Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
A temetkezések
Mezőkövesd-Mocsolyás 65 Egy, a középértéktől némiképp eltérő, magas évszámot egyetlen esetben mértek, és ez a Kr. e. 5582-5457 közötti időszak. Ezt a mintát egy cölöp elszenesedett maradványából, egy cölöplyukból nyertük. Elképzelhető, hogy ez esetben egy hosszú életű fa szolgált a mintavétel alapjául. Minden itt említett kalibrált adat megfelel a korai és középső neolitikum közötti átmenet időszakának, vagyis részint a Körös-kultúra késői szakaszának és a klasszikus, vagy késői AVK-nak (Hertelendi et al. 1995, 239-245; Hertelendi et al. 1998, 61-69). Hasonló eredményekre jutott R. Gläser a Kárpát-medence és más közép-európai területek kora neolitikus kultúráinak vizsgálata során (Gläser 1991). Az Alsó-Ausztriában (Brunn-Wolfholz) végzett mintavételek a közép-európai Vonaldíszes Kerámia Kultúrája teljes elterjedési területére vonatkozóan ugyanilyen eredményeket hoztak (Lenneis-Stadler 1995, 4-12; Lenneis-Stadler-Windl 1996, 97-116). A tipológiai elemzés és a l4C-es adatok alapján megállapítható, hogy lelőhelyünk a Szatmár-csoporthoz, az AVK kialakuló fázisához tartozik. Azon belül is egy, már fejlettebb szakaszt jelent, hiszen megjelentek a klasszikus fázisra utaló első jelek. Az eddigi vizsgálatok szerint a mocsolyási település és temető a Szatmár-csoportból az AVK klasszikus fázisa felé történő átmenet határára keltezhető kronológiai szempontból akkor is, ha a korai időszakra utaló jelek túlsúlyban vannak. A Szatmár-csoporton belül az eddigi, publikált leletanyag ismeretében három fejlődési szakaszt lehet elkülöníteni. A legkorábbi a Kőtelekről származó leletegyüttes (Raczky 1983b, 161-194; 1988, 27-32). A következő, vagyis több jelentős leletet az alább felsorolt lelőhelyek emlékanyaga reprezentálja:27 Mezőkövesd-Mocsolyás (Kalicz-Koós 1997a, 28-33; 2000a, 45-76); Tiszacsege (Kalicz-Makkay 1972, Abb. 5-6; 1997, Taf. 4-6; Makkay 2007, 211-215); Tiszaszőlős-Domaháza-puszta (Domboróczki 2005, 5-15; 2009, 114-123); Tiszavalk (Raczky, 1988, 20-29. t.); Novajidrány (Csengeri 2003, 41-67); Rétközberencs (Kalicz-Makkay 1972, Abb. 5-6; 1977, 18-20, 26-29); Ebes (Nagy 1998, 53-150; 1999, 34, 3. t. 3a-c); Dél-Borsod lelőhelyei (Selján-Veres 2008, 5-28; Selján 2009, 14-21). A legfiatalabb, harmadik időszakot az alább közölt kevés mocsolyási, továbbá a Füzesabony és környéki lelőhelyek anyaga jelenti (Domboróczki 2001b, 193-214; Kalicz-Koós 1997a, 28- 33; 1997b, 123-135; 2000a, 45-76; 2002,45-79). A tipológiai elemzés és az abszolút datálás alapján feltételezhető a Szatmár-csoport részleges egyidejűsége a Körös-kultúra késői fázisával. Szélesebb körben a Szatmár-csoport a közép-európai, vagy Dunántúli Vonaldíszes Kerámia legidősebb fázisával, a Körös-Starcevo- Cri§ komplexum legkésőbbi időszakával, a korai Vinca- és 27 Az itt említett lelőhelyek az első említésüket és/vagy részletes ismertetésüket tartalmazzák. a legidősebb Dude§ti-kultúrával, valamint több balkáni kultúrával egészen az égéi kultúrákig - mint a Sesklo- Tsangli - párhuzamosítható (Raczky 1988, időrendi táblázat). A TEMETKEZÉSEK A mocsolyási ásatás jelentőségét a települési jelenségek és főleg a mellettük talált temetkezések viszonylagos nagy száma is fokozza. Korábban alig ismertünk néhány sírt ebből a korból. Mezőkövesd-Mocsolyáson összesen 25 számozott neolitikus sírt tártunk fel, amelyekben 28 elhunyt nyugodott (61-63 kép). A sírok leírása a következő: /. sír (32. objektum, 2/a szonda); a humusz alsó részében megtalált sírt egy császárkori beásás kissé megbolygatta. Baloldalán fekvő, erőteljesen zsugorított helyzetű felnőtt, arca elé húzott kezekkel. Tájolás D-É. Lelet nélkül (112. tábla). 2. sír(75/aés 103/a objektum, 1. szonda):28 a két testrészt a szokásos fektetési rítusnak megfelelően helyezték el az egymás melletti két külön gödörbe. A 75/a objektumban találtunk egy felsőtestet háton fekvő, zsugorított helyzetben, áll elé húzott kezekkel. A koponya alatt okkerfesték nyomait fedeztük fel. A 103/a objektumban feküdt egy elhunyt alsó teste. A lábakat egészen a medencéig felhúzták. Az erős csontozat alapján talán férfi (?) lehetett az eltemetett. Tájolás: mindkét testrészé DDNY-EEK. Lelet nélkül (112. tábla). 3. sír (106. objektum, A szelvény): jobb oldalán, zsugorított helyzetben fekvő gyermek csontváza. Alkarok felhúzva. Deréktól lefelé egy császárkori gödör elvágta. Tájolás: Ny-K. Lelet nélkül (112. tábla). 4. sír (146. objektum, 7. szelvény):29 teljesen bolygatott csontváz. Csak a femur és néhány kisebb csont maradt meg eredeti helyzetében. Tájolása az előzőekéhez hasonló. Felnőtt lehetett (nem készült rajz). 5. sír (271. objektumnál, G szelvény): gyermektemetkezés, melyet egy császárkori objektum jószerével teljesen elpusztított. Ez is az 1. ház területén található (105/a objektum). Lelet nélkül (112. tábla). 28 Ennek a sírnak a megnevezésével laikus régészeti ismereteinkre támaszkodva jelentős félreértést okoztunk. Ugyanis az antropológus, K. Zoffmann Zsuzsanna elemzésének köszönhetően kiderült, hogy a két félcsontváz-maradvány nem egy individuumhoz tartozott, hanem két egyén része volt. Egyiknek a felsőteste a gerincoszlop alsó végéig, a másiknak ellenben az alteste került külön sírgödörbe. A feltárás során véltük úgy, hogy a két csontváz kiegészíti egymást. Az antropológus vizsgálata azonban annyira ellentmondott a látszatból következtetett és logikusnak tűnő feltevésünknek, hogy meghatározását el kell fogadnunk, és korábban közölt véleményünket visszavonjuk. Mint világossá vált, az egyik elhunyt egy fiatal nő (75/a objektum), a másik ellenben egy középkorú férfi (103/a objektum). 29 A rendkívül rossz megtartású csontozat felszedés közben szétporladt, emiatt nem tudtunk anyagot gyűjteni az anropológiai vizsgálat számára. Ugyanez vonatkozik az 5. számú sírra is.
