Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
A Mezőkövesd-Mocsolyáson felszínre került agyagtárgyak vizsgálata
52 Kalicz Nándor-Koós Judit 48-58. kép. A festett díszítés különböző típusai az edényeken és töredékeken Figs 48-58. Different types of painted decoration on vessels and vessel fragments díszítés a sávok két oldalához tapadó apró körök, vagy félkörök sorából áll (21. tábla 2, 6, 11; 22. tábla 8, 10; 24. tábla 4, 7-8; 26. tábla 3; 28. tábla 15-16; 30. tábla 24). A széles, körbefutó sávok főleg a hengeres nyakú edények pereme alatt, a nyak és a váll találkozásánál találhatóak (pl. 22. tábla 2 = 30. tábla 2). A széles, festett sávokkal és gyöngyözéssel díszített edényeknél, elsősorban a rövid nyakú csuproknál, a nagyméretű csőtalpaknál és az elválasztó vonallal hangsúlyozott nyakú tálaknál általános a perem alatti rövid, függőleges vonalkázás (21. tábla 6; 22. tábla 3-5; 23. tábla 1; 24. tábla 9; 29. tábla 11; 30. tábla 11 stb.). Gyakran a gyöngyözött sávok helyett keskeny, rezgő vonalakká formált kötegeket utánzó csoportok is megfigyelhetők, különböző irányú mintázatokat alkotva (23. tábla 2; 29. tábla 2, 7, 11; 30. tábla 3, 8, 12 stb.). A bemutatott festésminták is minden edényformán megtalálhatóak és gyakran láthatók az amforaszerű, közepes méretű edények kissé magasabb nyakán is. A gyöngyözésre szép példákat idézünk a Szatmár- csoport néhány lelőhelyéről, így Rétközberencsről, Szerencsről (Kalicz-Makkay 1977, 10. t. 1, 4-7, 12. t. 16-20, 163. t. 2-3, 16), Tiszavalkról (Raczky 1988, 20. kép 5-6, 15) és Tiszaszőlős-Aszópartról (Kovács 2007, 5. kép 1-10). A hivatkozott irodalmi adatok között a gyön- gyözéses technikát a Szatmár-csoport általunk körülhatárolt elterjedésén kívül a Kárpát-medence más területeiről nem ismerjük. A Mocsolyáson is gyakori rezgővonalas festett mintákon kívül újabb motívumok is megjelentek, mint pl. a rácsozás, pöttyözés stb. Meglepő, hogy kelet, északkelet felé sem Eszak- nyugat-Erdély legnagyobb mértékben feltárt és közölt lelőhelyéről, Pi§col(-ról (Lazarovici—Németi 1983, 3. t. 10, 9. t. 1), sem több kelet-szlovákiai lelőhelyről, amelyeket a Szatmár-csoporthoz tartozónak véltek, nem ismertettek gyöngyözéses festést (Vizdal 1997a, 101-142; 1997b, 43-141). A gyögyözéses festés nem gyakori azon a területen sem, ahonnan a Kárpát-medencét elérte a festett mintának ez a technikája. Eddig a kevés párhuzamot a Középső- és Dél-Balkánról. Bulgáriából és Macedóniából ismerjük (Mock 1976, Fig 57, 2, 4; Anza 11/111. Fig. 58, 1-4: Anza II; Nikolov, B. 1974, Fig. 5, fent, Fig. 8, középen; Georgiev 1981, 46. kép, 47. kép középen; Nikolov, V. 1993, 4. kép 1-5, 8, 6. kép 1-2; Lichardus-Itten et al. 2000, Abb. 2, 2-3, Abb. 3, Abb. 5, 1, 3, 5 stb.). Megjegyzendő, hogy az említett helyeken a gyöngyözés fehér és vörös színű és vörös alaphoz kapcsolódik. Bár az említett területekkel más összefüggések is megállapítha- tóak (pl. a „lapos kanalak” és a szarvacskás csüngök), de ezek inkább feltételezéseken alapulnak. A sötét festés másik változata a jellegzetes karcolt mintához kapcsolódik. Ezzel együtt megjelenik a gyöngyözés is, de a festett és karcolt minták ritkán illeszkednek egymáshoz (28. tábla 14-15). Leginkább a karcolt hullám-, vagy görbevonalú sávok, „patkó”-minták széles közeit töltik ki a párhuzamos rezgő, vagy egyenes festett vonalakból alkotott díszítések (30. tábla 8). Némely esetben a karcolásokon és festett, vékony vonalkötegeken túli felületeket teljes szélességben befedték a festéssel (22. tábla 4, 7; 23. tábla 1-2; 25. tábla 5-6, 8; 27. tábla 1-3, 7 stb.). Olykor csak a karcolt vonalak mentén húzták a karcolásnál jóval szélesebb szalagot (27. tábla 4-5; 30. tábla 13). Igen sok változata van a festett mintáknak akár önmagukban, akár karcolással kombinálva fordulnak elő. Biztosnak látszik, hogy előbb készült a karcolt dísz és csak ezt követte a festés. A karcolt vonalakból és
