Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
III. Az ispáni vár
222 III. AZ ISPÁNI VÁR III. 1. A SÁNC Az észak-déli irányban elnyúló ovális várdomb közvetlenül a Bódva partján áll, mintegy 15 méterrel emelkedik a folyó szintje fölé. Oldalai minden irányban meredekek, a domb egésze déli irányban enyhén lejt. Hossza mai formájában 205, szélessége 105 méter, területe 1,7 ha.929 A sáncok a keleti oldalon maradtak meg legépebben. Itt körülbelül 100, a nyugati oldalon, kevésbé jó állapotban, 70 méter hosszúságban követhetők. Az északi oldalon a sáncból csak igen csekély maradványok észlelhetők, a délin viszont teljesen elpusztult, a felszínen nyoma sem látszik. A sáncok 3-5 méterrel magasabbak a vár belső szintjénél (140. kép). A sáncokat elsőként Bartalos Gyula vizsgálta meg. Munkájáról azonban csak néhány szóban emlékezik meg: „1895-nek őszén a millenniumi igazgatóságnak megbízása folytán Borsod vár sánczaiban ásattam, és ott a földhányásokban szintén megtaláltam a három irányba rakott faalkotmányt, mely a sánczoknak csontvázát képezte, találtunk ott honfoglaláskori edényeket, a földbástyákon tüzelő rétegeket, de őskori fegyverre, ötvös munkára nem bukkantunk, nem csoda; mert a vár belső udvarát lakóházakkal építették tele, és csaknem fenékig feldúlták e történetileg nevezetes helyet.”930 A szűkszavú beszámolóból nem derül ki, hogy a sáncátvágást hol történt, és mekkora területet érintett. Sajnos nem azonosítható a következő sáncátvágás helye sem, amelyet Leszih Andor végzett 1926-ban. Leírásából csak az derül ki, hogy a „földvárnak legépebben megmaradt falrészénél” próbálta meg tisztázni a falszerkezetet. A négyméteres átvágásban vízszintesen 14, keresztben pedig 8 gerendát tudott megfigyelni. A gerendák 140. kép. Légi felvétel a borsodi földvárról 929 A vár tényleges területe az ásatások eredményei alapján kisebb lehetett. Erre alább még visszatérek. 930 Bartalos Egri Híradó 1901. július 9. 55. sz. 3.
