Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
108 II. 10. IDŐREND Mint láttuk, a borsodi kerámialeletek nagy részének jó párhuzamát találhatjuk a 10. századi sírokból előkerült edények között. E mellett a cserépedények formája és díszítése erős szaltovói hagyományokat mutat. Borsodon szép számmal napvilágot láttak bordásnyakú edények, illetve ezek töredékei is, amelyek jelenlegi tudásunk szerint a honfoglaló magyarsággal jelentek meg a Kárpátmedencében. A borsodi kerámialeletek összetétele, a kézzel formált edények, a sütőharangok, valamint a korongolt bográcsok hiánya, mind a 8-9. századi késő avar kortól, mind pedig a 11-13. századi Árpád-kortól egyértelműen elválasztja és a 10. századra keltezi a települést. A mezőgazdasági eszközök datálása nehezebb, hiszen nagyrészt hosszan élő típusokhoz tartoznak. Ezért csak tágabb időhatárok, a 9—11. század közé keltezetjük őket. Ennek ellenére valamennyi Borsodon lelt mezőgazdasági eszköz párhuzamát megtaláljuk 10-11. századi sírleleteink között. Az ékszerek között több S végű karikát is leltünk. A típus keltezési nehézségei közismertek. A kutatás jelen állása szerint a 10. század második felében, utolsó harmadában terjedhettek el. Nem tekinthetjük azonban ezt általánosnak az egész magyar szállásterületre.703 A borsodi S végű karikák a kis méretű, vékony huzalú típusba tartoznak. Legközelebbi párhuzamaik, mint említettük, a csekeji (Cakajovce, Szlovákia) temető sírjaiból láttak napvilágot. A karikák e korai csoportját ott a 357. sírban lelt, auvergne-i Guillaume (918—926) és burgundiai Raul (923—936) veretei keltezik.704 Mindez azt jelenti, hogy az S végű karikák az eddig feltételezettnél korábban, a 10. század második harmadában, közepén már megjelenhettek a Kárpát-medence egyes pontjain.705 A kis méretű, körte alakú karikák megjelenését a kutatás a 10. század végére, 11. század elejére keltezte.706 A nyitott karikákról korábban egyértelműen az volt a vélemény, hogy azok az S végű változat megjelenésével eltűntek a viseletből.707 Mai ismereteink szerint azonban e típus viselete all. század végéig kimutatható.708 A borsodi leletek között, mint láttuk több, különféle típusba sorolható karperec látott napvilágot. A hegyesedő végű kerek vagy ovális átmetszetű huzalkarperecek hoszszú ideig voltak használatban. Már a 10. század elején megjelentek, de a század harmincas éveitől váltak igazán népszerűvé. Még all. század második felében is megta-703 Mesterházy 1965, 102-107, Giesler 1981, 104-109, 156, 53. tábla, Béna 1978, 136-139, Szabó 1985, 40-41, Szőke-Vándor 1987, 54-59, 79, Horváth 2016, 63-64. 704 Rejholcová 1995b, 38, LVII. tábla 705 A S végű karikák időrendjének pontosítása valószínűleg csak regionális keretek között oldható meg. Vö.: Révész 2008,405, Gáli 2007, 245, Horváth 2016, 88. 706 Tettamanti 1971, 219, Szőke—Vándor 1987, 53. 707 Szőke 1962, 35. 708 E lelettípusról részletesebben a temető leleteinek elemzésénél lesz szó. lálhatjuk őket.709 A díszítetlen pödrött végű lemezkarperecek az eddigi adatok alapján a 920-as években tűntek fel, és a század végéig mutathatók ki.710 A vastag, rombusz átmetszetű bronz huzalkarperecekkel meglehetősen sokat foglalkozott a kutatás az elmúlt évtizedekben.711 Szabó J. Győző véleménye szerint első példányaik a 10. század legvégén készülhettek, de igazán all. században terjedtek el a köznépi temetőkben. Használatuk a 12. század elejénél későbbre nem terjed ki.712 Hasonló eredményre jutott J. Giesler,713 és ezt támasztja alá a Heves megyei leletek elemzése is.714 Korai pédányaik azonban már a 10. század középső harmadára keltezhető gazdag sírokban is felbukkantak.715 A nyitott, díszítetlen pántgyűrűk a 10. század elejétől all. század végéig előfordulnak mind a gazdag, mind a szegényes mellékletű sírokban. Az eddigi megfigyelések szerint a 10. századi példányok bronzból készültek.716 Henger alakú, folyatott gyöngyünk párhuzamai a 10. század második felére keltezhető sírokból láttak napvilágot.717 Az apró kásagyöngyök megtalálhatók valamennyi 10. századi temetőtípusban,718 és igen jellegzetes leletei a század második felére keltezhető síroknak.719 Rozettás fejű szegecsünk párhuzamai, mint láttuk, a gazdag mellékletű 10. század közepére keltezhető karosi sírokból,720 a 10. század első felére tehető tarcali sírból,721 a 10. század első kétharmadán belülre keltezhető homokmégy-halomi,722valamint a 10. század közepére, második felére datálható hajdúdorogi temetőből723származnak. A tárgytípus egyelőre csak rangos temetkezésekből ismert. A fentiek alapján úgy véljük, a borsodi település a 10. század negyedik negyedében, a 970-980-es években pusztulhatott el. Az említett ékszertípusok jelenlegi tudásunk szerint ugyanis leghamarabb csak ebben az időben fordulhattak elő együtt. Ezt a keltezést, mint azt az egyes mintáknál bemutattuk, a C14-es vizsgálatok eredményei is megerősítik. A falu lakóinak etnikai hovatartozását minden kétséget kizáróan bizonyítja az 1. házból előkerült palmettadíszes csont tömlőszáj, a 7. házban napvilágot látott rozettás fejű szegecs, valamint a szintén a 7. házban lelt, ugyancsak palmettamintával díszített, 709 Szabó 1980, 66, 70. kép, Révész 1996b, 90-91, Langó 2000, 38M1. 710 Szőke 1962, 72-73, 96, Kovács 1989, 171, 173, Révész 1996b, 91-92, Révész 2008, 415-416. 711 Kutatástörténeti összefoglalása Langó 2000, 38—41. 712 Szabó 1980, 66. 713 Giesler 1981, 120, 7. típus. 714 Révész 2008, 417. 715 Langó 2000, 40. 716 Szőke-Vándor 1987, 68, Révész 2008, 420, Istvánovits 2003, 303. 717 Rejholcová 1995a, 70, Gallina-Varga 2016, 155. 718 Révész 1996b, 81. 719 Rejholcová 1995a, 67. 720 Révész 1996b, 194-195. 721 Kovács 2015, 89. 722 Gallina-Varga 2016, 76, 723 Fodor 1996d, 230.
