Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
A Mezőkövesd-Mocsolyáson felszínre került agyagtárgyak vizsgálata
Mezőkövesd-Mocsolyás 57 (108. tábla 1-3, 6-7, 9-10; csak a nyelük letört: 108. tábla 16-18; 109. tábla 1-5, 12-21, 24-30. 32-33; 110. tábla 4, 7, 10-14). Külön csoportot alkotnak a széles, lapos csonttárgyak, amelyeknek egyik vége kihegyezett. Feltehetően ezeknek is a szokásos „kanál” formájuk volt, de másodlagosan felhasználva őket a törött részt kihegyezték és esetleg az eredeti funkciót megtartva, ezt a végét is használták (108. tábla 13, 17; 110. tábla 5-6, 8-9). Két különös csontdarabot is meg kell említenünk. Az egyiknél a hosszú, vékony nyél mind a két végén kissé kiszélesedik, melyeket ferdére csiszoltak (108. tábla 8; 109. tábla 15). A másik darab egy borda töredéke, amelynek vége lapátszerűen lekerekített és lecsiszolt, és a végéhez egy kis hengeres nyúlvány csatlakozik. Talán olyan töredék, amelyen megmaradt a kis nyúlvány, amelyet az elkészítés végén csiszoltak le (109. tábla 31). Ez utóbbi pontos párhuzama Tordoson is előfordul, amelynek a leletanyaga részben egykorú lehet a Szatmár-csoporttal is (Roska 1941, 67. t. 18), de Bulgáriában is megtalálható (pl. Gradesnitza fentebb említett kanalai között: Nikolov 1974, 4. kép, balról az 1-2, és 25. kép, balról az első). Az ismertetett jellegzetes jegyek alapján igen könnyen elkülöníthetők egymástól a Körös-kultúra (I. fázis) és a Szatmár-csoport (II. fázis) „csontkanalai”. A Szatmár-csoporthoz tartozó példányok legközelebbi párhuzamai a Vinca-kultúra teljes elterjedési területén megtalálhatók. Legnagyobb számban a névadó lelőhelyen, Vincán kerültek elő, ahol már a legidősebb fázisban megjelentek és végigélték a kultúra csaknem teljes időtartamát (Vasié I, 1932, 67-88, 16. ábra). Backalov ezek közül ismertet néhány darabot (Backalov 1979, 27. t. 1-15; 29. t. 1-8, és egy példányt dupla karokkal Aradacról: ugyanott, 31. t. I). A Vinca-kultúra legkorábbi időszakának, a Szatmár-csoporttal egyidős ószentiváni (ma Tiszasziget), magyarországi lelőhelyén talált „csontkanalakról” Banner János és Párducz Mihály publikációjából értesülhetünk (Banner-Párducz 1946-48, 11. t. 4-9). Jellegzetességük, hogy ezeknek még V-alakú a kialakításuk a nyél és a lapát között. A macedóniai Anza III. és IV. rétege, amely lényegében a Vinca-kultúra legkorábbi fázisával egyidős, szintén szolgáltatott lapos „csontkanál” töredékeket (Gimbutas 1976, 130. kép l^t, 131. kép 2). Erdélyből, a Szatmár-csoporttal részben egyidős Tordos/Turda§ lelőhelyéről a Torma Zsófia által összegyűjtött leleteket és köztük számos „csontkanalat” is közölt Roska Márton (Roska 1941, 66. t. 1-24, 67. t. 1-3, 9-11, 13-17). A tordosi/turdaíji „kanalaknak” az a különlegessége a középső neolitikum kezdetén, hogy jelentős részüknek a nyél és a lapát között ugyanúgy V-alakú a kialakítása, miként azt kizárólag a Körös-Cri§-Starcevo- komplexum hasonló tárgyainál tapasztaltuk. Ennek a jellegzetességnek a léte, vagy nemléte a Körös-kultúra késői és a Vinca-kultúra kezdeti időszakában párhuzamosan is előfordul. Nem kétséges, hogy a Szatmár-csoport, a Tordos/ Turda§ és a Vinca-kultúra „csontkanalait” a korai neolitikus nagy komplexum örökségeként készíthették. Az ószentiváni és tordosi/turda$i példányok a V-alakú kivágásukkal szinte átmenetnek tekinthetők a kora neolitikum nagy komplexuma és a Szatmár-csoport, Vinca-kultúra között. Valószínűleg részleges egyidejűség is fennállott közöttük. Ez a tárgytípus igen népszerű lehetett a Kárpátmedence és a Balkán területén a korai neolitikumban (I. fázis), de kisebb változtatásokkal még az utána következő időszakban is (II. fázis). A megvizsgált és bemutatott darabok teljes egészében szarvasmarha vagy őstulok bordából készültek, de akadt egy példány gímszarvas bordából is. A „kanalak” II. használati fázisa Magyarországon a középső neolitikum kezdete. A Szatmár-csoport „kanala” már nemcsak az ismertetett területen, de a közép-európai Vonaldíszes Kerámia Kultúrájának legidősebb fázisában is megjelent a Dunántúltól (Makkay 1978,24.1.10), DNy- Szlovákiától (Pavúk 1980, Abb. 16, 7-9) Németországig, egészen a Rajna vidékéig (Quitta 1960, 169, Abb. 8; Nandris 1972, 66; Kaufmann 1991,263-264,4. kép, 2-3, 5; Schade-Lindig 2002a, 57, Abb. 7-8; 2002b, 109, Abb. 8, 1). A Dunától nyugatra talált „csontkanalak” mind a Vonaldíszes Kerámia Kultúrájának legrégibb fázisába tartoznak, vagyis a lapos testű „kanalak” a II. fázist képviselik. Természetesen nem várható az 1. fázisú „csontkanalak” jelenléte a Dunától nyugatra. Egyes darabok Németországban még a fiatalabb Vonaldíszes Kerámia időszakát is megélték (Schade-Lindig 2002a, 8. kép). Az alacsonyabb számban előforduló karos „kanáltöredékeket” az említett német kutatók a Magyarországról induló déli befolyás egyik képviselőjének értékelik. Többen a lapos és karos „kanalakat” stilizált csontidoloknak vélik (Höckmann 1972, 194; Schade-Lindig 2002a, Abb. 7-8, 57; 2002b. Abb. 8. I). Az itt idézett véleményeket azonban a magyarországi adatok alapján nem fogadhatjuk el. Meglepőnek tarthatjuk, hogy egy jelentéktelennek látszó, egyszerű csonttárgyat annyira típusőrző erővel készítettek, amely változatlan kialakításban jelentkezik távoli területeken is. Dél felől a Kelet-Balkánon keresztül a Kárpát-medencéig (I. fázis), majd a Kárpát-medencéből és a Balkánról kiindulva Németországig (a Rajna partjáig; II. fázis) jelennek meg úgy, hogy jellegzetes vonásukat nem vesztik el. .1. Nandris 1972. évi összegzése óta nemcsak a „csontkanalas” lelőhelyek száma nőtt meg, hanem sokasodott a „kanalak” mennyisége is. Egyúttal nyilvánvalóvá vált, hogy a kulturális egységek egészében végbement változások érintették a „csontkanalak” ENy-felé történő formai megjelenését is. így különböztetjük meg egymástól az 1. és a II. fázis „csontkanalait”. Az I. fázis példányait a Kárpát-medence keleti feléig készítették (a Méhtelek-csoport területét is beleértve). Meglepő módon csak a Balkán-félsziget keleti felén, a Morava völgyéig találhatóak, elsősorban Bulgária
