Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
86 legzetes helyi nyersanyagokból készültek, illetve néhány kivételes esetben idegen eredetük is valószínűsíthető. A kerámiák kiégetésének körülményei minden vizsgált lelőhelyen viszonylag egységes paraméterekkel írhatók le. A maximális égetési hőmérséklet nem haladta meg a 700-750°C-ot, és az égetési légkör nem volt szabályozott, gyakran váltakozott az oxidativ és a reduktív között. Mivel a korszakból valódi kerámiaégető kemencék maradványai csak kis számban ismertek, ezért reális feltételezésnek tűnik, hogy a nem magas hőfokú és kevéssé kontrolált égetéseket gödrökben végezték. Összességében elmondható, hogy a honfoglalás és kora Árpád-kori fazekasság kisléptékű, a települések közvetlen környezetében fellelhető nyersanyagokra támaszkodó kézműves tevékenységként írható le. Az égetési technika egységesen viszonylag kezdetlegesnek mondható gödrös égetés. Ennek ellenére a jobb minőségű (akár finom) agyagáru távolsági kereskedelme nem volt elterjedt. II. 3.2.6. Összegzés A borsodi 10. századi település komplex régészeti feldolgozásához kapcsolódó kerámia-anyagvizsgálati kutatással célunk az volt, hogy új adatokat szolgáltassunk a 10. századi kézműves hagyományok megismeréséhez. Az archeometriai vizsgálat alá vetett kerámiaminták analizálása alapján a következő megállapításokat tettük. Eredményeink bebizonyították, hogy a 10. századi Borsod településen a kerámia-leletanyag összetétele homogénnek mondható, és legnagyobb valószínűséggel helyi agyagos-homokos folyóvízi üledéket használtak fel a fazekasáru készítéséhez. Alárendelt mennyiségben előfordultak anyagi összetételüket tekintve kissé eltérő (képlékeny, tiszta agyagú, mészkőtörmelékes, illetve tufatörmelékes) kerámiatöredékek is, azonban a környék változatos földtani felépítéséből adódóan ez nem jelenti feltétlenül távoli, idegen nyersanyag használatát. Vizsgálataink során nem találtunk importált kerámia jelenlétére utaló egyértelmű bizonyítékot. A kerámiakészítési technika uralkodóan a legegyszerűbb módszer, azaz a helyi folyóvízi üledék közvetlen felhasználása lehetett. Alárendelten (szintén helyi homokos üledékkel történő) soványítás, illetve az üledék iszapolása (tisztítása) tapasztalható. A kerámiák anyagának és szövetének vizsgálata alapján feltehető, hogy a kiégetés viszonylag alacsony hőmérsékleten (< 750 °C) és változó atmoszférában történt. Az oxidatívreduktív légkör váltakozása arra utal, hogy a korszak égetési technológiai szintje nem tette lehetővé a jól kontrollált atmoszférájú kiégetést (elképzelhető gödörben vagy kezdetleges szinten kialakított kemencében történő égetésnél). A borsodi leletanyagból vizsgálat alá vetett, régészeti szempontból elkülönített edények (pithosz, köpülő, bordás nyakú edények, besimított díszítésű kerámia) esetében a többi kerámiamintához hasonló alapanyagot (azaz a helyi folyóvízi üledéket) és kiégetési körülményeket lehet feltételezni. A nyersanyag előkészítése során a besimított díszítésű edény esetében az anyag iszapolására (tisztítására), míg elsősorban a nagy méretű pithosz esetében szándékos soványításra utal a kerámiák szövete. A többi „különleges” edény azonban a természetes üledék közvetlen felhasználásával készülhetett. A leletanyagból előkerült orsógombok - mint nagy valószínűséggel helyi, háziipari termékek - megegyező összetételűek a főzőfazekakkal, bár azoknál finomabb szemcsés nyersanyagból (azaz nem homokos, hanem kőzetlisztes agyagból) készültek. A Borsod településének pusztulását okozó nagy hőhatójú, gyors lefolyású tűzvész nyomai a kerámialeletanyagon is azonosítható lokálisan megolvadt és felhólyagosodott felületű edények formájában. A falu házait alkotó fa- és egyéb éghető anyag minimálisan 900-1000°C-os hőmérsékleten éghetett azokon a pontokon, ahol a kerámiák deformációt szenvedtek. Összevetve más honfoglalás és Árpád-kori régészeti lelőhelyekről előkerült kerámialeletek vizsgálati eredményeivel elmondható, hogy azok a borsodihoz hasonló technológiai szinten (uralkodóan természetes, helyi üledék közvetlen használata, azonos kiégetés körülmények) készülhettek. Archeometriai kutatásunk eredményeként megállapíthatjuk, hogy a 10. századi Borsod település agyagművessége vélhetően a korszak átlagos technológiai fejlettségi színvonalát tükrözi. A megvizsgált kerámialeletanyag alapján nem lehet távolabbi kereskedelmi vagy kulturális kapcsolat meglétét bizonyítani. Feltehető, hogy Borsodon a fazekasság viszonylag elszigetelten, csak a helyi lakosság igényeire dolgozhatott, és azt el is tudta látni, akár a nagyobb művészi megmunkálást megkívánó kerámiatárgyak esetében is.315 II.3.3. Az archaeometriai vizsgálatokból levonható régészeti következtetések A fentebb elmondottakból egyértelműen kitűnik, hogy borsodi kerámialeletek számos archaikus formát és díszítésmódot őriznek. E mellett, mint láttuk igen erős szálak fűzik a szaltovói kultúra és a dunai bolgár területek edénymüvességéhez. Éppen ezért az archaeometriai eredmények felhasználásával a következőkben az edények alapanyagát, készítésmódját, kiégetését vizsgáltam meg, összehasonlítva a 10. századi kerámiamüvességről 315 A szerző köszönetét fejezi ki Szakmány Györgynek a borsodi lelet anyagon végzett kutatás szakértő irányításáért, illetve az ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszéknek a munkálatok tárgyi feltételeinek biztosításáért. A röntgen pordiffrakciós analízis eredményeinek értelmezésében Weiszburg Tamás (ELTE Ásványtani Tanszék) nyújtott segítséget. A műszeres anyagvizsgálati mérések elvégzéséért Lovas Györgyöt és Király Juditot (XRD; ELTE Ásványtani Tanszék), Gálné Sólymos Kamillát (SEM-EDS; ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszék), illetve Heinrich Taubaldot és Pintér Farkast (XRF; Tübingeni Egyetem, Németország) illeti köszönet.
