Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
35 40. kép. A borsodi edények egy csoportja a lakóik által elhagyott és kiürített házak sokszor bizony tényleg szegényes leletanyagának vizsgálata során született. Az előkerült kerámialeletek egyértelműen azt bizonyítják, hogy a korabeli házak jól felszereltek voltak, és edénykészletük formakincse változatosabb volt az Árpád-kor későbbi időszakainak háztartásánál. A borsodi gazdag és rendkívül szerencsés kerámialelet kapcsán először nyílik lehetőségünk arra, hogy egy településről származó, zárt, többségében ép tárgyakból álló leletegyüttest elemezzünk. A vizsgálat eredményei részben összevágnak a korábbi kutatások megállapításaival, részben azonban eltérnek azoktól (40. kép). Az előkerült leletanyagot elsőként formai szempontból rendszereztem. Az így kialakult csoportokat összevetettem a temetők, illetve más, nagy valószínűséggel a 10. századra keltezhető települések leletanyagával. II. 3.1.1. Fazekak A Borsodon előkerült edények túlnyomó többsége különböző méretű fazék. Ez egyaránt jellemző a korszak hazai és külföldi lelőhelyeire.123 A fazék évszázadokon át élő edénytípus, eredete tisztázatlan. A temetők leleteinek vizsgálatából a korábbi kutatás azt szűrte le, hogy a késő avar kori formákat és díszítést őrző fazekak nyúlánkabb, toj ásdad alakú fő típusával szemben a 123 Kovalovszki 1980, 44, Jankovich B. 1991, 191, Müller-Müller- Muci-Nekuda 1993, 68, Brather 2000, 76-77. De a fazekak, elsősorban a közepes méretű fazekak, voltak túlsúlyban még az újkori parasztháztartásokban is. Vö.: Kresz 1960, 309-310, 353, 356-357. 10-11. századi magyar fazekak túlnyomó többsége zömök volt. Öblük mérete nagyobb magasságuknál, és szájuk szélessége gyakran meg is haladta azt.124 Ezzel szemben a borsodi fazekak legnagyobb része nyúlánk alakú, azaz magasságuk meghaladja öblük átmérőjé (pl. 12. tábla 3, 14. tábla 2, 8. tábla 2, 59. tábla 1-2). Igazán széles szájú, zömök edényt keveset találhatunk közöttük (89. tábla 3). A fazekak a felső egyharmadukban, többnyire a válluknál érik el legnagyobb szélességüket. A borsodi fazekak nyúlánk formáját, mint egy korábbi időszak jellegzetes fazéktípusát, a 10. században archaikusnak tekinthetnénk.125 Az újabb kutatások eredményei viszont kissé árnyaltabbá tették a korábbi, oly egyértelműnek látszó képet. A késő avar kori településeken és temetőkben a korábbról jól ismert tojásdad alakú fazekak mellettl26nagyobb méretű, öblös hasú edények is napvilágot láttak.127 Ugyanakkor az is kitűnt, hogy a 10-11. századi sírokban is többféle fazéktípus található,128 a zömök fazékforma pedig nem annyira a 10. századi, mint inkább az Árpád-kor későbbi időszakaiban lakott településekre 124 Kvassay 1982, 19, 38, 40, Kvassay 2013, 503, Mesterházy 1975, 217-218, Takács 1996a, 135. skk. 125 Kvassay 1982, 37, 39^10, Takács 1996a, 135. skk, Kvassay-Kiss- Bondár 2004, 141. 126 Balogh 1999, 114. 127 Sz. Garam 1981, 144, Szőke 1992a, 136-137, 139, Szőke 1992b, 62-64, Szőke 1992c, 136-137, Szőke 1994, 256, Trugly 1996, 147, Herold 2004, 55. 128 Merva 2014, 217-218, Merva 2016, 68-69.
