Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
A Szatmár-csoportot meghatározó ismeretek rövid összegzése a Mezőkövesd-Mocsolyáson végzett feltárás és a fentebbiekben elvégzett elemzés alapján
Mezőkövesd-Mocsolyás 71 a későbbi fázisra jellemző, jellegzetes formák is. Az edények között a bikónikus, vagy ahhoz közel álló és göm- bölyded fonnák, egyszerű és tagolt peremű tálak alacsony csőtalppal vagy anélkül, kisebb és közepes méretű csuprok és fazekak, valamint nagy tárolóedények tartoznak a gyakori formák közé. Az edényformák teljes egyezést alkotnak sajátos, a Szatmár-csoportra jellemző kialakításukkal. A különleges edények, mint a négyszögletes, négylábú kis házioltárok a települések és a Szatmár-cso- port meghatározó leletei. Szokatlan a miniatűr edények kiemelkedően nagy száma Mocsolyáson és más lelőhelyeken. Egyes, különleges edényformák, mint pl. a kis, hegyes aljú edénykék egymástól távoli területen is hasonló alakban jelennek meg (Mezőkövesd-Mocsolyás és Novajidrány). Az edényfestés egyik fajtája az elsődleges égetés után, a második égetés előtt, ún. „égetés előtti” sötét színnel, és csak a megrajzolt területi határon belüli „gyöngyö- zéses” festés széles sávokkal. A kis és közepes edények felületét gyakran fedték függőleges és vízszintes, koncentrikus sávokkal kitöltött fél ívekkel, korongokkal, egyenes és hullámvonalú, valamint spirális széles sávokkal stb. Az edénydíszítések között megjelentek a bekarcolt egyetlen vonalból (főleg meandrid és hullámvonalú mintából) létrehozott laza díszítések. A festés egy másik típusa, amikor főképpen a festett és karcolt minták kombinációja alkotja a díszítést. Ez már nemcsak a Szatmár-csoport fent megrajzolt területén jelentkezik, de az AVK korai klasszikus időszakától kezdve a Felső-Tisza-vidékén, a kelet-szlovákiai, kárpátukrajnai és északnyugat-erdélyi nagy folyók mentén is egyre erőteljesebben érvényesül. Megszűnik a Szatmár-csoportra kizárólag jellemző díszítés az ÉK-Alföld teljes területén, és ezzel elindul az anyagi kultúra kissé másirányú fejlődése. Egyelőre még ritkán, de megjelenik az edényfestésben a pasztózusan használt vörös okker, elsősorban a kis oltárok és a plasztikák felületére karcolt meandroid vonalak közötti mintával. Szokatlan gyakorisággal fordulnak elő a lapos, ún „csontkanalak” (108-110. tábla), melyek a Körös-kultúra spatuláinak örökségként átvett eszközei azzal a különbséggel, hogy a mi példányaink mindig laposak és nem masszívak. Általában marhabordából készültek a csoport meghatározó leletei, nagy számuk és egyszerű alakjuk az elkészítés könnyű technikájának köszönhető. Ezek az eszközök széles körben elterjedtek Bulgáriától a Rajna vidékéig. A „csontkanalak” ugyanebben a formában az északbalkáni Vinca-kultúrában is használatban voltak a kezdetektől a fiatalabb fázisokig (Vasié 1932/1, 67-88, 16. ábra). Nem egyszer két kis vízszintes kar is kinyúlik belőle. Ez a sajátosság a korai Vinca-kultúrára jellemző, amely esetleg kronológiai párhuzamot is jelenthet (Vasié 1932/1, 80-86, 16. kép; Vincán 9, 1-7,3 m közötti mélységekből kerültek elő). Jellemző, hogy az AVK korai klasszikus és előrehaladottabb, Tiszadob fázisából már hiányoznak. A 97 db mocsolyási csonteszköz közül a vésők, árak és a tűk szarvasmarha bordából, juh és gímszarvas tibiából és metapodiumból, őz metapodiumból, illetve vaddisznó agyarból készültek. A településen használt „csontkanalakat” szarvasmarha bordából, a csontgyűrűket gímszarvas agancsból csiszolták. Ugyancsak különösen hangsúlyos a Szatmár-csoportra, főleg Füzesabony-Gubakúton, Mezőkövesd-Mo- csolyáson és Novajidrányban az antropomorf és zoomorf plasztika gazdagsága, de egy-két példánnyal más lelőhelyeken is találkozhatunk. Ki kell emelnünk az antropomorf álló figuráknál a téglatestet, a már elkülönített, többnyire háromszögletű fejet és a felfelé néző ferde arcot, mint jellegzetes vonást. Mindezeket a Körös-kultúra Méhtelek-csoportjából származtatjuk. Előfordulnak az erősen stilizált kivitelű miniatűr méretű arcos edénykék, de a nagyobb arcos edények töredékei is. Mocsolyáson az antropo/zoomorf plasztikák közé utaljuk azokat a kis szobrocskákat és töredékeiket, az ún. „kentaurokat”, amelyek különleges, egyedi darabnak számítanak (10. tábla 1,2 és több fejtöredék is). Füzesabony- Gubakúton trónuson ülő ép példányai is előfordulnak (Domboróczki 1997, 4-5, 7. kép). Párhuzamai ismeretesek Dél-Szerbiából (Koszovó) és a késő Vinca-kultúrából (Tasic 1959-60, 71-82, 23. t. 1-2; 24. t. 1-3; 25. t. 1-3; Gimbutas 1974, 237. és 238. kép: M. Gimbutas szerint ezekben a figurákban maszkos bikákat lehet felismerni). Mocsolyáson a kultusz körébe utaljuk a feltehetően bikát ábrázoló kicsiny plasztikákat (10. tábla 3—4). Valószínűleg a szertartásokhoz vagy varázslásokhoz tartoztak, mint ahogy ebbe a körbe tartozhatott az a kis ovális agyaglap, amely egy nagyobb bal tenyérbe illik bele. Felső lapját bekarcolt meanderminta díszíti (12. tábla 6; 13. tábla 10). Ugyanilyen a bükkábrányi feltárás során előkerült hasonló korú pédány (Selján-Veres 2008, 3. kép 3). Hasonlít a korai Vinca-kultúra cipó alakú agyagtárgyaihoz (Vasié 1936/11, 72-74. ábra; 1936/ IV, 89. ábra. A felsorolt leletek Vincán 7, 3—4, 5 m mélységekből kerültek elő). A szakrális szféra leleteihez számítjuk a kisebb-nagyobb alacsony, négylábú oltárokat és kis trónustöredékeket (9. tábla 1-17; 18. tábla 12-14 stb.). A karcolt meander minta általános a kultikus tárgyakon, pl. idolokon és kis oltárokon, de bekarcolva a Szatmár- csoport különleges tárgyainak és az edények egy részének is fő díszítőmotívumává vált. Mezőkövesd-Mocsolyáson a temetkezési rítussal kapcsolatban is új eredményeket értünk el. Minden elhunyt elhantolással került a sírba. 25 számozott sír feltárása történt meg (28 temetkezéssel) az antropológiai vizsgálatok 3 csecsemő és infans maradványok jelenlétét fedezték fel a temetkezések között. Az archeozoológia vizsgálatok az elfogyasztott állatok csontjai között 4 emberi maradványt találtak meg. így a lelőhely temetkezéseinek száma 36-ra emelkedett. A későbbi rátelepülők miatt több sír is bolygatottá vált (112-113. tábla). A sírokat
