Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
A mocsolyási neolitikus lelőhely agyagplasztikái, különleges és közönséges háztartási agyagtárgyai, csiszolt és pattintott kőeszközei, állatcsont és szarvasagancs eszközei
Mezőkövesd-Mocsolyás 37 ismerünk Bükkábrányból (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) (Selján-Veres 2008, 3. kép 3). Két agyagkorongot is a különleges tárgyak közé sorolunk: 1. Nagyobb korong (7. szelvény). Egyik oldala enyhén kúpos, sőt középen fogantyúszerűen kialakított. Másik oldala lapos, sűrű, szabálytalanul elhelyezett kerek benyomkodások fedik. Szürke. Átm: 5,6 cm (17. tábla 5); 2. Kisebb korong (3. ház, 166. objektum, C szelvény). Egyik oldala enyhén domború. A másik oldala lapos és ezt valamivel ritkábban, de szabályosan borítják a kerek benyomkodások. Világosbarna. Átm: 3,4 cm (17. tábla 2 = 20. tábla 2). Ugyanilyeneket a Szatmár-csoport leg- északabbi, a szlovákiai Kosice/Kassa-Cerveny rak nevű lelőhelyén találtak (Siska 1989, 60, 14. kép 8-9). Ismeretlen rendeltetésű tárgyak töredéke: 1. Hosszú, háromszög keresztmetszetű agyagrúdból áll, amelynek hosszanti vízszintes talprészét talán egy nagy edényhez (?), vagy más agyagtárgyhoz tapaszthatták (3. ház, 166. objektum, A szelvény). Hossztengelye középen kissé ívelten felemelkedik, alatta vastag átfúrás maradványa. Elvékonyodó felső élét bevagdalások tagolják. Mindkét merőleges vége töredékes, amelyeken a bekarcolt, szögletes vonalak feltehetően ember- vagy állatfejet jelenítenek meg. Két oldalán ritkán elhelyezett ferde, rövid bevágások láthatók. Világosbarna, homokos soványítá- sú. M: 2,8 cm, h: 8,5 cm (12. tábla 2); 2. Az előbbinek formailag és talán felhasználása szerint is azonos párja (310. objektum, 29. szelvény). Amíg azonban az előbbi hosszában teljes, ez csak féltöredék. Jobboldali fejrészén - miként számos idol fején is - átfúrt füle van, ám ezen kevesebb karcolt vonal maradt meg. Soványítás, mint előbb. Világosbarna. H: 6,8 cm (12. tábla 1). Négyszögletes, négylábú kis oltárok és töredékeik: a Mocsolyáson talált különleges tárgyak között említhetjük a valószínűleg minden háztartáshoz tartozó kisméretű, négyszögletes, alacsonyabb, vagy magasabb lábakon álló házi oltároknak vélhető ceremoniális kis tárgyakat, amelyek csaknem kivétel nélkül töredékes állapotban kerültek felszínre. Ilyen kisméretű tárgy nagyobb közösségben történő használatra aligha lehetett alkalmas (9. tábla 3; 19. tábla 4), (Kalicz-Koós 2002, Abb. 14. 1). Ezt sugallja a töredékek igen nagy száma is, amelyek leginkább külön, mint lábak, vagy lábak és felsőrészek együtt, illetve csak felsőrészként jelentek meg. Csupán Füzesabony- Gubakút lelőhelyen fordultak elő nagyobb példányban is (Domboróczki 1997, 6. kép, Kat. Nr. I. 50). A kis oltárok tulajdonképpen kis edények, mivel az agyagedényekkel azonos technikával, sőt legtöbbször azonos díszítéssel készültek. Vagyis kis mennyiségű folyadéknak, vagy más szerves anyagnak a befogadására voltak alkalmasak. A befogadásuk azonban olyan dolgokra vonatkozhatott, amelyek minősége vagy mennyisége különbözhetett a háztartás napi fogyasztására szolgáló edényekétől. Talán ezért is tértek el formailag ilyen határozottan egységes mérettel és alakkal azoktól. Kérdés azonban az is, hogy 27. kép. Ismeretlen rendeltetésű agyagtárgy Fig. 27. Enigmatic clay artefact of unknown function a kisméretű edényekkel ellentétben, nagy számuk ellenére, miért vannak ennyire széttöredezett állapotban. Talán szándékos volt? Erre azonban egyelőre nem tudunk határozott választ adni. Az is megválaszolatlan, hogy mit tehettek beléjük, vagy mit tároltak bennük. Befogadó kapacitásuk igen csekély volt. Talán a forma szimbolikus jelentőségű, kis mennyiségű anyag nagyobbnak a részeként, vagy önmagában is jelképes értéket tartalmazhatott. A négyszögletes, négylábú kis oltárok főleg a kárpát-medencei kora neolitikum jellegzetes kultusztárgyai a Körös-Starcevo-C’ri$-kul túrákban (Kutzián 1944, 1947, 34-36. t.; Karmanski 2005, 11-65. t.; Ciutá 2005, 87. t. 5-7, 90. t. 2, 92. t. 1-2, 93. t. 1-3). Ugyanakkor a három- és négyszögletű, három- és négylábú kis oltárok a korai neolitikum idején a Balkánon, a korábbi Jugoszláviában, Romániában és Bulgáriában annyira közismertek, hogy feleslegesnek érezzük teljes részletességű vizsgálatukat annak hangsúlyozásával, hogy a korabeli kis közösségekben a kultusz fontos eszközei lehettek. Használatuk korábbi méretüknek megfelelően, kisebb alakváltozással tovább öröklődött az említett területek korai neolitiku- mából a középső neolitikumba, így a Szatmár-csoportba
