Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
Relatív és abszolút kronológia
Mezőkövesd-Mocsolyás 59 Tisza mentén a Körös-kultúra későbbi(?) időszakának embereivel, valamint ezzel a folyamattal egy időben a Felső-Tisza és a Szamos vidékén a Méhtelek-csoport hordozóival. A Szatmár-csoport déli határvidékén, a Körös-kultúrával közös lelőhelyen, Kőteleken (Jász- Nagykun-Szolnok m.) egymástól független, önálló objektumból kerültek elő a Szatmár-csoport leletei. Ebben az időben a Szatmár kezdeti jegyeit viselő edényekről még csaknem teljesen hiányzott a jellegzetes AVK karcolt vonaldíszítés (Raczky 1983b, 161-184; Kőtelek: Raczky 1988,27-32,10-19. kép). Egyértelmű Raczky és Domboróczki feltevése, hogy Kőtelek az egyetlen, eddig ismert legkorábbi, szinte átmeneti jellegű leleteket nyújtó lelőhely a Szatmár-csoportban (Raczky 1983b, 161-194; 1988, 27-32; Domboróczki 2005, 6). Ezt támasztja alá Polgár-Ferenci-hát lelőhelyének horizontális stratigráfiá- ja, ahol a Szatmár-csoport objektumai az AVK fiatalabb objektumaitól önállóan, keveredés nélkül helyezkedtek el, mint a lelőhely első neolitikus emlékei (Raczky- Anders 2009, 45). Északon a kialakuló Szatmár-csoport népe a Méhtelek-csoport közösségeivel érintkezve, annak hatására is kezdhetett önálló életet. Erre mutat kisebb kiigazítások alapján Kovács Katalinnak a tiszaszőlős-aszó- parti, Szatmár lelőhely feldolgozáshoz készített térképe is (Kovács 2007, 1. kép). Az alföldi Körös-kultúra határa a Kalicz és Makkay által korábban megrajzolt határvonaltól mintegy 30 km- rel északabbra, Tiszaszőlős-Domaháza-pusztánál húzódik. Ugyanis Domboróczki László a Közép-Tisza bal partján általa felfedezett lelőhelyen végzett ásatása folyamán közvetlen stratigráfiát állapított meg. A rétegződés szerint ezen a helyen a Szatmár-csoport emberei rátelepültek a Körös-kultúra elhagyott települési objektumára (Domboróczki 2005, 5-15; 2009, 114-118; 2010b, 137-176). így már érthetővé vált, hogy miként értelmezhető (Bognár) Kutzián Idának az a megjegyzése, hogy a dél felé távoli Tiszaörvényről közölt egyetlen cserép a Körösre emlékezteti ([Bognár] Kutzián 1944, 33. 16. t. 7). Ezt a Tiszaszőlős szomszédságában fekvő lelőhelyet 2010-ben közös lelőhelylistájukon és térképükön Domboróczki és Raczky még nem említették meg (Domboróczki-Raczky 2010, 192, Fig. 1). Domboróczki a Közép- és Felső-Tisza sávjában véli a Szatmár-csoport, vagyis az AVK I fázisának létrejöttét. Természetesen hangsúlyosan a Körös-kultúra késői anyagi és szellemi kultúrájának érvényesülésére gondol. Ezzel a véleménnyel az újabb adatok birtokában még határozottabban egyetérthetünk, ha ebben a Méhtelek-csoportnak is hasonló jelentőséget tulajdonítunk. Az érvényesülés mikéntje és kezdete azonban még nem világos. Ennek oka, hogy egyes feltevések szerint a Számos-vidéken a Méhtelek típusú lelőhelyek létrejöttében az erdélyi Cri§- kultúra lett volna meghatározó tényező (Domboróczki 2010b. 143-173; Domboróczki-Raczky 2010, 192, Fig. I; Raczky et al. 2010, 