Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
Relatív és abszolút kronológia
64 Kalicz Nándor-Koós Judit A bemutatott, nehezen értelmezhető adatokból az világlik ki, hogy az 5-6. számú adatok megfelelhetnének a késő rézkornak, de az ezt az időszakot képviselő Baden-kultúrából csak elenyésző, szórványos kerámiára bukkantunk. A 7—8. mérési adat beleférne a középső rézkorba, de ebből az időszakból semmiféle lelet nem került felszínre. A 9-11. számú adatok már tökéletesen beleillenek a középső neolitikum késői és a késő neolitikum korai fázisaiba. Ebben benne lehetnek esetleg a szórványosan előforduló késő AVK cserepei is, ha az adatokban megbízhatnánk. Ez azonban az előzmények alapján, a rengeteg bolygatás miatt nehezen képzelhető el, holott a mintavételnél igyekeztünk az objektumok bolygatat- lannak látszó részéből kiemelni a vizsgálatra szánt állatcsontokat. Az előbbiek miatt a megbízhatónak látszó adatokat is csak fenntartásokkal fogadhatjuk, mert azok egy részének időbeli szóródása meglehetősen nagy. Főleg a Kr. e. 5034-ben, sőt 4999-ben végződőek keltenek kétséget. Elsősorban a ± mérések adatait tartjuk a Szatmár-csoport számára több esetben ma elfogadhatatlannak. Ha biztosra vesszük a 6. évezred legkésőbbi időszakának abszolút évszámait, akkor azt is el kellene fogadnunk, hogy a mocsolyási település a Kr. e. 5553-5477 BC cal, 5582-5457 BC cal (az 1. szigmával számolva) és az 5234-5034 alapján több mint öt évszázadot élt volna változatlan anyagi kultúrával. Hacsak nem az igen szórványos késő AVK típusú leletek befolyásolták a fiatal évszámokat. Ez azonban így nem valószínű. Különböző lehetőségeket kell figyelembe vennünk három lelőhely esetében. Az első lelőhely Füzesabony- Gubakút, amelyet Domboróczki László tárt fel és több jelentős tanulmányban közölte eredményeit (Domboróczki 1997, 19-27; 2001, 193-214; 2003, 5-71; 2005, 5-15; 2006, 5-14; 2009, 75-127 stb.). A településtörténeti és kalibrált l4C adatokat a lehető legnagyobb alapossággal és kritikával vizsgáló Domboróczki László Füzesabony-Gubakút esetében nem számol olyan hosszú élettartammal, mint amit a 16 feltárt ház alapján a cal BC adatok nyújtanak.26 * A módosított évszámok alapján a gubakúti lelőhely életét az általa első négy fázisba tartozó objektumok az 5620-5210 közötti időszakra határozzák meg. A módosított l4C évszámok alapján, a középértékkel számolva, Domboróczki elképzelhetőnek tartja az 5570-5260 BC cal adatok közötti időtartamot is. A településtörténeti és 14C adatok tömörítésével és párhuzamosításával Gubakút életét 320 évre becsüli. A második fontos lelőhely a Tisza baloldalán fekvő Tiszaszőlős-Domaháza-puszta, ahol Domboróczki László 26 Domboróczki László legutóbb megjelent hatalmas munkájában a legszélesebb körű komplex vizsgálatokkal létrehozott szintézisével egy, a jövő kutatása számára megkerülhetetlen összegzést hozott létre: Domboróczki 2009, 75-127. a már említett valóságos stratigráfíát a Körös-kultúra és a Szatmár-csoport jelenségei között megtalálta (Domboróczki 2005,5-14; 2009, 114-118; 2010b). Makkay János első hibás olvasata, amikor Domboróczki angol nyelvű publikációjából a „felsőt” (upper) alsónak („law”) az „alsót” pedig felsőnek olvasta, több külföldön is megjelent publikációjában téves értelmezést adott Domboróczki helyes szövegének, valamint a Körös-kultúra és Szatmár- csoport valóságos időrendi helyzetének (Makkay 2007, 231, 208. jegyzet). Tiszaszőlős-Domaháza-pusztán több l4C mérést is végeztetett Domboróczki. A Körös-kultúra kalibrált adatai az 5850-5620 BC évszámot adták. A Szatmár-csoport járószintjét 5620-5460 évszámok fogták közre. Sőt még a lelőhelyen feltárt Szakálhát-kultúrát is képviselték az 5060-4800-as évszámok, amelyek figyelemreméltóak a mocsolyási fiatal adatoknál is. Domboróczki a késő AVK időszakot Szakálhát, Bükk, Esztár és Szilmeg alapján, Gubakút adataira is támaszkodva 5200-5100 között tételezi fel, ami megfelelne Gubakút 5. fázisának (Domboróczki 2009, 114-127). A harmadik, időrendileg fontos lelőhelyet (telep és temető) a tiszántúli Polgár-szigeten, a Ferenci-hát nevű lelőhelyen Raczky Pál és Anders Alexandra tárta fel. Az itt megfigyelt közvetlen stratigráfia az AVK I (Szatmár- csoport) és az AVK késői, IV. fázisa egymással kapcsolatos időrendi viszonyát megbízható l4C BC cal adatokkal közölték a feltárók rendkívül összevont, de alapos tanulmányukban (Raczky-Anders 2009, 31-50). A Ferenci-háton hármas stratigráfíát figyeltek meg az ásatók. Eszerint az őshumuszt borította a Szatmár- csoport, vagyis AVK legidősebb, 1 fázisának 15-25 cm vastagságú rétegződése, mely módosított 14C mérések szerint az 5467-5344 BC cal adatokat nyújtotta. Ezt fedte az AVK II—III fázisának, az ásatási szelvényből l4C méréseket nem tartalmazó 25-30 cm vastag lerakódása, melyet lezárt az AVK IV, vagyis késői fázisának keverék kultúrájú rétege, ugyancsak a módosított 5293-5068 BC cal mérési adatával (Raczky-Anders 2009,45-47, Fig. 8, Fig. 12). Hangsúlyozni kell, hogy a települési és a hozzá tartozó temetkezési 14C mérések adatai szorosan kiegészítik egymást. A szerzők ugyancsak figyelembe veszik Domboróczki Lászlónak a füzesabony-gubakúti település (és sírok) esetében módosított ,4C adatait és a házak feltételezett fennállási élettartamát. így eljuthattunk a kalibrált évszámadatok tág határok közötti felhasználási lehetőségéhez (Raczky-Anders 2009, 45). A három ismertetett lelőhely és a róluk készített tanulmányok sokáig megkerülhetetlenek lesznek, és alapjául szolgálhatnak a Szatmár-csoport problematikáját vizsgáló kutatások számára. A mezőkövesd-mocsolyási vizsgálati eredmények a legutolsó adat kivételével a Kr. e. 5457—5258 és az 5210—4999 közötti időszakra vonatkoznak. A legtöbb érték átlaga Kr. e. 5400-5250 cal.
