Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
Függelék - Sümegi Pál: Mezőkövesd-Mocsolyás kozépső neolitikus lelőhely környezettörténeti vizsgálata
312 Sümegi Pál 6. ábra. A vizsgált terület földtani keresztszelvénye a Halomdomb és Csincse-patak allúviuma között 1 = Recens talajszint, 2 = Neolitikus telep szintje, 3 = Löszös üledék, 4 = Pleisztocén alluviális üledék, 5 = Hordalékkúp kavicsos homokanyaga Fig. 6. Geological section of the study area between Halomdomb Hill and the alluvium of the Csincse Stream 1 = Modern soil, 2 = Neolithic settlement, 3 = Loessy sediment, 4 = Pleistocene alluvial sediment, 5 = Gravelly sand of the alluvial cone függően száraztérszíni, vagy más néven tipikus és vízhatású, vagy más néven infúziós lösz keletkezett a szárazzá vált hordalékkúp felszínén. A Csincse- és Kánya-patakok által közbezárt hordalékkúp maradvány felszínen infúziós lösz halmozódott fel. Az infúziós löszben jelentős mennyiségű gyökereket, szármaradványokat kitöltő karbonát- és limonitos foltok, növényi pszeudomorfozák alakultak ki (5. és 6. ábra). Ezek az üledékstruktúrák igen intenzív talajvízmozgást jeleznek a réteg kialakulását követően. Az infúziós löszben feltárt Mollusca fauna alapján kifejezetten hideg éghajlaton, de nedves, ártéri körülmények között halmozódott fel az eolikus poranyag. Ezt az őskömyezeti adatot támasztja alá a boreo-alpin fajok, a Gyraulus acronicus, a Vertigo genesii, Columella columella fajok jelenléte és az ártéri környezetben élő Succinea-félék, Lymnaea trun- catula aránya, valamint a Mollusca fauna összetétele. A pleisztocén végi júliusi középhőmérséklet a malako- fauna alapján 15-16 °C volt, a mai júliusi középhőmérsékleti adatoknál mintegy 5-6 “C-kal alacsonyabb. A geomorfológiai elemzések és a fúrások alapján a Halom-domb a hordalékkúp geoevolúciós fázisból fennmaradt folyóhátnak a maradványa, amely még a hordalékkúp felszínéből is kiemelkedett. Ez a geomorfológiai pozíció igen kedvező volt a különböző kultúrák megtelepedésénél. A talajtani térkép (5. ábra) alapján a középső neolitikus lelőhely talajhatáron található, maga a lelőhely Barna Erdei Talajon (barnaföldön) van, de előterében és környezetében, a patakok allúviumán réti (hidromorf) talaj fejlődött ki. A térképező fúrások alapján feltárt rétegsor (6. ábra) nyomán egyértelműen bizonyítható, hogy a középső neolitikus AVK közösségek a lösszel (infúziós lösszel) fedett hordalékkúp erózióból kimaradt részein telepedtek meg. Ugyanakkor a megtelepedési pont környezetében a termelő gazdálkodásban a napi 5 km-es maximális produktív mozgási távolságot (1 órás járóföldet) figyelembe véve, a régészeti lelőhely környezetében elvégzett gyűjtőterület (SCA) elemzés nyomán, a löszös alapkőzettel borított ármentes térszínek 40%-át, az időszakosan, árvizek idején víz alá kerülő alluviális üledékek 60%-át borították a térszíneknek. A pleisztocén végétől már a Csincse- és Kánya-patakok jelentős mennyiségű alluviális üledéket halmoztak fel az ártereiken (7. ábra). Ez az ártéri üledékképződés tovább folytatódott a holocén során, sőt a Csincse-patak árterén kisebb mederlefűződést, apró holtág kialakulását is ki lehetett mutatni. Sajnos mind a Kánya-patak, mind a Csincse-patak medrét szabályozták, az eredeti meder rendszerét több ponton megbolygatták és átmetszették, sőt a patakok medrét megkotorták és túlmélyítették. Ennek a XX. századi emberi hatásnak tudható be, hogy a pollenvizsgálati célokból mélyített fúrásaink pollen és spóra vizsgálatra alkalmatlan, steril mintákat emeltek ki a Csincse-patak alluviális üledékeiből. A Kánya-patak medre és alluviális üledékei a lelőhely környékén olyan fokú emberi bolygatáson estek át, hogy teljes mértékben alkalmatlannak bizonyultak őskömyezeti vizsgálatra. A vizsgálatra alkalmas alluviális üledékben a pleisztocén végén jelentős mennyiségű finom kőzetliszt és durva kőzetliszt akkumulálódott. A Mollusca héjak teljes hiánya ebben a karbonátmentes, zöldesszürke színű, durva kőzetlisztes finom kőzetliszt rétegben azt jelzi, hogy az utólagos talajvízmozgások igen intenzívek voltak a területen, és a talajvíz kémhatása savas lehetett, mert az egykor betemetődött héjak teljes mértékben feloldódtak. Az utólagos talajvízmozgásokat a vasas-mangános borsók és göbecsek is jelzik (7. ábra). Az egyetlen nem steril, de rendkívül rossz megtartású pollenmintából, a kora holocén korú, égett faszeneket is tartalmazó talaj eróziójából, bemosódásból jelentős mennyiségű lombos fa pollen került elő. Az Arbor Pollenek