147-173). A helyzet bonyolultságára jellemző, hogy a még északabbra fekvő ibrányi lelőhelyen a felfedezés után 2008-ban feltárt objektum leletei vagy Körös, vagy Méhtelek típusként is szerepelnek. Konkrét adatok híján, kezdetben Kalicz Nándor és Makkay János is hangsúlyozta az erdélyi hatás szerepét a méhteleki típusú leletek sajátos egyedisége miatt (Kalicz-Makkay 1974a; 1974b; 1976, 13-24). A Méhtelek leletanyag monográfiájában azonban Kalicz már ellenzi az erdélyi hatás jelentőségének erős hangsúlyozását. A leletek elemzését követően úgy látja, hogy a feltételezett erdélyi ág, vagyis a Cri§-kultúra meghatározó szerepére mutató jegyek a méhteleki leletanyagból nagyrészt hiányoznak. Véleménye szerint a leletek zöme az alföldi Körös-kultúra vonásait, vagy kisebb mértékű változatait hordozza (Kalicz 2011, 43—46). Példaként említhető, hogy csak az alföldi Körös-kultúra (Kutzián 1944; 1947, Pl. 1. 5, Pl. 3. 4, Pl. 5. 1-8, 10, Pl. 14. 10-11, Pl. 20. 4; Makkay 1992, Pl. 9-14; Kalicz 2012, Fig. 3, 1,3-4, 6-8, 10; Raczky 2012, Fig. 2, 5-6, Fig. 4, 8-9, 14 stb.) és a méhteleki leletek között figyelhető meg az alacsony, kis lábakkal ellátott edények jelentős száma (Kalicz 2011, 21, Fig. 19, 4, Fig. 20, 5-12, Fig. 21, 1-2, Fig. 29, 5 Fig. 30, 2-3, 7-11. 13, Fig. 40, 2, 4, Fig. 49, 2, 6, 8-2, 14, Fig. 50, 1-6, 8 stb.). Máshol ez a típus, így Erdélyben, Moldvában és a Balkánon is alig található, csupán szórványos példányok képviselik. Sem a méhteleki leletekre, sem az alföldi Körösre nem jellemző az edényfestés, mindössze néhány hangsúlyos példányt ismerünk az egész Alföldről. Raczky több munkájában az Észak-Erdély felől érvényesülő hatást a Méhtelek típusú leletanyag létrejöttében egészen a délnyugaton fekvő Kőtelekig szélesíti, vagyis a Méhtelek-csoportot az erdélyi Cri^-csoport tagjának véli (Raczky 1980, 14, 29-30; 1986, 25-59; 1988, 28-30; 1989, 233-251 stb.; Domboróczki-Raczky 2010, 191-238, hangsúlyosan a 192. oldal, Fig. 1. lelőhely lista és térkép). Ezt a feltevést követve a Szatmár-csoport ennek a kultúrának a leszármazottja lenne. Kalicz-Makkay a kezdetekben ugyancsak erőteljesen hangsúlyozta az erdélyi szálakat a Szatmár-csoport létrejöttében (Kalicz-Makkay 1977, 20-22). Kalicz később Raczky elképzeléseivel szemben az alföldi Körös-kultúra döntő érvényesülését látja megalapozottnak, annak északabbi elterjedése alapján (Kalicz 2011,39-46; Domboróczki 2005,5-15; 2009, 114—118; hangsúlyosan 2010b, Fig 11. térképen). Ennek a feltevésnek a jogosságát elfogadva az erdélyi Cri$-kul- túra hatásának alapvető csökkentését, vagy egészen más mértékű közreműködését tételezzük fel a Méhtelek-csoport létrejöttében. Egyben úgy véljük, hogy a Méhtelekcsoport hordozóinak egyik fő tevékenysége az obszidián beszerzésében és továbbításában nyilvánult meg, most már (talán) a harmadik (kárpáti 111) beszerzési forrásból (Mester-Rácz 2010, 23-35). Ehhez jöhetett a só egyelőre csak feltételezett megismerése és megszerzése is a máramarosi forrásokból. A Méhtelek-csoport kialaku
