Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
VI. Összefoglalás
334 külön álló dombot összeépítették. A cél nyilvánvalóan az volt, hogy a dombokat elválasztó mélyedések kifutási pontjánál a sánc megsüllyedését megakadályozzák. A sáncok építésénél különféle minőségű földet használtak föl. Az előkerült leletek egyértelművé teszik, hogy a föld egy része a sáncokat megelőző faluból származhat. A sáncban fellelhető sóder, porhanyós fekete föld, vörös agyag és iszaprétegek azonban azt bizonyítják, hogy emellett máshonnan, feltehetőleg közeli helyekről, a Bódva medréből, a várat körülvevő mocsaras területekről is hordták a földet. A két domb összeépítése során a mélyedések feltöltésére 4200 m3, a vár 430 méter kerületű, átlagosan 5 méter magas sáncában pedig megközelítőleg 16 500 m3 földdel számolhatunk. A sánc másik, alapvető építőanyagát, a fát, mint láttuk, többféle méretben használták fel. A rácsszerkezetbe a természetben található módon, a rekeszesbe viszont bárdolva, megmunkálva építették be a faanyagot. A sáncban lelt apró gallyak, levelek, forgácsok arra mutatnak, hogy a fát a helyszínen, a sánc építése közben munkálták meg. A sáncban lelt faanyagok vizsgálata azt bizonyítja, hogy az építőanyag kocsánytalan tölgy volt, amely a közeli erdőségek jellegzetes fája. A gerendák kialakításához nem öreg, vaskos törzseket, hanem 50 év körüli fákat használtak fel. A borsodi vár 430 méter hosszú, átlagosan 5 méter magas várfalához 2270 m3 fára volt szükség. Az árkok sáncok alá eső részében megközelítőleg 630 m3 faanyagot használtak fel. A vár építéséhez, a két dombot elválasztó mélyedések feltöltéséhez, a sánc alapozásához, valamint felépítéséhez 100 embernek 250 napra volt szüksége. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy az árkok feltöltését 3-6 hónapig hagyták ülepedni, akkor valószínűnek tarthatjuk, hogy az építési munkálatok 370 nap alatt lezajlottak, azaz a borsodi várat körülbelül egy év alatt építhették fel A sánc átvágása bizonyossá tette, hogy korábbi vélekedésekkel ellentétben a borsodi várnak nem volt sem őskori, sem szláv előzménye. Mind a rekeszes, mind a rácsszerkezetben talált leletek, mint láttuk, kevés kivételtől eltekintve a 10. századi településről származnak. Ennek pusztulását, a korhatározó leletek és a C14-es adatok alapján, a 10. század negyedik negyedére, a 970-80-es évekre tehetjük. Ez az időpont egyben a várépítés post quemje is, a vár csak ezt követően keletkezhetett. A sánc és a házak között képződött 30-70 cm vastag talaj kialakulásához viszont mindenképpen időre volt szükség. A talajképződés bonyolult folyamat, amelyben a környezet, az éghajlat, az időjárás, a növénytakaró egyaránt szerepet játszik. S bár mértékéről csak hozzávetőleges becsléseink vannak, annyi az eddigi adatok alapján valószinünek látszik, hogy a borsodi földvár esetében adott talajnál a minimális képződési időt 50 +/- 20 évre tehetjük. A vár építésének idejére nincsenek közvetlen adataink. Közvetett bizonyítékaink azonban valószínűvé teszik, hogy a borsodi vár a 11. század első felében, 1020-1050 között épülhetett. A várbelső területén több egyszerű házat, kemencét, tűzhelyet találtunk. Előkerült továbbá egy rangosabb épülethez tartozó, habarcsba rakott kőből épült falmaradvány is. Az objektumokból, illetve a vár területéről származó leleteket, kerámia, sarlók, sarkantyúk, kard markolatgomb, tőr, kettős csüngő, líra alakú csat, gyűrűk stb. az Árpád-kor korai szakaszára, a 11-12. századra keltezhetők. Megállapíthatjuk, hogy a borsodi vár területe all. század második felétől a 12. század közepéig, második harmadáig lakott volt. A leletek közül azonban hiányoznak az Árpád-kor második felére jellemző tárgytípusok, a fehérkerámia, a piros festésű edények, a hátratört nyakú sarlók, a forgó tarajos sarkantyúk stb. Valószínű tehát, hogy a 12. század végén a település már a váron kívül helyezkedett el. A feltárt objektumok nem rajzolják ki a település teljes szerkezetét. Annyi azonban világosan látszik, hogy megközelítőleg egy időben több ház is állt a várban. A házak a föld felszínére épültek, közöttük boronafalas, cölöpszerkezetű zsilipéit vagy sövényfalas, illetőleg kőalapozású egyaránt megtalálható volt. Előkerültek továbbá a korszak falvaiban általánosnak tekinthető külső kemencék és gödrök. Az egyszerűbb házak mellett a várbelső északnyugati oldalán, a sánc közelében egy habarcsba rakott kőből épült rangosabb épületet is emeltek. Ez feltehetően az ispáni lak lehetett. Ettől mintegy 100 métere délre egy 8 x 15 méteres területen több kovácstűzhelyet találtunk. Valószínű tehát, hogy itt állt a kovácsműhely. A település objektumairól egyértelműen megállapítható volt, hogy felhagyták őket. Pusztulási réteget nem leltünk. A várbeli település tehát nem valamely háborús ok miatt szűnt meg. Valószínűbbnek látszik, hogy a falu „kinőtte” a várdombot. Az újabb kutatások, köztük a borsodi ásatás fényében nem bizonyult tehát időtállónak az az elképzelés, amely szerint az ispáni várak menedékhelyek voltak, és csak ideiglenesen, hadi események alkalmából laktak bennük, illetve az oklevelekből elénk tűnő épületek, ispáni lak, börtönök, tárházak stb. pedig a várakon kívül helyezkedtek volna el. A borsodi vár meglehetősen későn jelent meg az Írásos forrásokban. Ispánja 1108-ban szerepel először. Magát a várat Anonymus említi, és mint látjuk, építését a honfoglalás idejére tette, Bors vezérnek tulajdonította. A várról hiteles oklevél 1194-ben emlékezik meg először. A 13. század folyamán a vár jobbágyai, tisztikara és népei több oklevélben is szerepelnek. Ugyancsak több oklevél szól a várföldek eladományozásáról is. A borsodi várat 1261-ben és 1282-ben még saját várának mondta a király. A borsodi várjobbágyok pedig részt vettek az 1275-ös hadjáratban is. Borsod falu 1332-ben magán kézen tűnik fel, a várat pedig 1334-ben már csak, mint földvárnak nevezett sáncot említik.
