Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
118 épületek jelentősége a 10. századtól az egész Árpád-koron át jóval nagyobb volt, mint korábban gondolták.827 Más szemszögből vizsgálja a kérdést Takács Miklós. A régészeti feltárások nyomán készült Árpád-kori házak jobbára csak rajzi rekonstrukcióit elemezve megállapította, hogy azok még több évtized után is szinte kivétel nélkül Méri István rekonstrukciós rajzainak újrafogalmazásai. Mindez azt jelenti, hogy a kutatás Méri István szándékai ellenére megmerevedett, uniformizálódott.828 E megállapításának azonban kissé ellentmond, hogy maga is bírálóan szól egy Csorba Csaba által közölt,829 az Árpád-kori falu mindennapi életét szemléltető rekonstrukciós rajzról. Ezen „földbe nem mélyedő padlójú, tapasztott sövényfalu illetve boronaházak láthatók - a Méri István rekonstrukciója nyomán elfogadottá vált veremházak helyett! Azaz e rekonstrukció egy olyan állapotot tükröz, amely minden valószínűség szerint az Árpád-kor végénél későbbi századokra volt jellemző.”830 Utóbb azonban sajnos, éppen ő vált e megmerevedett nézett legfőbb szószólójává.831 A téma kutatásában a két szélsőséges álláspontot Bakay Koméi és Vékony Gábor, illetve Bóna István képviseli. Míg Bakay és Vékony a veremházak létét is kétségbe vonja, addig Bóna szerint 10-13. századi falcainkban csak ilyenek állhatták. Bakay Koméi volt az első, aki egy az egyes méretarányú veremház-rekonstrukciót készített. Ennek tanulmányozása során jutott tagadó álláspontjára. „...elkészítettem egy 3x3 m-es, egy méter mélységű gödröt, éppen olyat, milyeneket találni szoktunk. [...] A nedves, füstös és csaknem elviselhetetlen gödörházban vastagon állt a sár, beszivárgott a víz. Képtelenség arra gondolni, hogy az avarok és a magyarok ilyen putrikban vergődtek volna.”832 Vékony szerint viszont írott forrásaink, különösen freisingi Ottó sokat idézett írása, bizonyítja, hogy a veremházzal, mint valami általános Árpád-kori lakóépülettel nem számolhatunk. A korszak népesedési viszonyait vizsgálva is arra az eredményre jutunk, hogy a település feltárásokon előkerült kunyhóalapokat nem tekinthetjük lakóházmaradványnak. Ebből a szempontból viszont a püspök leírása pozitív adatokat szolgáltat a 12. századi, és valószínűleg korábbi házépítészetünkről. A püspök szerint ugyanis a magyarok házai nádból, fából és kőből épültek, e sorrendnek megfelelő gyakoriságban. Nem szívelte a magyarokat, de mégsem írta azt, hogy veremben laktak. Ebből pedig az következik, hogy az Árpád-kori magyarság nem is lakott veremházakban. A kemencés veremházakat Vékony Gábor „fötőgödörnek” tekinti, ennek ékes bizonyságát a „nyeles” házak-827 Fodor 1989,21. skk, Fodor 1994,421. skk, Mesterházy 1991b, 68. skk. 828 Takács 1999, 98. Ennek veszélyére már 1989-ben is felhívta a figyelmet Fodor István. Fodor 1989, 22-23. 829 Csorba 1996, 15-16. 830 Takács 1999, 97. 831 Takács 2001, 26-28, Takács 2010, 4-5. 832 Bakay 1989, 141. ban, különösen a Zsidódon feltárt ép kürtös házban látja. A kürtő szerinte nem a füstöt vezette el a kemencéből, hanem a meleg levegőt egy, a verem mellett, a földfelszínen álló, nyom nélkül elpusztult házba.833 Bóna István viszont a magyar ház ugor-szaltovói, valamint avarszláv előzményeit vizsgálva834 megállapította, az igen erős gazdasági társadalmi különbségek folytán a magyar köznép arra kényszerült, hogy évszázadokra veremházlakóvá váljon. Számára ugyanis elérhetetlen volt, hogy az ennél rangosabb házak építőmestereit megfizesse. Ilyen tekintetben nagy hasonlóságot lát a Krisztus utáni 4. századtól a Kárpát-medencében élő népek és az Árpád-kori magyarság között. „E barbár népek társadalma és technikája egy nemesi, katonai réteg alá vetve megreked a szalmatetős veremházban, igénytelenségük nyomort szül, nyomoruk igénytelenséget. Sajnos ugyanezt fogjuk tapasztalni a X-XIII. századi magyarság esetében is.”835 Nyilvánvalóan korai lenne a 10-13. századi magyar falu képéről, a bennük állt földbe mélyített, illetve felszíni házak arányáról szóló vita lezárására törekednünk. Annyi azonban bizonyos, hogy idáig már legalább két olyan 10. századra keltezhető településünk van - Borsod és Esztergom-Szentgyörgymező -, amelyre nem a földbe mélyített veremházak elsöprő többsége jellemző. Szabó István úgy vélte, hogy korai falvainkban a fa-, tégla- és kőházak arányát csak az oklevelekből tudjuk megállapítani.836 A közelmúlt ásatási eredményei azonban valószínűvé teszik, hogy erre a kérdésre a régészeti kutatások adhatják meg a választ. A borsodi település házai zárt beépítési rendben, egymás közelében helyezkedtek el. A házak a földfelszinen álltak, fából és kőből épültek. Sem a településszerkezet, sem a házak építőanyaga tehát nem emlékeztet az egész Árpád-korra jellemzőnek tartott faluképre. Annál inkább hasonlít azonban a Közép- és Kelet-Európa területén újabban feltárt településekre. így például a 9-12. századi nyugati szláv telepek egyik típusában a házak szorosan egymás mellett, egy irányba tájolva helyezkedtek el. Emellett azonban ismert a települések két másik típusa is, az egyikben egy félkör vagy ovális alakú teret vesznek körül a házak, a másikban pedig szétszórtan álltak.837 Biskupinban egy 30x60 méteres teret keletről és nyugatról szegélyeztek épületek. A házakból csak a bemélyített, kővel burkolt tűzhelyek maradtak meg, ezek szabályos, 6 méteres távolságra helyezkedtek el egymástól. A falu egy részében nem voltak cölöplyukak, de előkerültek agyagrögök kerek farönklenyomattal, amely arra utal, hogy a házakat boronafal-technikával készítették. A fa-833 Vékony 2002a, 29-30. 834 Bóna szerint a félig földbe vájt kőtüzhelyes háztípus a 4-5. század fordulóján bekövetkezett klímaváltozás hatására alakult ki, majd terjedt el széles körben. Bóna 1973, 68-71. 835 Bóna 1988, 404,410. 836 Szabó 1969, 34. 837 Grinmuth-Dallmer 2000, 64.
