Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
A mocsolyási neolitikus lelőhely agyagplasztikái, különleges és közönséges háztartási agyagtárgyai, csiszolt és pattintott kőeszközei, állatcsont és szarvasagancs eszközei
36 Kalicz Nándor-Koós Judit az alább tárgyalt „csontkanalak” (Casabó et al. 1999, 19. kép és 17. kép). Valószínű, hogy felfüggesztve tartották vagy viselték, bár ilyenkor a szarvacsák lefelé mutatnak. Szimbolikus értelmezésüket tartjuk valószínűnek. Az itt bemutatott idolok közül is több darabot közöl Svend Hansen a Közel-Kelettől Németországig terjedő, hatalmas területről összegyűjtött, s az idolplasztika jelentős részét megismertető nagyszabású munkájában (Hansen 2007, Taf. 228-229). Egyúttal ő is felhívja a figyelmet a megelőző időszak (Méhtelek-csoport) és a bulgáriai korai neolitikus téglatestü idolok közötti meglepő hasonlóságra (Hansen 2007, 143-144, Abb 51, 2, Abb. 53, Taf. 120-122, Taf. 128, 3-6, 164. t. 1-3; 164). Az antropomorf és az antropo-zoomorf ábrázolások távolabbi összefüggései Meglepően nagyszámú ember-, ill. ember-állatábrázolással találkozunk Mocsolyáson. Ez a jelenség azonban nem egyedi, mert az Alföld északkeleti részén elterjedt AVK legkorábbi szakaszának (Szatmár-csoport) lelőhelyein nagy számban fordulnak elő: Füzesabony- Gubakút (Heves m.) (Domboróczki 1997, 2. kép, 4-6. képek, Kat. Nr. I. 25-29, 38-40, 55-59), Mezőszemere- Kismari-fenék (Heves m.) (Domboróczki 1999, 15-16, 16. kép), Tiszaszőlős-Aszópart (Jász-Nagykun-Szolnok m.) (Kovács 2001, Abb. 4, 9), Ebes (Hajdú-Bihar m.) (Kalicz-Makkay 1977, 15. kép 4). Borsod-Abaúj-Zemp- lén megye területén több lelőhelyről is rendelkezünk információval, amely a tárgyalt ábrázolások meglétére utal: Tiszavalk-Négyes (Raczky 1988,21. kép, 1,2,6; Raczky- Anders 2009,3. kép 14), Novajidrány9 (Csengeri 2003,63, 8. kép 1-3; Csengeri 2013. 91-112), Mezőkeresztes-Nagy Tubulyka, Mezőkövesd-egykori katonai repülőtér (Koós 2003, Fig. 2-4). Selján Éva és Veres János is több emberi figurát és „kentaurt” mutat be a Borsod megyében végzett ásatásaikból (Selján-Veres 2008, 1-3. kép; Selján 2009, 14-21). A feltárók más lelőhelyeken is lényegében hasonlókat tapasztaltak (pl. Nagy 1998, 36. t, 1-3; 1999, 31-47). Az említett figurák legjellegzetesebb darabjai az álló lapos idolok, többnyire felfelé tekintő arccal, valamint a négylábú, emberfejü „kentaurok”. Készítési technikájuk egymáshoz hasonló, de kivitelezésük sok eltérést mutat. A finoman megformált idoloktól az egészen elnagyolt alakokig, a felület finom eldolgozásától a durva felületkezelésig minden fokozat megtalálható. így az is megállapítható, hogy egy-egy formakörön, egy-egy lelőhelyen belül sem ragaszkodtak a kanonizáltán egységes formaképzéshez. Ennek eredményeképpen szinte minden idolnak egyedi alakja van. Ami egységbe vonja őket, az a lényegében téglalap alakú lapos test, a háromszögletű, vagy lekerekített fej és a felfelé tekintő arc. Úgy gon9 Csengeri Piroska 15 idolról, négyszögletes oltárról, „kentaurról” és emberfej alakú fogantyúról is beszámol a jellegzetes kerámián kívül (Csengeri 2003, 63). dőljük, hogy nem tévedünk, ha azt feltételezzük, hogy a téglatestre emlékeztető formájukat és gyakori előfordulásukat a Méhtelek-csoport emberei örökítették a Szatmár- csoport hordozóira (Kalicz-Makkay 1976, 13-24; Kalicz 2011, Fig. 4-6). Funkciójuk még nem ismert, feltehetően a háztartások szakrális tárgyai közé tartoztak. Abban is egységes a hazai kutatás, hogy az AVK klasszikus antropomorf plasztikájában ezeknek az északkelet-alföldi korai neolitikumban megjelent tendenciáknak az érvényesülése figyelhető meg (Kalicz-Makkay 1977, 59-61, 15. t. 4a-b, 107. t. 1; Kurucz 1989, 78-81. t. stb.). A mocsolyási háztartások különleges és használati agyagtárgyai A mocsolyási ásatásokon legnagyobb mennyiségben az edények és töredékeik kerültek felszínre. Főleg a leégett házak körzetében, valamint a le nem égett házat kísérő objektumokban és néhány nagyobb gödörkomplexumban találtuk az ásatás csaknem teljes kerámiaanyagát. Ezeken kívül, mint fentebb említettük, néhány esetben a császárkori kerek objektumok szinte halmazt alkottak a neolitikus objektumok területén, s ezek mindegyikébe került több-kevesebb neolitikus lelet. Azért említjük őket külön is, mert legnagyobb valószínűség szerint létrehozásuk alkalmával neolitikus objektumokat semmisítettek meg. Ugyancsak néhányszor a humuszban a neolitikus leletek olyan felhalmozódását figyeltük meg, amelyek az altalajt el nem érő objektum egykori meglétét feltételezik. A rendkívül nagy tömegű kerámia közül néhány kivétellel bemutatjuk az összes épen maradt, vagy kiegészített edényt, hasonlóképpen az összes különleges tárgyat. Úgy érezzük, hogy az egész és kiegészített edények már önmagukban is reprezentálják a lelőhely valamennyi edénytípusát változataival együtt, valamint a díszítéseket is, mind a karcolt, mind a festett, sőt a plasztikus díszek esetében. A kerámia teljes közzétételét a terjedelmi okokon kívül azért sem tartottuk szükségesnek, mert a forma- és díszítéstípusok sokszor azonos, vagy nagyon hasonló ismétlődése ezt szükségtelenné teszi. Ezért csak a leégett házakból és a le nem égett házat kísérő gödrökből, valamint néhány nagyobb gödörkomplexum kerámiatöredékeiből mutatunk be bőséges válogatást. Úgy véljük, hogy a kerámia tipológiájának megismeréséhez a nagyszámú töredék bemutatása megerősítést nyújt. Egyéb különleges kisteletek Lapos, ovális agyagtárgy (1. ház, 105/a objektum, S szektor). Szélei a két végén elvékonyodnak. Az egyik oldal domborulata alapján pontosan beleillik egy férfitenyérbe. Másik, sima oldalát karcolt meandroid vonaldísz borítja. Világosbarna. M: 7,5 cm (12. tábla 6=13. tábla 10; 27. kép). Eddig ezen kívül csak egy hasonló darabot
