Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
219 ul kerti növények is, amelyek sokrétű és magas szintű növénytermesztésre mutatnak. A természeti környezetre utaló leletek egy része viszont részben erdőirtásokról származott. A kölest és a Borsodon ugyancsak jelentős mennyiségben lelt olaszmuhart pedig gyakran használták irtásterületek első vetéseként is. Mindebből tehát éppen nem a borsodiak nomád földművelésére, hanem sokkal inkább arra következtethetünk, hogy a falu népe irtásos földművelést folytatott, erdőirtással is növelte szántóföldjeinek területét. A településről előkerült gyümölcsmagok elsősorban gyűjtögetésből származtak. Ez összhangban áll a korabeli Európa más területeiről megismert adatokkal. A gyümölcskertészet ebben az időben sehol sem játszott vezető szerepet. Hasonlóképpen letelepült életmódra utalnak az állatcsontleletek is. Az ekevasak előkerülése eleve feltételezi, hogy a borsodi telepen szarvasmarhát is tenyésztettek, hiszen a szarvasmarha ebben az időben a földművelés igásállata volt. És valóban, a település állatcsontjainak vizsgálata egyértelműen azt mutatja, hogy a szarvasmarhacsontok száma kiemelkedően a legmagasabb a leletek között. Egyértelműen bizonyitható volt az is, hogy a szarvasmarhánál jóval kisebb arányban tartott lovak hátas állatok voltak, igavonásra még nem használták őket. A szarvasmarha után legnagyobb számban sertést tenyésztettek a borsodiak, amely ugyancsak letelepült életmódra utal. A mezőgazdasági eszközök kutatásában változást részben az újabb temetőfeltárások hoztak, amelyek során több sarlót, ásóvasalást, sőt ekevasat is leltek. A honfoglaló magyarság eszközkészletének megismeréséhez azonban nagymértékben hozzájárult a régi leletek átvizsgálása is. Ezzel, mint láttuk, sikerült a magyarság körében kimutatni a rövid kasza ismeretét. Nagyon valószínű, hogy ezek a tárgyak elsősorban nem mint munkaeszközök, hanem mint a halott rontásával szembeni védekezés eszközei, a vasbabona tárgyai kerültek a sírokba.911 Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a magyarok nem használták ezeket a szerszámokat, csupán babonás okokból, kifejezetten a halotti szertartás számára kölcsönözték volna ezeket a nekik alávetett, földművelő népességtől.912 Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a vason, és nem az eszköz milyenségén volt a hangsúly. Ha tehát egy bizonyos közösség nem használt egy eszközfajtát, miért pont egy ilyen nagyon fontos, az élők védelmét szolgáló rítushoz kölcsönözte volna azt? Miért ne alkalmazta volna a saját maga által használt vastárgyakat? Az előkerült leletek tanúsága szerint babonás célzattal kések, nyílhegyek, szaluk, balták éppúgy megtalálhatók a sírokban, mint a mezőgazdasági 911 Bálint 1976, 134, Mesterházy 1993, 297, Szőke 1994, 259. 912 Kristó Gyula úgy vélte, hogy a sírokban lelt mezőgazdasági eszközök éppen azért, mert babonás okokból kerültek oda, nem alkalmasak a honfoglalás kori földművelés bizonyítására. Vö.: Kristó 1995a, 199. eszközök, birkanyíró ollók, kolompok. Feltehető tehát, hogy az edényekhez hasonlóan azokat a tárgyakat tették a sírba, amelyeket a mindennapi életben is használtak. A Borsodon hiteles körülmények között napvilágot látott mezőgazdasági eszközök vitathatatlanná teszik, hogy a honfoglaló magyarság ismerte és használta az ekevasat, sarlót, rövid kaszát, birkanyíró ollót stb. Nagyon valószínű, hogy az általunk lelt tárgyak nem jelentik a falu teljes eszközkészletét. Erre már csak abból is következtethetünk, hogy a különféle eszközöket másmás házban találtuk meg. Könnyen elképzelhető, hogy a tűzvész során a vastárgyak egy részét kimenekítették, illetve utána az éppen maradt darabokat összegyűjtötték.913 Egyedül a 7. házból előkerült tárgyakról (két ekevas, rövid kasza, kolomp) gyanithatjuk, hogy csaknem a teljes eszközkészlet ránk maradt.914 Ennek az összetétele megegyezik a szaltovói kultúra,915 illetve a nyugati szláv területek eszközkészletével.916 A borsodi ekevasak és említett párhuzamaik a Bartha Antal által tipologizált szaltovói ekék közepes és könynyű változatai közé tartoznak.917 Alapvetően túróekék, de a kopásnyomok valószínűvé teszik, hogy jobb oldalra döntve használhatták őket, és így működésük a túróekénél hatékonyabb, a kerülőekéhez hasonló lehetett. A ekevasak mellett nem leltünk csoroszlyákat. A csoroszlya nélküli túróekék pedig az égetéses földművelés tipikus eszközei.918 Összhangban áll ez a Borsodon igen nagy mennyiségben lelt gabonamagvak, és gyomnövények vizsgálatából levonható következtetéssel is, amelyek egyértelműen irtásos földművelésre utalnak. Mint láttuk, az előkerült sarlónk fogazatlan. Ez a gyomnövények fajtáival együtt arra mutat, hogy alacsony betakarítási módot használtak, azaz a földfelszínhez közel vágták el a gabona szárát. A gyomnövények kétség kívül az őszi vetés, az ásóvasalás, valamint a borsó-, lencse-, vöröshagyma- és petrezselyemmagok pedig a kertkultúra meglétét bizonyítják. A rövid kaszák egyértelműen takarmánygazdálkodásra, a kolomp és a birkanyiró olló pedig fejlett állattartásra engednek következtetni. 913 Valószínű ugyanis, hogy a 20-25 házból álló faluban nemcsak két ekevasat használtak. Az előkerült magleletek ennél jóval nagyobb arányú földművelésre engednek következtetni. Emellett azonban az is lehetséges, hogy nem minden háztartás rendelkezett ekevasakkal. Eketársulásokról, vagyis arról, hogy a szántáshoz szükséges eszközöket és állatokat több család közösen használta, már all. századból is megemlékeznek írásos forrásaink. Vö.: Balassa 1973, 285. 914 Egy ekéhez a későbbi időkben is két vas tartozott. Ezek nagyságukban különbözhettek egymástól, a köpüjüknek azonban megközelítőleg azonosnak kellett lennie, hogy ugyanarra az eketalpra fel lehessen szerelni őket. A borsodi vasak köpümérete viszont jelentősen különbözik egymástól. Valószínű tehát, hogy nem ugyanazon az ekén használták őket. Vö.: Balassa 1973. 290, 73. jegyzet. 915 Bartha 1968,25. 916 Gringmuth-Dallmer 2000, 64. 917 Bartha 1969, 16. 918 Müller 1971,254.
