Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
100 noknak, germánoknak, lengyeleknek, mszoknak (skandinávoknak és oroszoknak egyaránt), alánoknak, dunai és volgai bolgároknak, kazároknak, baskíroknak, kunoknak stb. voltak páncéljaik, és ezek az emlékanyagukban meg is találhatók. Hogy a páncélnak a Bölcs Leó-féle említés ellenére a magyar leletek között nincs nyoma, annak két oka lehet. Vagy az, hogy még az előkelők sem viselték, vagy az, hogy valamilyen rituális okból a páncélokat nem tették a sirba.539 A borsodi leletek egyértelműen azt bizonyítják, hogy a 10. századi magyarság ismerte és használta a sodronypáncélt. Ezt látszik alátámasztani néhány sírlelet is, amelyre idáig nem figyelt fel a kutatás. Az ikervári temető négy, egymás közelében elhelyezkedő kislánysírjából, a nyak tájékáról vasláncocska-töredékek kerültek elő.540 A karikák átmérője, valamint a huzal vastagsága a borsodi sodronypáncél alkotóelemeivel mutat rokonságot. Az ikervári temetőt all. század közepe előtt felhagyták. A lánctöredékeket tartalmazó sírok a temető korai, 10. századi részéhez tartoztak.541 Idős nő sírjában, a jobb felső karjánál látott napvilágot egy további vaslánctöredék a csekelyi (Cakajovce, Szlovákia) temetőben. A karikák átmérője 14 mm, a huzal vastagsága 2,5 mm volt.542 A sír a 9. század első évtizedétől a 10. század második évtizedéig keltezhető csoportba tartozott.543 Mind az ikervári, mind a csekelyi láncoknál meg lehetett figyelni, hogy egy láncszembe több másik is kapcsolódott. Ez mindenképpen elgondolkodtató, hiszen az ily módon 539 Kovács 2002, 321-322. További irodalommal. 540 Kiss 2000, 73, 11, 45, 48. tábla. Kérésemre Kiss Gábor alaposan megvizsgálta a lánctöredékeket, és a következőket tapasztalta. A 15. sírban két töredék látott napvilágot. Az egyiknél egy ép láncszembe két másik kapcsolódik biztosan és valószínűleg egy harmadik is ezekkel szemben. Átm: 1,0 cm. A másik darab annyira rozsdás és töredékes, hogy semmi biztosat nem lehet róla mondani. Alii. sírban 10 darab töredéket leltek. Ebből 5 darab 1-1 karika töredéke. Átm.: 1,0 cm. 2 darab olyan, amelynél egymásba kapcsolódik két darab töredéke. Átm.: 1,0 cm. 1 darab olyan, ahol egynek a töredékébe két másik töredéke kapcsolódik. Átm.: 1,05 cm. 1 darab olyan, ahol két egész láncszem elcsúszva fekszik egymáson, és az egyikbe egy továbbinak a töredéke kapcsolódik. Átm.: 1,10 cm. 1 darab pedig olyan, ahol egy egész láncszembe egy másik egész és két továbbinak a töredéke kapcsolódik. Átm: 1,05 cm. A 112. sírban 6 darab töredék került elő. Ebből 1 darab egy fél láncszem. Átm.: 1,15 cm. 1 darab olyan, ahol egy fél láncszembe talán két másik kis töredéke kapcsolódik. Átm: 1,0 cm. 1 darab olyan, ahol három töredék szem kapcsolódik kivehetetlenül egymásba. Átm: 1,0 cm. 1 darab egész láncszem, amibe talán másik kettő töredéke kapcsolódik. Átm: 0,9 cm. 1 darab egész láncszem, amibe talán szintén másik kettő töredéke kapcsolódik. Átm: 0,9 cm. 1 darab olyan, ahol több láncszem és töredék van kivehetetlen módon összerozsdásodva egymással. Belőlük csak egyetlen töredékes láncszem mérhető. Átm: 0,9 cm. A 118. sírban egy láncszembe talán egy másik töredéke kapcsolódik. A töredék rendkívül rozsdás, nehezen tanulmányozható. Átm: 1,05 cm. A láncszemek huzalvastagsága jelenlegi, rozsdás állapotában 2 mm. Az adatokért Kiss Gábornak tartozom köszönettel. 