Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
50 11.3.1.9. Díszítés, fenékbélyeg Az edények formai csoportosítása után díszítésüket vizsgáltam meg, amely jellemzően bekarcolt hullám- és vízszintes vonalakból, illetőleg ezek kombinációjából áll. Előfordul még beböködött pontokból, illetve a vállon, ferdén bekarcolt vonalakból álló díszítés is. A borsodi kerámiákon meglehetősen gyakori a 9. század jellegzetes díszítésmódja, a bekarcolt hullám- és vízszintes vonalköteg (56. kép). Eddigi tudásunk szerint ez nem jellemző a 10. századi magyarság kerámiamüvességére. Ugyancsak archaikus, 9. századi hagyományokat mutat a több edényünkön is felfedezhető belső peremdísz, amely bár nem példa nélküli, meglehetősen ritka 10. századi környezetben (61. tábla 1-2, 77. tábla 1-2, 92. tábla 3).263 Kerámiatárgyaink túlnyomó többségénél a díszítés az edény felső kétharmadát borítja. Több esetben előfordul az is, hogy díszítés csak az edény vállán található. A borsodi edényeken nem ritka azonban az egész felületre kiterjedő díszítés sem. Szokatlan nagy méretű, széles szájú fazekunk díszítése, amelyen a fésűsen bekarcolt hullámvonaldísz az edény alján, a vízszintes vonalkötegek alatt található (77. tábla 4). Minden tekintetben különleges a pithosz díszítése, amelyhez hasonlót csak egy másik, nagy valószínűséggel ugyancsak pithoszhoz tartozó töredéken figyelhetünk meg (55. tábla 2). Hullámvonalkötegből, alatta ferdén bekarcolt vonalakból, beböködött pontokból és a vízszintes vonalakat ferdén metsző bekarcolásokból áll egy ugyancsak nagy méretű, feltehetően szintén pithoszhoz tartozó edénytöredékünk díszítése (92. tábla 7). nagy szükségünk van. Az ugyanis, ha makacsul ismételgetjük, hogy a kerámia 150 éven belüli finomabb keltezése egyelőre lehetetlen, és egységként kell kezelnünk a 10-11. századot, nem viszi előrébb a korszak településkutatását. És természetesen nem bizonyítja a gömbölyű aljú bográcsok 10. századi létét sem. Kiválóan alkalmas viszont azoknak a vélekedéseknek a megerősítésére, miszerint a régészet nem tud keltezni, ezért nem szólhat bele például a honfoglaló magyarság életmódjával kapcsolatos kérdésekbe sem. Ez ellen pedig éppen Takács Miklós volt az egyik, aki a legélesebben tiltakozott. Vő.: Takács 2009, 237, Vaday-Takács 2011, 551-552, Takács 1997c. Végül, de nem utolsósorban azt is meg kell jegyeznem, hogy tudományos vitához méltatlannak találom azt a módszert, amelyet Takács a gömbölyű aljú cserépbográcsok 10. századi létét igazolni akarván, alkalmazott. Észérvek helyett ugyanis megpróbálta bebizonyítani, hogy szakirodalmi ismereteim hiányosak, saját korábban elfogadott és széles körben terjesztett nézeteit viszont minden indoklás és magyarázat nélkül megtagadta. Vő.: Vaday-Takács 2011, 553-554, 567; Takács 1986, 115-119, Takács 1996a, 135-195, Takács 1997a, 81-82, Takács 1997b, 210. Véleményének megváltozását legutóbb azzal indokolta, hogy más kutatókhoz hasonlóan korábbi munkáiban történeti alapú kronológiát használt, amely a cserépbográcsok keltezésének legelterjedtebb módja, és amely a 9-10. század fordulójától akart számolni az adott tárgytípussal. Takács 2012, 230, 4. j. 263 Sz. Garam 1981, 144, Kvassay 1982, 31, Kvassay 2013, 505-506, Mesterházy-Horváth 1983, 122, Madaras 1991, 274, Fischl 1995, 35, Medgyesi 1995, 147, Lázár 1998, 76, Vékony 2002a, 25, Gömöri 2002, 178-179, 143. kép 1, további irodalommal, Ringer 2005, 204, Merva 2016, 70. Az edények körülbelül egyharmadának alján figyelhetünk meg különböző jeleket. Több esetben jól kivehető a korongalátét (14. tábla 1, 39. tábla 2, 45. tábla 2, 60. tábla 2, 62. tábla 1, 72. tábla 2), illetőleg annak a deszkának a lenyomata, amelyeken az edényeket szárították, ezeket nyilván nem tekinthetjük mesterséges jegyeknek. A tudatosan készített fenékbélyegek közül leggyakoribb a kisebb-nagyobb kereszt és a kis méretű körben kereszt alakú (57. kép). Ez egyaránt jellemző a korszak hazai és külföldi leleteire.264 Néhány esetben kettős keresztet is meg tudtunk figyelni. A borsodi edényeken gyakori a négyzetben András-kereszt alakú bélyeg is. Ez utóbbiak méretüket és alakjukat tekintve oly egységesek, hogy feltehető, egy kéz készítette őket. Hasonló 264 Balog 1927, 212, 109, 112-113. kép, Parádi 1960, 92, Pletnyeva 1967, 126, Kovalovszki 1980, 46, Jankovich B. 1991, 192, H. Simon 1996, 202, 1. kép 7, Simonyi 2001a, 371. 56. kép. Díszítésmódok a borsodi kerámiaanyagban
