Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
VI. Összefoglalás
333 Mindez erősen megkérdőjelezi a sokat hangoztatott szláv kultúrfölényt. Emellett az is nyilvánvaló, hogy ez az életmód nem egy csapásra alakult ki, valamilyen előzménye kellett, hogy legyen. Mint láttuk, a falu pusztulását 970-980 körűire tehetjük, de nem lehet kétséges, hogy ennél korábban jött létre. A gazdálkodás és életmód tárgyi emlékei azt sugallják, hogy legalább a 10. század közepén, esetleg első harmadában már egy letelepült, szerteágazó földműves ismeretekkel rendelkező, irtásos földművelést folytató magyar közösség élt itt, amely megőrizte keleti hazájából hozott ősi kultúrájának emlékeit. Egyet kell tehát értenünk Müller Róberttel, aki megállapította, a honfoglaló magyarság jó része olyan agrártechnika ismeretében érkezett a Kárpát-medencébe, amely az eszközök kivitelét és a szántás módját tekintve nem volt alacsonyabb szinten a helyi őslakosság földművelésénél. Az észak-déli irányban elnyúló ovális várdomb közvetlenül a Bódva partján áll, mintegy 15 méterrel emelkedik a folyó szintje fölé. Oldalai minden irányban meredekek, a domb egésze déli irányban enyhén lejt. A sáncok a keleti oldalon maradtak meg legépebben. Itt körülbelül 100, a nyugati oldalon, kevésbé jó állapotban, 70 méter hoszszúságban követhetők. Az északi oldalon a sáncból csak igen csekély maradványok észlelhetők, a délin viszont teljesen elpusztult, a felszínen nyoma sem látszik. A sáncok 3-5 méterrel magasabbak a vár belső szintjénél. A sáncokat elsőként Bartalos Gyula vizsgálta meg, ennek helyét azonban nem ismerjük. Sajnos nem azonosítható a következő sáncátvágás helye sem, amelyet Leszih Andor végzett 1926-ban. Az 1987-99 közötti feltárás ideje alatt 5 helyen vizsgáltuk meg a sáncot. Ebből két helyen végeztünk teljes sáncátvágást. 1988-89-ben a keleti, legépebben megmaradt sáncszakaszt, 1990-ben pedig ezzel szemben, az erősen bolygatott nyugati sáncot Nováki Gyula vágta át. Egy esetben a sánciránnyal párhuzamos metszetet készítettünk a sáncban (XLIX. szelvény), egy másikban a sánc nyomvonalát állapítottuk meg (LI. szelvény), egy továbbiban (XLIII. szelvény) pedig a szerkezetet ellenőriztük. A két szisztematikus sáncátvágás során kitűnt, hogy a sánc szélessége átlagosan 10,5 méter volt, helyenként elérte azonban a 13 métert is. A sáncokban kétféle faszerkezetre bukkantunk. A felső szinteken a magyarországi várépítészetből jól ismert rekeszes szerkezetet leltük. A rekeszek általában 3,7 X 0,80 méteresek voltak. Az azonos irányú gerendák nem érintkeztek egymással, köztük 10-25 cm földréteget találtunk. Az átlagban 20 cm vastagságú gerendákat négyszögletesre bárdolva csapolták egymáshoz. A keleti és nyugati sáncátvágásokban a rekeszes sánc alatt egy teljesen más faszerkezet bontakozott ki, amely 25-40 fokos eltérést mutatott a fentebbihez képest. Az előzőnél jóval kisebb, 4-8 és 6-12 cm átmérőjű, szorosan egymás mellé fektetett gömbfákból igen sűrű rács szerkezetet hoztak létre. Ezt a sánc külső oldalán két sorban levert karók támasztották meg. Az egyes szintek közvetlenül csatlakoztak egymáshoz, csak néha lehetett megfigyelni közöttük 10-20 cm földréteget. A famaradványok észak-északkeleti irányban erősen lejtettek. A sűrű rácsszerkezet külső széle, minél mélyebbre hatolt a sáncátvágás, annál beljebb húzódott. A sánc alatt megtaláltuk a 10. századi település néhány objektumát is. A további sáncmetszetekben a rekeszes szerkezet alatt nem bukkantunk rá a sűrű rácsszerkezetre. Egy helyen azonban (XLIX. szelvény) jól meg lehetett figyelni, ahogy a sánc a 10. századi település két házára ráépült. A házak és a sánc között 30-70 cm feltöltődés képződött. A sáncból meglehetősen sok lelet került elő. Ezek néhány őskori töredéktől eltekintve mind az ispáni vár építését megelőző településről származtak. Mint a fentiekből kitűnik, mindkét teljes sáncátvágásban két építési periódust lehet megfigyelni. Első periódusban a süni rácsszerkezetet készítették el. Ez a szerkezet az eddig feltárt korai magyar várakban ismeretlen. A rácsszerkezet funkciójára a várbelső feltárásának, illetve talajrétegtani fúrások eredményeinek térinformatikai elemzése világított rá. Kitűnt, hogy a várdombot átszelő két árok, amelyet már a 10. századi település feltárásánál is észleltünk, nem mesterséges eredetű, hanem természetes képződmény. A ma egységesnek látszó várdomb eredetileg két kisebb kiemelkedés volt. A Bódva vize ezen a ponton az alaphegységnek nemcsak a keleti és északi, hanem a déli és a nyugati oldalát, valamint a tetejét is koptatta. így jöhetett létre egymás közvetlen közelében az a három kisebb domb, amelyből kettő összeépítésével hozták létre a borsodi földvárat. Az északi és déli dombot két mélyedés, árok, és közöttük egy plató választotta el egymástól. E két dombtól 100 méterre, délnyugatra helyezkedik el a harmadik, amelyen a templom épült fel. Ez utóbbi sohasem tartozott a várhoz. S bár lehet, hogy a sáncok és a templomdomb közötti bevágódást az elmúlt évszázadok során mesterségesen is mélyítették, eredendően ezt is a természet hozta létre. A várnak, mint láttuk, stratégiai szempontból ideális helyet választottak. Az itt álló három kisebb domb azonban a természet adta formájában nem volt alkalmas várépítésre. Egyenként mindegyik kicsi lett volna. Ráadásul északról dél felé haladva a dombok egyre alacsonyabbá váltak. Önként adódhatott tehát a gondolat, hogy a Bódvához és egymáshoz közelebbi két magaslatot összekössék. A vár építése a dombokat elválasztó két, 3-3,5 méter mély árok feltöltésével kellett, hogy kezdődjön. A feltöltés megsüllyedése a várbelsőben kevésbé, a sáncoknál azonban komoly nehézséget okozhatott. Ezért lehetett szükség arra, hogy a földtöltés fölé megépítsék a sűrű, rácsszerű faszerkezetet is. Úgy vélem tehát, hogy a rácsszerkezet Borsodon a rekeszes sánc alapozása lehetett. Erre mutat a rácsszerkezetben talált gerendák mérete is. De erre utal maga a rácsszerkezet is, a váltakozó irányban, sűrűn egymás mellé fektetett gerendák sora. Az alapozásra azokon a pontokon lehetett szükség, ahol a két