541 Kiss 2000, 73, 81,37,47. kép 542 Rejholcová 1995b, 85-86, CXXII. tábla 9. 543 Hanuliak-Rejholcová 1999, 9. készült darabokat nem tekinthetjük egyszerű láncoknak. Szövésmódjuk alapján sokkal valószínűbbnek tarthatjuk, hogy láncpáncél töredékei lehettek. A honfoglalás kori láncékszerek vizsgálata kapcsán Horváth Ciprián további négy lelőhelyről említett vaslánctöredékeket. E láncmaradványok kivétel nélkül gyermeksírokból kerültek elő, és sohasem alkottak egész, a nyakat körbeérő láncot.544 Az avar korból meglehetősen sok olyan sírt ismerünk, amelyből páncéltöredékek kerültek elő. A jelképes páncéladás szokása a kutatók egybehangzó véleménye szerint mágikus jelentőségű. A töredékek pars pro totóként az egész páncélt jelképezték a sírokban.545 A páncél, köztük a láncpáncéltöredék, gyakori lelete a korszak női és gyermeksírjainak is. Több esetben megfigyelték azt is, hogy az ikerváriakhoz hasonlóan nyaktájékon helyezkedtek el, gyöngyök és ezüstkarikák mellett. Óvó-védő, bajelhárító szerepük ez esetben is nyilvánvaló.546 A páncélok ebben az időszakban való rendeltetésszerű használatára, Borsodhoz hasonlóan, egy telepobjektumból származó töredékes példány utal.547 A sodronypáncél elő-ázsiai találmány, gyártásának központja a középkorban Perzsia és az Eszak-Kaukázus volt. A nomád előkelők a 6. századtól viselték.548 A 9-10. században egész Európában csak szórványosan használták.549 A korszak legismertebb, épségben fennmaradt darabja az úgynevezett Szent Vencel-ing, amely a 10. század első évtizedére keltezhető.550 A fenntiek alapján úgy vélem, egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a honfoglaló magyarság ismerte és használta a láncpáncélt. Az, hogy sírjaiban eddig nem lelték nyomát, lehet a kutatás hiányossága is. Az ikervári és csekelyi, valamint az ezeknél bizonytalanabb további négy példa ugyanis arra mutat, hogy a magyarság körében is élhetett a jelképes páncéladás szokása. Célszerű lenne tehát ilyen szemmel megvizsgálni a sírokban lelt vasláncocskákat, esetleg lemezeket is. II.8. ÉKSZEREK, VISELETI TÁRGYAK II.8.1. Karikaékszerek A leégett házakban, illetve a falu területén szétszórva néhány egyszerű ékszert is leltünk. A 14. ház északkeleti sarkában, egy kis területen, apró cseréptöredékekkel teleszórt letaposott felszínen hat S végű karika látott napvilágot. A kis méretű, kör vagy ovális alakú bronzkarikák 544 Horváth 2004,463-A64. Különösen ott gyanakodhatunk láncpáncéltöredékekre, ahol 1,1-1,2 cm átmérőjű, huzalból készített láncszemekről van szó. Ebből a szempontból azonban nem vizsgálták az előkerült leleteket. 545 Csallány 1960, 18, Szabó 1965, 43, Bóna 1980, 44-45. 546 Simon 1983,62. 547 Pobedény (Pobedin, Szlovákia). Vö.: Ruttkay 1976, 341. 548 Pálóczi Horváth 1969, 118, 30. jegyzet, Pálóczi Horváth 2014, 121. 549 Nadolski 1954, 78. 550 Merhautová 2000, 528.
