Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
109 faragott csont zablaoldalpálca. A palmetta a honfoglaló magyarság régészeti emlékeinek legjellegzetesebb és legkönnyebben felismerhető díszítőmotívuma,724 amely leginkább a fémből készült tárgyakon maradt meg. S bár a több gyökérből eredő palmettás stílus a 9. század végén — a 10. század elején széles körben elterjedt, a 10. században a Kárpát-medencében készült tárgyakon egyértelműen a magyarság önazonosságának kifejezőjévé vált.725 A borsodihoz igen hasonló sályi zabláról Parádi Nándor úgy vélekedett, hogy a nem különösebben értékes, de díszesen faragott oldalpálcát az Örsúr nemzetség egyik rangosabb tagjának készíthette egy itt élő mesterember.726 Ezzel szemben Borsodon a két félkész zablaoldalpálca, amelyek közül az egyiket épp, hogy csak kinagyolták, díszítését még el sem kezdték kidolgozni, egy olyan házból került elő, amelyben gabona, ekevasak, rövid kasza, kolomp, bárd, és edények is napvilágot láttak. Vagyis a ház semmiben sem tért el a falu többi házától, lakójában pedig a közösség egyszerű, földműves tagját sejthetjük. Kevésbé hihető tehát, hogy itt egy mester munkájával állunk szemben, aki egy rangos személy megrendelésére dolgozott. Sokkal valószínűbb, hogy a zablák helyben készültek, a házban élők közül faraghatta valaki. És nyilvánvalóan azzal a mintával díszítette, amelyet ismert, amely a sajátja volt. A falu keletkezési idejére nincs adatunk. A kialakult településszerkezet és gazdálkodási mód azonban valószínűvé teszi, hogy a falu a pusztulását néhány évtizeddel megelőzően jött létre, feltehetően a 10. század közepén már fennállt. 11.11. HÁZTÍPUSOK A 10. századi faluban 17 házat vagy házrészletet sikerült feltárnunk. Valószínű azonban, hogy ennél több állhatott a településen. Erre mutatnak a 6., 10. házak mellett észlelt omladékok, valamint a keleti sáncátvágásban, a sánc alatt lelt maradványok is. Egy-két ház lehetett továbbá a feltáratlanul maradt területeken is. Feltehető tehát, hogy 20-25 házzal számolhatunk a falu területén. A házak többségét vastag, 40-50 cm-es égett agyagomladék jelezte. A vörösre, olykor szürkére, porhanyós állagúra égett agyagban igen sok követ találtunk. Az omladékok között, illetve alatta feküdt a házak felszerelése, edények, mezőgazdasági, és munkaeszközök, csonttárgyak. Minden ház omladéka között nagy mennyiségű és változatos fajtájú gabonamagot találtunk.727 Három esetben azonban azt is meg lehetett figyelni, hogy a 8-10 cm 724 Mesterházy 2013, 447. 725 Parádi 1985, 175, Fodor 1996c, 33, Bollók 2015, 402, 569. 726 Parádi 1985, 179. 727 Az előkerült magleletek részletes ismertetését lásd alább, Torma Andrea írásában. vastag elszenült magréteg a ház omladéka felett helyezkedett el (7, 8, 12. ház). Az omladékréteg eltávolítása után előtűnt a házak tapasztott, átégett padlója. Ezen többször vastag hamuréteget (például 3., 12. ház), illetve szenült magvakból és apró cseréptöredékekből álló réteget találtunk (például 1, 14. ház). A házak többségében a padlót közvetlenül az egykori felszínre tapasztották. Jórészt erősen megrongálódva leltük meg őket. Házak, illetve padlójuk földbe mélyítésére semmilyenjei sem utalt.728 A tetőzet lezuhant maradványait több ház omladékai között is meg tudtuk figyelni (például 3, 8. ház). A tetővel kapcsolatba hozható, földbemélyedő oszlophelyek azonban nem kerültek elő.729 A feltárt maradványok földfelszínen álló, kőalapozású, faszerkezetes házakat sejtettek, amelyek részben, vagy egészben ki is lehettek tapasztva. A házak alapozását az egykori felszínre építették, lemélyítésüknek ugyancsak nincs nyoma. A házak méretét az erősen szétterült omladékok és a megrongálódott padlók miatt többnyire nem tudtuk teljes pontossággal megállapítani. Előfordult néhány nagyobb, 35-^J0 m2-es, 7 méter körüli oldalhosszúságú épület is (1, 2, 10, 16. ház). Az 1. házban az omladékok elhelyezdesése megengedi azt a feltevést is, mely szerint itt egy kétosztatú házzal számolhatunk. A házak többsége azonban egy helysiségből állt, 12-20 m2 alapterületű volt. Az oldalfalak hossza 4-5 méter között változott. A házak bejárata déli, délkeleti, délnyugati, valamint északkeleti irányból nyílott. Több olyan házat is kibontottunk, amelynek bejáratát nem sikerült megfigyelnünk. A házak tájolása a bejáratokhoz hasonlóan kissé eltért egymástól. Leggyakoribb az északkelet-délnyugati tájolás, de előfordul észak-déli, sőt, kelet-nyugati is. Ennek feltehetőleg az az oka, hogy a terepalakulathoz igazodva építették fel őket, amely meghatározta a tájolásukat és a bejáratuk helyét is. A feltárt házak közül a legjobban a 8. ház szerkezetét tudtuk megfigyelni.730 Az északi fal alsó gerendájának maradványai jól látszottak. Ugyancsak jól meg lehetett figyelni, hogy a boronafalak négy sarka alá fatuskókat helyeztek. A padlót borító, mintegy 20 cm vastag vörösre égett agyagréteg azt bizonyítja, hogy a háznak legalább is egy része tapasztott volt. E tapasztásmaradványokkal töltődött ki a keleti és nyugati fal kiégett alsó gerendá-728 Az 1. és 2. házat első beszámolómban földbe mélyített házként értelmeztem: Wolf 1992, 403^t04. Ez azonban a későbbi ásatási tapasztalatok tükrében tévedésnek bizonyult. Megtévesztő volt, hogy ez a két ház közvetlenül az első mélyedés, árok északi, menetelesen mélyülő szélén helyezkedett el. Ennek ellenére e két ház szerkezete semmiben sem tért el a későbbiek folyamán előkerültekétől. 729 Nem biztos, hogy ilyennek tekinthetjük a 1. ház északkeleti oldalfalának közepén kibontott cölöplyukat, annál is inkább, mivel csak egyet találtunk belőle. Valószínűbb, hogy a bejárattal hozhatjuk kapcsolatba.Vö.: Wolf 1992, 404. 730 A házról részletesen: Wolf 200la.
