Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
Relatív és abszolút kronológia
58 Kalicz Nándor-Koós Judit területén. A Balkán nyugati feléről nem ismerünk I. fázisú „csontkanalakat”. Egyetlen kivételt jelent a fontos közlekedési útvonal közepén fekvő Obre I. lelőhelyen előkerült, I. fázisú jellegzetes „csontkanál”, valószínűleg keleti (Starcevo) összefüggés révén (Benac 1973, 12. t. 1—2). Mint fentebb említettük, a Kárpát-medence nyugati részétől a Rajna vidékéig csak a II. fázis kissé megváltozott, teljesen lapos „kanalai” jelentek meg.15 A Mocsolyásról számlázó csontanyaghoz tartozik kettő, fokánál átlyukasztott varrótű (108. tábla 5; 109. tábla 9 = 110. tábla 2), amelynek használata a paraszt- gazdaságokban a neolitikum kezdetétől szinte napjainkig általános volt (109. tábla 6-8, 10-11, 22-23). A tárgyalt leletek túlnyomó része a juhok különböző csontjából származik. Ezeken kívül van néhány véső őz- és szarvascsontból, valamint agancsból csiszolt tárgy töredéke, sőt még egy vaddisznó agyarból hasított eszköz is. A csontanyaghoz hasonlóan különös jelentőséggel bír a lelőhely kőanyaga is. A mocsolyási hasított és csiszolt kőeszközök feldolgozását T. Biró Katalin végezte el (T. Biró 2002, 119-187). A kelet-szlovákiai hasított kövekről, nyersanyagokról és a kerámiával kapcsolatos összes leletről M. Kaczanowska, M. Godlowska, és J. K. Kozlowski jelentetett meg nagyobb összefoglalásokat (Kaczanowska- Koztowski 1997, 177-253; 2008, 9-37; 2009, 254-265; Kaczanowska et al. 2010,305-324; Kozlowski et al. 2003, 127-143; Kozlowski et al. 2010, 65-90; Kaczanowska- Godlowska 2009, 137-149), miként a megelőző késő Körös időszakba tartozó hasonló méhteleki kőtárgyakat E. Starnini közölte (Starnini 1993, 29-96; Starnini 1994, 101-110). 15 Az első fázis speciális csonttárgyai elsősorban a Kárpát-medence déli részén és a Kelet-Balkánon szaporodtak meg. Ezekből említünk meg néhányat: Sajan-Dombos a Vajdaságban (Giric 1974, 1. t. 2. t. jobbra fent), Donja Branjevina (Karmanski 2005, 126-130. táblákon összesen 43 db „csontkanál” és töredék látható). A vincai törzsterület darabjairól már szóltunk. De a Morava völgyben fekvő Stragare lelőhelyen a Vinca-kultúra köréből származhatnak a II. fázist képviselő „csontkanalak” (Stankovic 1988, 6, felső két képen). A nevezetes útvonalon fekvő Obre I. lelőhelyről I. fázisú kanalakat ismerünk (Benac 1973, 12. t. 1-2). A Romániából fentebb ismertetetteken kívül még újabb lelőhelyeken is találtak, pl. Olteniában Circea (Nica 1977, 18. kép 12) és Moldvában Grádinile (Nica 1981, 6. kép), amelyek az I. fázisú „kanalak” lelőhelyei. Ugyancsak a moldvai Glávane$ti Vechi Cri§ lelőhelye szolgáltatott 1. fázisú „csontkanalat” (Com§a 1978, 7. kép 2, 27. 9). A moldvai Trestiana lelőhelyről a nagyfelületű ásatás során 27 db-ot találtak, többnyire töredékesen (Popu^oi 2005, 123-124). A legtöbb 1. fázisú és kevesebb II. fázisú újabb „csontkanál” Bulgáriából ismeretes. Néhány ezek közül: Gradesnitza (Nikolov, B. 1974, Fig. 5, középső sor, 1975, Fig. 3, mind I. fázis, 25. kép alsó sor 2. 