Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
85 ásványtörmelékek, valamint kvarcból és csillámból álló fillit kőzettörmelékek. A szövet csak gyengén hiátuszos (azaz kevés a nagyobb szemcse) és igen tömött. A szemcsék gyengén koptatottak (bár a nagyobb szemcsék néhol kerekítettek-koptatottak), közepesen-jól osztályozottak, eloszlásuk kétcsúcsú. Bár az orsógombok felülete jól elsimított, önálló (azaz a kerámiatesttől eltérő anyagú) bevonat nem azonosítható rajtuk. 11.3.2.4.8.2. Értelmezés A helyi nyersanyagból készített tárgyak példájául szolgáló orsógombok ásványos összetétele összhangban áll a megvizsgált kerámiaedény-leletanyag domináns anyagcsoportjainak (I—II. anyagcsoportok) ásványos összetételével, illetve a környék földtani felépítésével. Mindez azt a korábbi feltételezésünket támasztja alá, hogy a borsodi edények helyi nyersanyagból készültek. Az orsógombok anyaga - vélhetően a kis tárgyméret miatt - finomabb szemcsés az átlagos kerámiákénál. 11.3.2.5. Összehasonlítás Karos-Tobolyka, Mezőkeresztes-Lucernás, Felsőzsolca- Várdomb és Halimba-Cseres lelőhelyek honfoglalás és Árpád-kori kerámiáinak anyagvizsgálati eredményeivel Korábbi kutatásaink során több más lelőhelyről vizsgáltunk a borsodival azonos (vagy megközelítőleg azonos) korú kerámia-leletanyagot.313 Ebben a fejezetben a különböző földrajzi-földtani környezetből származó leletek anyagával kapcsolatos eredményeket vetjük össze egy átfogóbb kép nyerése érdekében. A négy, összehasonlító régészeti lelőhelyről előkerült és megvizsgált kerámiatöredékek készitésekor felhasznált nyersanyagok származási helyének megítélésekor is tisztában kell lennünk a földtani környezettel. A vizsgált lelőhelyek közül Mezőkeresztes a Bükkalján eredő patakok összefolyásánál, míg Felsőzsolca a Sajó, Karos pedig a Bodrog vízgyűjtő területének „torkolata” közelében helyezkedik el. Ezen területek földtani felépítési igen összetett. Előfordul a vizgyüjtőterületeken idős metamorf (fillit, gneisz, kvarcit, csillámpala, agyagpala) és mélységi magmás (gránit) kőzet, kevésbé idős üledékes kőzet (homokkő, mészkő), illetve a Bükkalján és a Zempléni-hegység előterében elhelyezkedő Bodrog vízgyűjtő területén dominanciára jutó, fiatal vulkáni lávakőzet (riolit-andezit) és vulkáni törmelékes (riolittufaandezittufa) kőzet.314 Halimba nagy távolságra és teljesen más földtani egységbe eső terület, mint Borsod. A Bakony bauxitos képződményeinek, illetve fiatal bazaltos vulkanizmusának (Kab-hegy) közelsége miatt a nyersanyagok minősé313 Szilágyi 2013a, Szilágyi 2013b, Szigeti-Szilágyi 2013. 314 Fülöp 1994, Hámor 1998, Kovács 1998a, Kovács-Hips 1998, Kovács 1998b, Dosztály et al. 1998. gileg nem összevethetők. Ennek ellenére a technológiai fogások és a helyi-távolabbi nyersanyagok felhasználására vonatkozó megállapítások összevethetőek Borsod kerámia-leletanyagának eredményeivel. Minden vizsgált honfoglalás és Árpád-kori régészeti lelőhely esetében elmondható, hogy a kerámiákban található agyag, illetve az kőzet- és ásványtöredékek - mikroszkópos petrográfiai vizsgálatok szerint - uralkodóan helyi eredetűek. A legtöbb esetben a helyi folyóvízi agyagos-homokos üledéket használták fel közvetlenül, de kisebb arányú eltérések észlelhetők minden lelőhelyen (pl. koptatott és koptatatlan folyóvízi homokkal soványított házikerámiák Karoson; folyóvízi homokkal soványított, zsíros agyagból készült házikerámia Mezőkeresztesen; finomszemcsés, feltehetően tisztított anyagú palack Halimbán és festett palack Felsőzsolcán). Kivételt jelen Halimba-Cseres lelőhely, ahol feltételezhetjük, hogy a legtöbb edény készítésénél a kőzetlisztes agyaghoz kerekített folyóvízi homokot adtak soványító anyagként (a soványított edények all. század végére és 12. század elejére keltezhető sírokból kerültek elő). A Mezőkeresztesen, illetve Karoson nagyobb arányban megjelenő vulkáni szórt (törmelékes) anyag a lokális földtani környezetnek (vulkáni hegységek közelsége) tulajdonítható. Idegen eredetű kerámiákat csak néhány esetben sikerült azonosítani, ezekben az esetekben leginkább a plasztikus alapanyag különbözősége jelezte, hogy nem helyi nyersanyagot alkalmazhattak a kerámiák készítésénél (pl. „budai fehér” finomkerámia, illetve bogrács Felsőzsolcán; finomkerámia Karoson). A kerámiák anyagának és szövetének vizsgálata alapján feltehető, hogy a kiégetés viszonylag alacsony hőmérsékleten (< 750 °C) és változó atmoszférában történt. A kerámiák változatos felületi színe az oxidatív-reduktív légkör égetés alatti váltakozására utal. A kerámiák archeometriai vizsgálata - összevetve a régészeti csoportosítással - új eredményeket hozott a jó minőségűnek ítélt kerámiák esetében, mivel idegen eredetet csupán olyan példányok esetében sikerült azonosítani, amelyek a korszakra jellemző, ún. „budai fehérkerámia” besorolás alá tartoztak, vagy valamilyen mértékben arra hasonlítottak. A többi - akár alakban, megmunkáltságban vagy díszítésben különlegesnek ítélt - példány esetében nagy valószínűséggel állítható, hogy helyi anyagokból dolgoztak a fazekasok. A fenti eredményeket összevetve a borsodi leletek eredményeivel kiderül, hogy hasonló tulajdonságokat lehet feltételezni a különböző honfoglalás és kora Árpád-kori lelőhelyek esetében. Nevezetesen: mindenhol uralkodó a helyi nyersanyagok közvetlen alkalmazása, de mindenhol előfordul alárendelten szándékos soványítás és/vagy a nyersanyagok tisztítás utáni felhasználása. Változó mennyiségben, de mindenképpen erősen alárendelten előfordulnak olyan kerámiák, amelyek nem a jel
