Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
A Mezőkövesd-Mocsolyáson felszínre került agyagtárgyak vizsgálata
56 Kalicz Nándor-Koós Judit 60. kép. Csonteszközök („csontkanalak”) Fig. 60. Bone implements ("bone spoons ”) a „kanálrész” enyhe bemélyedése, de azzal csak csekély mennyiségű porszerü, vagy egyéb könnyű anyagot lehetett felszedni (Kunchev 1983, 4. kép). Néhány összefoglaló munka felment az alól, hogy teljes részletességgel ismertessük az elsősorban a Körös-kultúrával egykorú, korai neolitikus „kanalak” nemzetközi problematikáját.14 Csupán azt a különbséget kell hangsúlyozni, amely 14 A korai neolitikus Körös-kultúra „csontkanalait” először Kisléghi Nagy Gyula tárta fel és mutatta be (Kisléghi-Nagy 1911, 1. t. 2-8). Ezeket F. Milleker vette át változtatás nélkül (Milleker 1938, 34. t. 2-8), majd Lazarovici ismertette ugyanezeket rajzban (Lazarovici 1979, 1V/E. t. 28-36). A Starcevo-kultúra hasonló tárgyait D. Garasanin gyűjtötte össze 1954-ben megjelent munkájában (Garaäanin 1954). A korai neolitikus „csontkanalakat” J. Nandris foglalta egységbe a Közel-Kelettől a Tisza-vidék Körös-kultúrájáig (Nandris 1972, 63-82). A kárpát-medencei darabokat (Bognár) Kutzián 1. ismertette. Nagy részük kopott volt (Kutzián 1944; 1947, 86-87, 9. t. 1-9, 48. t. 1, 11-20). A. Backalov a szerbiai korai és középső neolitikus példányokat dolgozta fel. Meglepő, hogy a kultúra névadó lelőhelyéről, Starcevoról közölt darabok zöme erősen kopott (Backalov 1979,23-26,48, 24. t. 8-13, 25. t. 1 -10). Makkay J. a Békés megyei topográfia területén végzett ásatások során feltárt összes korai neolitikus megmunkált csont között bemutatja a gazdag „csontkanál” kollekciót, összesen 35 példányt (Makkay 1990, 1-4. képek). Ezekből közölt 4 példányt Olaszországban (Makkay 1999, 54. oldalszámozás nélkül). Természetesen nem hagyhatjuk említés nélkül Banner János és Bognár-Kutzián munkáit sem (Banner 1932, 1940, 1942; Kutzián 1944, 1947). Erdélyből Gura Baciului-ból a Nicolae Vlassa ásatását feldolgozó munkájukban G. Lazarovici és a Körös-kultúra kanál használata ellen szól. Ezek között említhetők azok a darabok is, amelyek „lapátrésze” egyik oldalon jelentősen elkopott. Sőt olyan leleteket is találtak, amelyeknél a „kanálrész” a használattól hegyes végűre csiszolódott. A legvalószínűbbnek látszik, hogy a forma a Körös-kultúra örökségeként jutott a Szatmár- csoportba, amelynek nemcsak az alföldi leletei között, de a Felső-Tisza- és Számos-vidéken elterjedt Méhtelekcsoport anyagában is felfedezhető (Kalicz-Makkay 1976, 17-18, Taf. 6. 1). Ezt a leletanyagot az ásatók már 1974- ben a Körös-kultúrához sorolták (Kalicz-Makkay 1974a; 1974b). A „kanalak” a korai neolitikum használati tárgyai közé tartoznak a Kárpát-medence keleti részétől és a Kelet-Balkántól Macedóniáig, Törökország európai részétől Hacilar-ig, sőt még távolabb, Jarmőig stb. is megtalálhatóak (Özdogan 1989, Fig. 1, 8-10), Hacilar Vl-ig és CjTatal Hüyük-ig (Mellaart 1967, 101-102. kép; 1970, 120. t. e-h, 180-182. képek; Mellaart 1975, Fig. 35, alsó sor jobbra). Már a Szatmár-csoport (egykor Szatmár II), vagyis az AVK formatív, vagy legidősebb fázisának leleteit felszínre juttató első feltárások nyomán világossá vált, hogy a „kanalak” két típusával állunk szemben, ami egyúttal két időrendi fázist is meghatároz. Először Raczky Pál ismertette azt a különbséget, amely a Körös-kultúra idősebb és a Szatmár-csoport fiatalabb, valamint a Vinca- A korú „kanalak” között felismerhetők (Raczky 1986, 31-32; 1988, 27, 21. kép 3-5; 1989, 234). A macedóniai Anza IV. fázisába tartozó, bordából készült lapos „csontkanalak” (spatula) típusát már a Vinca-kultúra és a Szatmár-csoport emberei alakították ki (Smoor 1976, Fig 130, 1-4, all. táblázaton már 12 példányt említ ebből a rétegből). Azaz a Mocsolyáson feltárt típus darabjai már a II. fázist képviselik. Mindkét típus összefüggő elterjedési területtel rendelkezik. Valószínűleg az élénk kapcsolatoknak köszönhető, hogy egymástól távoli területeken is azonos formában készültek ezek a jellegzetes, lapos tárgyak. A két kulturális komplexumban (Vinca A és Szatmár) jöhettek rá arra, hogy a marha bordájából jóval egyszerűbben, könnyebben előállítható ez az eszköz, ami a célnak így is tökéletesen megfelelt. Egyes vélemények szerint az edénykészítésnél használhatták őket simításra, csiszolásra. Esetleg a bőr megmunkálására is igénybevették. Általános ismertetőjegye közé tartozik a hosszú nyél, amely az alsó vége felé fokozatosan kiszélesedik. A lekerekített, lapátszerű lapos részt pedig V-alakú elválasztás nélkül formázták meg. Némelyiken a nyél középrészéből mindkét oldalon rövid, háromszögű kis vízszintes kar nyúlik ki (108. tábla 1-3; 109. tábla 3, 12), ami szintén csak a Szatmár időszakában fordul elő. Mivel használat közben könnyen törtek, sokat is készítettek belőlük, és ezért sok töredék került felszínre Z. Maxim közöl egy kopott „csontkanalat” is (Lazarovici-Maxim 1995, Fig. 25, 14).
