes helyzetét 28 sirban tudtuk vizsgálni. Ezek alapján leggyakoribbnak (14 eset) a test mellett nyújtott karral és arccal észak felé való temetkezési módot tarthatjuk. A borsodi temetőben feltárt sírokban a lábak általában nyújtva, párhuzamosan helyezkednek el. Ettől a 8. sír békapózban eltemetett kisgyermeke, a 32. sír hasra fektetett halottja, akinek a bal lábát térdben behajlították, valamint a 10. sírban nyugvó gyermek tér el. Ez utóbbi bal lábát térdben behajlították, és bal bokájára rátették a jobbat. A 2. sírban nyugvó halott csontváza a lába felé erősen megsüllyedt. IV.3.5. Bolygatás, utántemetés Amint már említettük, a temetőrészlet erősen sérült. A templom körüli temetőkben általános utántemetéseken kívül számos csontvázat elpusztítottak, vagy megrongáltak az újkori bolygatások is. Az egymásra temetkezések többsége véletlenszerű. Ilyennek tekinthetjük a 19 és 20. vagy a 33. és 51. sír helyzetét. Az egymásra ásott sírok tájolása eltérő. Mindkét esetben a későbbi sír a mélyebb. A tájolás különbözősége egyben azt is jelenti, hogy meglehetősen hosszú idő telhetett el a két temetés között, és a felszínen már nem látszott a korábbi sír nyoma.1355 Bizonyos, hogy Borsodon hosszú ideig használták a templom körüli temetőt. A feltárt részen azonban ossariumot nem találtunk. De nem tudtuk megfigyelni azt a máshol előforduló szokást sem, hogy a sírásás során előkerült korábbi csontokat újra eltemették.1356 Nem bizonyos, hogy szándékos utántemetésről beszélhetünk a 18. és 19. sír esetében. Ezeknek ugyan megegyezik a tájolásuk, de a 19. sírt mélyebbre ásván a 18. nagy részét elpusztították. Éppen ellenkező a helyzet a 26. és a 68. sírral. Tájolásuk különböző, a 26. sírt ráásták a 68.-ra. Mivel azonban 1354 Bárdos 1978, 189, Bárdos 1987, 8-9, Simonyi 2005, 308, Szabó 2006, 50, Ritoók 2007, 262. 1355 Az eltérő tájolások, és az utántemetkezések vizsgálata segítséget nyújt a borsodi temetőrészlet időrendjének megállapításában is. Vő.: Ritoók 2004, 119, Ritoók 2005, 174. 1356 Szentes-Kajánon a véletlenszerűen megbolygatott sírok csontjait az újonnan ásott sírban helyezték el. A koponyákat a koponya körül, míg a többi csontot a lábszárra fektetve. Vő.: Türk 2005, 215. Mezőcsát-Csicskén a korábbi csontokat az új sírgödör szélére, illetve a halott lábához helyezték. Egy esetben négyzet alakú gödröt ástak a korábbi csontoknak. Vő.: Szabó 2006, 50. Hasonló volt a helyzet Zalaváron, és Felsőzsolcán is. Vö.: Ritoók 2005, 174, Simonyi 2005, 307. a 68. sír 15 cm-rel mélyebben feküdt, nem rongálódott meg. Szándékos rátemetésnek tekinthetjük a 6, 7, 16, 17. sírokat. Mindkét esetben felnőtt és gyermek sírjáról van szó, tájolásuk megegyezik. A 7. sírban fekvő gyermeket a 6. sír bal lábához temették, kicsivel mélyebbre a felnőttnél. A 16. sír gyermek halottját a 17. felnőtt térdére fektették, de annál 15 cm-rel magasabban helyezkedett el. Nagy valószínűséggel szándékosan temették a 27. sírban nyugvó 50-60 éves férfira a 25. sír 35-45 éves női, és a 26. sír 17-20 éves fiú halottját. A sírok között ugyanis mindössze 3-5 cm a földréteg, mégsem sérült meg az alsó csontváz. A 41. sírban nyugvó 40-45 éves nő körül négy gyermeksír (37-40. sír) került elő. Az egyik (37. sír) a koponya bal oldalán, 4 cm-rel feljebb annál, tájolása 12 fokkal északra eltér a felnőttétől. A másik (38. sír) a jobb alsó lábszár mellett, 4 cm-rel feljebb a felnőtnél, tájolása 10 fokkal délre tér el attól. A harmadik (39. sír) a jobb lábfejre fektetve, de 11 cm-rel magasabban és 6 fokkal délebbre helyezkedik el. A negyedik gyermeket (40. sír) a felnőtt hasára helyezve temették el. Míg tehát három esetben utántemetésről lehet szó, addig a negyedik gyermeket minden bizonnyal a felnőttel együtt hántolták el. Hasonló a helyzet a 10-11. sírral is. Itt egy 40-45 éves férfi mellkasára fektették rá a 2-4 éves gyermeket. Bizonyos, hogy egyszerre temették el a 25. és 26. sírban nyugvókat is, hiszen arcukat egymás felé fordították, és a 26. sír csontvázának jobb karja a 25. bal karján feküdt. A szándékos utántemetéseknél, különösen pedig az együttes temetésnél valószínűnek tarthatjuk, hogy az elhunytak rokonok voltak. A 25. és a 26. sír halottainál antropológiai hasonlóságuk ezt egyértelművé is teszi.1357 IV.3.6. Babonás szokások A sírok között egy rendellenes helyzetűt figyeltünk meg. A 32. sírban nyugvó 13-14 éves gyermeket arccal a földre szorítva, hasra fektetve temették el. Felső testét, felhúzott válla, és erősen a test mellé préselt karjai alapján összekötözhették, vagy szorosan lepelbe csavarhatták. Bal lába térdben felhúzva, sarka a jobb alsó lábszárhoz közel helyezkedett el. Tájolása északnyugat-délkeleti irányú volt, nem tért el lényegesen a többi sírétól. A csontokon patológiás rendellenességet, illetve érdekes anatómiai variációt nem lehetett megfigyelni.1358 Az elhunytak arccal a föld felé fordítása, vagy hasra fektetése a visszajáró halottól való félelemmel magyarázható. A vámpírnak tartott halott hazajárását akarták így megakadályozni. Az eljárás abból a hiedelemből táplálkozott, hogy a gonosszá vált halott felzabálhatja az élőket. Már azzal is az élőket pusztítja, ha saját magát, ruháját, húsát marcangolja. De ha az arcát a földre szorították, akkor a földbe harapott, nem tehetett kárt sem magában, sem 1357 Bemert-Kustár-Szikossy 2001, 301. 1358 Bemert-Kustár-Szikossy 2001,301.
