Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
Függelék - T. Biró Katalin: Mezőkövesd-Mocsolyás: A kőanyag értékelése
Mezőkövesd-Mocsolyás: a kőanyag értékelése 255 kőzetekről (hematit, okker) vagy ezek részben feldolgozott darabjairól van-e szó. A lelőhelyen egyébként is sok festékanyag került elő, zömében a neolit objektumokhoz köthetően. Szerszámkövek Amíg a fenti kategóriák esetében egyértelmű, hogy a leletanyag uralkodóan az újkőkori horizontban tartozik, a szerszámkövek esetében ez már nehezebben bizonyítható. A fenőkövek (182, 513, 557, 887, 1127, 1199, 1289) az objektumlista alapján is inkább a szarmata/császárkori periódusra keltezhetők (2c táblázat). Az őrlőkövek között is található számos olyan példány, ami az objektum besorolása, a tárgy formája és/vagy komplexitása alapján biztosan a fiatalabb korú leletegyüttesekhez kapcsolható (pl. 1057, 1219). Az ütőkövek és a simító kavicsok viszont szinte kizárólag a neolit objektumokra jellemzőek. A mocsolyási anyagban kiemelkedően sok a festékanyag és törmelék(min. 55 darab). Ezek egy része limonit- és okkerrög, de számos darabról feltételezhető, hogy valamilyen feldolgozáson (porítás/tömörités) ment keresztül. A szerszámkövek feldolgozása során több grafitdarabot is találtam (984, 1185, 1186, 1249), ezek nem zárt objektumokból kerültek elő: a szelvényegységek szerint részben neolit (984, 1249), részben szarmata/császárkori (1185-86). Kulturális megfontolások inkább a fiatalabb kort teszik valószínűvé a grafitdarabok esetében. A mocsolyási festékanyag vizsgálata a későbbiekben önálló tanulmány tárgya is lehet. NYERSANYAG-FELHASZNÁLÁS A mezőkövesd-mocsolyási leletanyag meghatározó nyersanyagai a Tokaj-Eperjesi hegységből származó obszidián (623 db, 44,5%), az Északi-középhegység hegylábi régiójából és a Tokaji-hegységből származó limnokvarcit változatok és a szintén ugyanebből a vonzáskörzetből származtatható vulkáni eredetű kőzetek. A kavicsanyag alárendelt jelentőségű, ebből is viszonylag kevés a másutt megszokott kvarcitkavics. A távolsági eredetű (import) nyersanyagok száma összességében csekély, mindössze 4 db a pattintott kőeszközök és 9 db a csiszolt kőeszközök között (összesen alig 1%); részletes kifejtésüket ld. a tí- pus/nyersanyag összefüggések alatt. Következésképpen, a mocsolyási nyersanyag alapvetően helyi/regionális eredetűnek tekinthető. A legfontosabb, és legnagyobb arányban jelenlevő nyersanyag az obszidián. Ebből legnagyobb mennyiségben a szlovákiai (kárpáti 1) típus fordul elő (604 db). Mindössze 1 bizonytalan darabbal képviselt a ma legfontosabb magyarországi obszidián lelőhely, a Mád- Erdőbénye típusú obszidián nyersanyag; ez annál is érdekesebb, mert a limnokvarcitok között sok a kimondottan dél-tokaji jellegű darab, különösen a sárga-szürke-krém- szín csíkos „Mezőzombor típus”, amelynek ismert előfordulási helye közvetlenül a Mád-Erdőbénye típusú obszidián nyersanyagforrás (kárpáti 2E) mellett található. Csekély mennyiségben, de megtalálható a Tolcsva környékére jellemző fekete átlátszatlan obszidián is (kárpáti 2T). A statisztikai jellemzők közül a hosszúsági adatok megoszlását vizsgáltam, a teljes kőanyag és a két legfontosabb nyersanyagtípus (obszidián és limnokvarcitok) esetében. Az obszidiánok átlagmérete alacsonyabb, mint a limnokvarcitoké, de viszonylag sok a jelentős méretű darab is (3. táblázat, 4. ábra). Valamennyi obszidián meghatározás makroszkóposán (szabad szemmel) történt. Ez, eddigi tapasztalataink szerint, Magyarország területén belül megfelelő biztonsággal elegendő volt az obszidiánok azonosítására. Nagyobb távolságban természetesen már ennél bonyolultabb (objektívebb?) módszerek alkalmazására is szükség lehet (Kasztovszky et al. 2009). A pattintott kőeszközökön belül a második legjelentősebb csoport az utóvulkáni működés során, illetve annak következményeként kialakult hidrotermális és lim- nikus kovakőzetek, a magyarországi terminológia szerint hidro- és limnokvarcitok. Szemben az obszidiánokkal, ezek a nyersanyagok egyelőre nem köthetők pontos származási helyhez, mert viszonylag nagy területen előfordulnak, az egyes nyersanyagforrásokon meglehetősen változatos kifejlődésben, viszont a különböző geológiai lelőhelyeken meglehetősen egységes képet mutathatnak. Az egyes limnokvarcit változatok lehetséges műszeres elkülönítésével legutóbb Szekszárdi Adrienn foglalkozott diploma munkájában (Szekszárdi et al. 2010). Egyes csoportok a limnokvarcitokon belül is makroszkóposán elkülöníthetőnek, felismerhetőnek tűnnek; ilyen például a paleolit lelőhelyekről ismert „kővelő” (Dobosi ed. 2001) vagy a fentebb már említett „mezőzombor típusú kova”. Ezeknek elkülönítése jelenleg szintén csak makroszkópos jellemzőkön alapul, bár rendelkezünk szórványos vizsgálati eredményekkel is (Biró et al. 2000, Biró et al. 2001). A Mátra vidék és a Bükkalja kovakőzetei is mutatnak makroszkóposán jellemző vonásokat (pl. a mátrai limnokvarcitok jellegzetes, finom pasztell színezettsége vagy az avasi limnokvarcitos érdekes sávos mintázott- sága), ezek azonban nem egyedi jellemzők és még nem sikerült megfelelő műszeres vizsgálatokkal egyértelmű elkülönítő bélyegeket találni. A nyersanyag származási helyét, Mezőkövesd-Mocsolyás esetében, nagy valószínűséggel a Tokaji-hegység, a Bükkalja és részben a Mátra kovakőzetekben gazdag hegylábi területeiben határozhatjuk meg. A szerszámkövek vizsgálata elsősorban a szintén helyi/regionális vulkáni kőzetek mennyiségét növelte. Makroszkóposán ezek között a következő kőzetfélesége