3. II. fázisú darabok), Todorova-Tschohadziew-Vajsov 1981, Abb. 16a-c; Todorova-Vajsov 1993, Abb, 158, 1-3), Cavdar (Georgiev 1981, 25. kép, 4 db, Abb. 158, 4-5); Kazanlik (Todorova-Vajsov 1993, Abb. 28, 2 db, Abb. 70, 7 db); Karanovo II: Hiller-Nikolov 2000. 1/2, 151: 26 db, Taf. 71. 1-20, Vakszevoból (Tschohadziew 2001, 9. kép, 17), Kovacevo (Demoule-Lichardus-Itten 1994, Fig. 17, 3; Lichardus-Itten et al. 2002, Abb. 20, 1-4). Természetesen ezek az adatok a további kutatások ismeretében bővülni fognak. RELATÍV ÉS ABSZOLÚT KRONOLÓGIA Relatív kronológia A Szatmár-csoport területe az utóbbi évtizedek kutatási eredményeként ma már megközelítő pontossággal körülhatárolható az Alföld északkeleti részén és a Hemád folyó hegyek közé mélyen benyúló völgyeiben. Dél felé Heves megye délkeleti része, míg a Tiszántúlon jelenleg Tiszaszőlős és Ebes jelölhető ki déli határként. Keleten a csoport legismertebb lelőhelyei az ENy-Erdélyben feltárt Ciume§ti-Berea/Bere és Pi?col( (nDYHECKY 1963, 467^475; KOMLUA/Com?a 1963, 477-484; 1972-73, 39-56). A legutolsó részletes lelőhely-jegyzéket és térképet Kovács Katalin tette közzé (Kovács 2007, 2. kép 1-28. lelőhelyek).16 Az anyagi és szellemi kultúra egysége úgy vált lehetővé, hogy a korai neolitikus lakosság folyamatos kapcsolatban állt egymással és a szomszédos települések lakóival. Domboróczki László elképzelése szerint a Közép-Tisza-vidékéről érkező bevándorlók is részt vehettek a Szatmár-csoport (AVK I) létrejöttében. Úgy véli, hogy a közelben és távolabb újonnan létrejövő települések (tanyák, kis falvak) között fennmaradtak a kapcsolatok csatornái a rokoni emlékezet, csere és kölcsönös ajándékozások formájában (Domboróczki 2005, 10; 2009, 103-104, 111, 114-118; 2010b, 137-176). Nagy szerepet töltött be a kapcsolatok folyamatosságában a különböző anyagok, elsősorban az értékes obszidián (vulkáni kő) megszerzése és továbbítása délnyugat és délkelet, de észak felé is, elsősorban a Hemád folyó völgyében. A tengeri kagylóékszerek és félkész termékek, festékanyagok beszerzése különös jelentőséggel bírt. A gabona, a szárított élelmiszer, az állatbőrök és más egyéb, általunk ismeretlen anyagok létrejött forgalma egyelőre még felderítetlen, de nagy szerepe lehetett a vízi szállításnak is. A Kárpát-medence nagy régészeti egységei között a Szatmár-csoport úgy vált fontossá, hogy ebben a külső tényezők jelentős szerepet játszhattak. így a Körös-kultúra két alföldi ága (a Tisza mente és az Ér völgye), valamint a Körös-kultúra Méhtelek-csoportja alapvető szerepe mellett az anyagi és szellemi kultúra eltérő sajátosságait a helyi előzmény is színezhette. Vagyis a Szatmár-csoport létrejötte akkor történhetett meg, amikor az Alföldön még létezett a Körös-kultúra késői fázisa, valamint a Felső-Tisza és a Szamos vidékén a Körös-kultúra Méhtelek-csoportja (Kalicz-Koós 1997a, 67-69; 1997b, 1. kép; 2000a, 1. kép; 2002, 46, 1. kép; Kalicz 2011; 2012, 113-123). Véleményünk szerint ez a két tényező volt a fő összetevő a Szatmár-csoport (AVK I) létrejöttében. A népcsoport alakulása és egységesülése folyamán jelentős területsávon érintkezhetett a Középló Vagyis a jelzett lelőhelyen két töredéken is mutatkoznak a karcolt vonaldíszek maradványai (Raczky 1983b, 22. kép 7-8).